A gyerekkori barátság mindig is egy érdekes kérdés volt. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó kapcsolat alatt teljes mértékben megismerik egymást a felek: kívülről, belülről. MiYoung és Jimin is így gondolták. Még azután is, hogy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"I can't see me lovin' nobody but you For all my life When you're with me, baby the skies'll be blue For all my life"
───※ ·❆· ※───
Tényleg, Papa? –hallatszott egy izgatott hang a konyhából.
MiYoung szája elé helyezte kezét, hogy visszafogja nevetését. Rátámaszkodott Jimin hátára, ahogy levette cipőjét, amivel kiérdemelt egy kérdő pillantást, majd egy szemforgatást a szőkeségtől. A lány némán felkuncogott, majd a másik lábbelit is eltávolította lábáról és lábujjhegyen belopakodott a szobába.
Rendezettség és élettel teli, vidám színek fogadták. Hoseok és Taehyung a televíziót nézték, de odafordultak az érkezők felé, mikor mozgolódást láttak. Mindkettejüknek széles mosoly talált helyet az arcán, Taehyung be is harapta alsó ajkát, hogy visszafojtsa izgatottságát. A konyhapult felé pillantott és jelzett egy fejbiccentéssel a párnak, hogy merre haladjanak tovább.
MiYoung két ujját homloka előtt meglendítette jelezve köszönetét és folytatta az akciót a pult mögött. Lassan lopakodott, maga mögött a hírességgel, a fiú kezei derkán pihentek, ahogy követte.
– Bizony, SaRa, szóval edd meg szépen a zöldeket is és mehetsz is készülődni.
Jeongguk hangja szigorú volt, de mégsem volt éle a mondandójának. Inkább hasonlított egy bíztató apai kézre a hátadon, mintsem egy asztalra csapódó, türelmetlen tenyérre.
Jimin MiYoung mellé mászott és elmutogatta neki, hogy várjon ott, míg ő kimegy. Viszont, ahogy bólintott volna a lány, szemei kikerekedtek, ahogy átnézett a fiú válla fölött. A szőkeség is hirtelen odafordult, így szembetalálta magát egy csendben játszó Jaevel, aki mereven nézte őket. Egy pillanatra mindannyian megdermedtek, de csak egyetlen pillanatra ameddig a kisfiú feldolgozta kik is állnak előtte.
– MiYoung?! –kérdezte hangosan és kiejtett mindent keze ügyéből.
Az említett egyik kezét homlokához csapta, de mosolyogva bólintott.
A válaszból bátorságot merítve Jae ügyesen felállt és hihetetlen gyorsasággal termett a lány előtt. Pipiskedve a nyakába akasztotta apró kezeit, ami MiYoungból egy szívből jövő nevetést idézett elő, míg mellkasában melegség árasztotta el. Megerőltetés nélkül emelte fel a kicsit, ahogy köré fonta karjait és kiegyenesedett végül. Hatalmas borostyán szemek és rózsás orcák fogadták a konyhapult másik oldalán.
– MiYoung!
SaRang, felkiáltása után szinte lehajította a kanalat és mindenféle nehézség nélkül kászálódott le a hozzá képest hatalmas székről. Jeonggukot teljesen faképnél hagyva rohant a lányhoz, mígnem lendületesen landolt combajain, szorosan körbeölelve őket.
