A gyerekkori barátság mindig is egy érdekes kérdés volt. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó kapcsolat alatt teljes mértékben megismerik egymást a felek: kívülről, belülről. MiYoung és Jimin is így gondolták. Még azután is, hogy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Having trouble breathing, suddenly I'm screaming Why wasn't I good enough"
───※ ·❆· ※───
A televízióból kiszűrődő hangok töltötték csak meg a szobát. De hiába igyekezett a filmben szereplő színész minden erejével megfogni a néző figyelmét; senki nem pillantott a képernyőre. MiYoung a plafonnak szegezte tekintetét, ha hallotta is mi zajlik a televízióban, nem érdekelte.
– Ezt adtad elő a felvételin? –kérdezte YooJoon, ahogy egy pillanatra a képernyőre pillantott. Nem sokáig pihent rajta szeme, mert a fényképezőgépe minden alkalommal sokkal érdekesebbnek tűnt számára.
MiYoung lassan a film felé fordult.
– Igen.
YooJoon eleresztett egy fáradt sóhajt. Már hozzászokott ezekhez a tömör válaszokhoz, amiket a héten kapott, de az nem jelentette azt, hogy kedvelte is őket.
– Akkor nem csoda, hogy olyan könnyen tökéletesítetted. A csávó olyan, mint Jimin.
Gyorsuló szívdobogás és meglepettség volt MiYoung automatikus válasza. Alsó ajka esett áldozatul ennek a zavarodottságnak, ahogy lassanként elkezdte harapdálni. Elméje zavart volt, milliónyi gondolat cikázott benne, köztük is a felismerés, hogy YooJoonnak igaza van. Nagyon régen hagyta már, hogy a fiú felé terelődjenek érzelmei. Neki is hasonlóan válaszolt minden alkalommal, mint YooJoonnak: a legtömörebben.
Viszont csak most gondolt bele, hogy ez biztosan feltűnt neki is, mégsem szólt egy szót sem. Szíve fájdalmasan dobbant egyet, míg emlékei között felbukkantak a sorozatos vallomások és együtt töltött percek. Visszaemlékezett a nevetése hangjára és a meleg érintésére, ami kiűzte bőre alól a titkon bekúszott hideget. Ismét elmerült a régmúlt tengerében, ami soha nem fog visszatérni hozzá és amin úgy gondolta, hogy már túlnőtt.
A felvételi okozta izgalom és a HaRin mögött hagyott űr helyét átvette egy ismerősen ismeretlen érzés.
Elfordította fejét YooJoon felé, aki bőszen matatott valamit a fényképezőgépen.
– Nem akartál kimenni a partra fotózni?
A fiú felemelte egyik szemöldökét, úgy nézett barátjára a kérdés hallatán. Nem kellett sok, hogy egy nagyon apró, féloldalas mosoly lopakodjon az ajakira.
❅☯❅
– Nem gondoltam ezt végig rendesen– panaszkodott az idősebb, ahogy a hideg végigfutott gerincén.
– Jaj, mit vagy úgy oda, ez csak egy kis hó és nem túl meleg szél.
YooJoon levette a lencsevédőt és igyekezett visszatartani egy tüsszentést.
