Winter Day ✓

xx | nektek is II.

A Jeon lány lebiggyesztett ajkakkal kihúzta kezeit a két felnőtt szorításából és ölébe ejtette őket. Nem emelte fel fejét, viszont szemeivel belepillantott mindkettejük tekintetébe egy pillanatra.

– Azt, hogy nem akar lefeküdni velem. – Jimin aprót bólintott, MiYoung pedig "o" alakot formált szájával. Egyikőjük sem tűnt kifejezetten megszeppentnek, sőt még igazán meglepettnek sem.

– Tehát nem is igazán az a probléma, hogy másvalakivel sétált.

A vőlegény megjegyzésére az ara összehúzta szemeit és egyetértően grimaszolt.

– Hanem, hogy úgy gondolod nem vagy elég vonzó neki – helyeselt MiYoung.

SaRa homlokát ráncolva nézett végig a két idősebben.

– Igen, az. Biztosan rám unt már. Vagy, úristen, az a baja, hogy tapasztalatlan vagyok. Zavarja, hogy nem vagyok olyan érett, mint az a csaj, akivel volt. Nyilván nem elégedett egy kislánnyal, tuti jobban tetszene neki, ha valaki merészebb lenne a barátnője. Azzal is mennyit várt már, hogy megcsókoljon. Azt akarta, hogy én kezdeményezzek. Biztos vagyok benne, hogy még mindig a kicsi SaRangot látja bennem.

Mind a ketten az egyre aggodalmasabb vizekre evező lányra pillantottak. Még emlékeztek rá, mikor a puha hajszálak éppen csak az álláig értek és a teliszájas mosolya mindennapos volt. Akármin el tudta magát nevetni a pici SaRang, ártatlan megjegyzéseivel pedig önkéntelenül is ráébresztette néhányukat valami igen fontosra. Viszont rózsaszín szeretete volt az egyetlen, ami nem halványult el az évek alatt. Cseresznye piros ajkai éles körvonalat öltöttek magukra, szemének is macskásabb vonala lett és ha még mindig pisze orra volt is, az egész arcszerkezete átalakult. Fülében egymás mögött sorakozott két kis karika fülbevaló, azon kívül viszont nem kimondottan hordott ékszereket, sminket viszont annál inkább. A visszafogottan kihívó fajtát. Makacsul gyönyörű vonásai lettek, veszélyes pillantással. Csípője kiszélesedett, ChunHyang ruhái pedig már úgy álltak rajta, mintha ráöntötték volna.

Kész nővé cseperedett.

Jimin lehajtotta fejét, hogy elkapja a kétségbeesettségbe hajszolt lány cikázó tekintetét, MiYoung pedig átvetette karját a vállain.

– Tudod – kezdte a vőlegény nyugodtan –, egy valamiben igazad van. Ha azzal az emberrel nősz fel, akibe szerelmes vagy, akkor nehéz lépni. De nem azért, amiért gondolod. Vagyis pontosítok; mind a kettőtöknek ugyanaz jár a fejében, szóval ugyanaz lehet a visszarántó erő is. Biztos vagyok benne, hogy Siut is ugyanannyira aggasztja a saját tapasztalatlansága, mint téged a sajátod. Ráadásul, elárulok egy újabb titkot a fiúkról: ők még inkább aggódnak emiatt. Sokkal előbb észrevesszük, milyen nővé váltatok, főleg, ha folyamatosan együtt vagyunk, így kifejezetten zavarbaejtő, bármennyire is közel állunk hozzátok. "Ez béna volt? Ettől bénának tart majd? Elég férfias vagyok hozzá? Vajon most jól csinálom? Siettetem?" ezekkel és ehhez hasonló gondolatokkal vagyunk megáldva minden alkalommal, amikor veletek vagyunk. Nehéz megtalálni a megfelelő pillanatot a dolgokra, de ez nem jelenti azt, hogy nem akarjuk vagy kevésbé érdekeltek minket. Sőt, pont az ellenkezője. Szóval, a legjobb, amit tehetsz, ha oda állsz Siu elé és elmondod neki, min aggódsz, majd meghallgatod őt is. Úgy kevésbé lesz tanácstalan mindkettőtök, plusz még arról is képet kaptok, hogy mit csináltok jól és kevésbé jól. A lényeg, hogy beszélj vele. Hallgasd meg. Oszd meg, hogy mi történik veled. Meg fog érteni, hidd el. Bízz benne.

Két csillogó szempár csüngött minden szaván, mire befejezte a monológot. Egy hurrikánnal teli, mégis valahogyan jámbor pillantás és egy bizsergető csodálattal hullámzó. MiYoungnak olyan kifejezés szendergett arcán, mint aki menten Jimin nyakába borul, ez pedig ismerős borzongást idézett elő a férfiben, szívét pedig szokásos módon megdobogtatta. A menyasszony elszakította mosolygó szemeit róla és lenézett a fél ölelésébe süppedt tinédzserre, majd újra kisöpört pár rakoncátlan tincset az arcából.