A gyerekkori barátság mindig is egy érdekes kérdés volt. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó kapcsolat alatt teljes mértékben megismerik egymást a felek: kívülről, belülről. MiYoung és Jimin is így gondolták. Még azután is, hogy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"I dream with my eyes open. It feels good."
───※ ·❆· ※───
– Oh SeunGeun, Apró Álom társulat. Miben segíthetek?
Egy. Kettő. Három.
Három végtelennek tűnő másodperc kellett MiYoungnak, míg reszketegen vett egy mély levegőt és lecsapta a kagylót. Homloka patakzott, akár egy fiatal csermely a titokzatos erdő mélyén.Szíve olyan ütemben vert, amilyenben már nagyon régen. Érezte, hogy vére másképp csorog ereiben, ahogy meghallotta a társulat szót. Két tenyerébe temette arcát és ujjait belevezette hajkoronájába, hogy meg tudja ragadni a szálakat a tövüknél. Rámarkolt, ahogy csak bírt és igyekezett kizárni a gonosz kis hangot elméjéből, ami azt hajtogatta: "bolond vagy, sosem fog sikerülni".
– Hé, Mi, szerinted... –állt meg HaRin az ajtóban, ahogy meglátta barátnőjét a doboz fölé görnyedni. Szó nélkül ment oda hozzá, hogy tenyerét hátára simítsa és óvatosan megcirógassa. –Minden rendben?
MiYoung pár percig csendben volt, meg sem mozdult, ugyanolyan pozícióba maradt, mint azelőtt. Végül mégis engedett ujjai szorításán.
– Miért kell elmenned?
HaRin sóhajtott, a kellemes melegség eltűnt MiYoung hátáról és ahogy felsandított, látta barátját két kezére támaszkodni háta mögött. Kissé hátra ejtette fejét és a plafont kezdte kémlelni.
– Nem kell, én akarok. Szeretem Busant, a családomat és titeket is, viszont nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget, hogy azt csináljam, amit igazán akarok. A gyerekek fotózása állandó, a promócióhoz is kell, rengeteg rendezvény van, így ugyannyi munka is. Ez egy hatalmas lépés lenne, hogy eggyel feljebb emelkedjek végre a karrierembe és ki tudja, lehetséges a végén, még ott is maradok.
MiYoung felkapta fejét és szemeiből tökéletesen ki lehetett olvasni a színtiszta félelmet. Agresszívan szóra nyitotta ajkait, de ugyanazzal a lendülettel be is zárta őket. Az indulat olyan könnyen ment, ahogy jött, miközben figyelte HaRin békés és álmodozó arcát. Látta a platinum íriszekben az izgatott tüzet, orcáin a boldogság pírjét, ami csakis akkor jött elő, mikor valami hőn áhított dologhoz került közelebb. Nem számított, hogy gyermekekre kell vigyáznia, mindaddig, amíg a szenvedélyének élhet és ez volt az a minta, amit MiYoung is követni akart. Kétségbeesettségét megmérgezte egy árnyalatnyi féltékenység, amit azonnal meg is bánt.
– Értem –mondta inkább és visszanyelte minden érzelmét.
HaRin rápillantott szeme sarkából, de nem változtatott a pozícióján. Egy nagyon halvány mosoly játszott ajka szegletében.
– Tudom, mire gondolsz –kezdte, miközben Hayan lassanként belopakodott a szobába. –De én soha nem hagynám, hogy ellaposodjon a kapcsolatunk.
