Winter Day ✓

xx | nektek is I.

10 évvel később

A varázslatos szomszédság hólepel alatt pihegett, a házak játékosan világítottak az előttük elterülő égőszobroktól. A karácsony szelleme azt gondolhatta, minden házban béke honol a hónapnak ezen szakában, így zavartalanul sétált végig az apró csengőkkel összekötött szobrok között, házról-házra. Hideg szellő kísérte, amikor megakadt a szeme az egyik, teknős formájú, fénylő alakon. Az épület minden szobájából világosság áramlott és ezzel kifejezetten kitűnt a többi közül. Közelebb merészkedett, hogy meglesse.

Ám azonnal eliszkolt félelmében, amint meghallotta a kintre is kiszűrődő kérdést.

– Hol a fenébe van a bordó ruhám, Mochi? – visszhangzott MiYoung feszült kiáltása az emeletről.

– Az amelyikben megnyerted a Legjobb Mellékszereplő díját, vagy amelyikben az első szinkron színészes rendezvényen voltál?

Jimin lezserül magára kapta garbóját, miközben kilépett a fürdőszobából. Ahogy feje újra kibukkant az anyag alól, megrázta haját, majd még kezével is rásegített a tincsek helyes elhelyezkedésére. Ujjai még mindig a sötét fürtjei között matattak, amikor elért a nyitott ajtóhoz és nekitámaszkodott a keretnek. MiYoung fekete nejlonharisnyában és egy túlméretezett pulóverben morgott a szekrénye előtt. Ruhák tömkelege hevert az ágyon és a földön.

Ryung elégedetten nyávogva dörgölőzött neki Jimin lábának, ahogy méltóságteljesen elslisszant mellette, be a szobába, pontosan egy estélyi ruháig, amire élvezettel teli szemekkel feküdt rá.

– Akármelyik – turkált tovább a szekrényben maradt szövetek között a menyasszony.

– Honnan kéne tudnom? Te pakolsz el mosás után.

MiYoung hullámzó homlokkal és kifejezetten fenyegető tekintettel fordult jegyese felé.

– Ha nem tudod, akkor minek kérdezel vissza? – szegezte kérdését Jiminnek, aki nem bírta teljesen. Egy nevetésfoszlány szökött ki száján.

– Mert úgy veszekszel velem, mintha én tehetnék róla. És ezt valakinek az orrod alá is kell dörgölnie.

MiYoung ajkai kissé elnyíltak, úgy csodálkozott, de kizárólag egyetlen pillanatig. A szinte füstölgő indulat vörösre festette csodaszép arcát, miközben lerántott az ágyon heverő ruhakupac tetejéről egy darabot és Jimin felé hajította. Majd még egyet. És még egyet. A férfi nem tudta kikerülni a folyamatos támadást, de nem is akarta. Már szabadon eresztette nevetését és maga elé tartotta kezeit, úgy közelített az ideges MiYounghoz.

– Miáu – méltatlankodott Ryung, mikor ő is az áldozata lett egy alkalmi nadrágnak. Jimin pont akkor érte el párját és mosolyogva megragadta csuklóját.

– Egyetértek, Ryung. A gazdádnak teljesen elment az esze.

– Park Jimin! – morogta hangosan MiYoung. – Eressz el! Nem vagyok kíváncsi az okoskodásodra. Megint.

Ficánkolva próbált kiszabadulni, de jegyese egyértelműen erősebbnek bizonyult. Jimin arcán még mindig mosoly ült, ahogy erőteljesen közelebb húzta magához párját, habár a cselekedet inkább tűnt rántásnak tekintve a nő heves tiltakozását. Ráadásul MiYoung megcsúszott kissé egy szatén kimonón, ami a földön hevert és, ami minden jel szerint valamilyen kapcsolatban állt a Ryung alatt elterülő estélyivel, mert így kirántotta az anyagot az állat alól. A macska hangosan fújt egyet, kimutatva nem tetszését és végül kiszaladt a szobából, hátrahagyva a káoszt, mit gazdája okozott.

– Te csak meg se szólalj.

Jimin ismét felkuncogott MiYoung Ryungnak intézett megjegyzésén. Karját erősen a másik dereka köré fonta, hogy helyben tartsa.