Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

5.

Jungkook:

Némán ácsorogtam a fürdőben, hallgatódzva. A bejárati ajtó csapódása után fellélegeztem, majd átváltottam videóhívásra és a mosdópultra helyezve a készüléket néztem farkasszemet nővéremmel.
- Muszáj volt ekkora picsának lenned? – morogtam.
- Jézus Isten, hogy nézel ki. Mint, akin átment egy sereg pióca, meg úthenger, meg kocsimosó... fürdetés nélkül – húzta el száját.
- Kösz Rose, én is szeretlek – grimaszoltam.
- Na, szóval – csapta össze tenyereit – Hol is töltötted az éjszakát? Tényleg, meghúztál egy fél női kommunát? – dőlt hátra a fotelben.
Megajándékoztam egy lesújtó pillantással. Komolyan hülye, ha az egész mesét bevette. Kigomboltam ingemet, ténykedés közben válaszolva. A jobb mellemen virító új tetkó még kissé sajgott.
- Persze – horkantottam – Minden álmom összeszedni valami kezelhetetlen nemibetegséget és hátralévő életemet kezelésekkel tölteni. Miután kijöttem a csajjal a bárból, leépítettem. Megmondtam neki, hogy ez nekem baromira nem téma, aztán felhívtam Briant. Találkoztunk, piálgattunk kicsit, dumáltunk, elmentünk biliárdozni, kajáltunk, lezavartunk egy baráti meccset, amit persze én nyertem és hazajöttem – meséltem.
- Szívtál? – emelte meg szemöldökét.
- Ja, egyet, de gyenge cucc volt – rántottam meg vállamat.
- Nem keveredtél balhéba? – aggodalmaskodott.
- Nem – feleltem.
Fogmosás közben meghallgattam Rose beszámolóját arról, anyáék otthon mekkora balhét kivágtak az új szomszéddal, mivel az nem tartja be a birtokháborítás törvényét és rendre a mi földrészünkre dobálja a szemetét. Kislitániázott arról, mennyire felelőtlenek az emberek, mert olyan esetekkel találkozik az éjszakai ügyelete alatt, amiről álmodni sem mert. Megnyugtattam azzal, hogy ez valamilyen szinten jó, hiszen, új dolgokat tanulhat meg és fejlődhet. Aztán megint visszaterelődött rám a beszélgetés.
- Dom hogy viselkedik veled?
- Egy napja vagyok itt, úgyhogy még nem nagyon forrta ki magát a dolog, de nem olyan, mint régen. Kicsit mintha... megtört volna – támaszkodtam meg a pulton – Éppen ezért, ha még egyszer így beszélsz vele, átnyúlok a telefonon keresztül, kitépem az összes hajadat és beleköpködök minden kajádba – fenyegetőztem.
- Csak segíteni akartam – biggyesztette le ajkát bűntudatosan.
- Vágom én, de ne ennyire, oké? – bólintott, mire rávigyorogtam – És most, leraklak. Zuhanyozok és boldogítom tovább Domot.
- Oké. Szia öcsi, szeretlek.
- Én is, pápá.
Kibújtam a szutykos cuccaimból, amiket gondosan a szennyeskosárba raktam és megnyitva a zuhanyt, beálltam alá. Vigyorognom kellett, felfedezve, Dom még a tusfürdőmnek is talált helyet az övéi közt. Ebből azt szűrtem le, hosszútávra tervezi a lakhatásom és ez boldoggá tett. Igaz, lett volna pénzem bőven arra, hogy kibéreljek egy saját lakást, de én vele akartam élni, a lehető legközelebb hozzá. Vigyázva fürödtem, gondosan elkerülve, hogy az újonnan szerzett mintát ne érje víz, majd megszárítkoztam és melegítőbe bújtam. Dom még mindig nem volt sehol, ezért gyanítva merre találom, elindultam érte.
Jól esett a friss levegő, ennek ellenére, rágyújtottam egy cigire séta közben, elmerülve gondolataimban. Ezer éve ismertem már Dominiqueot és igazság szerint, meg nem tudtam volna mondani, mikor zúgtam bele ennyire elbaszott módon. Talán a legelső találkozásunkkor, vagy még gimi első évében, amikor rám szálltak a nagyok és ő megvédett. Rose is igyekezett pesztrálni, ám Dom sokkal veszedelmesebben tette ezt. A diákok tartottak tőle, a hírneve miatt is, és mert gyakorta balhézott. Azt hiszem, élvezte a rossz lány szerepét és hogy bármit megtehet. Viszont, pletykálhatott róla bárki, bármit, Dominique volt a legédesebb lány, akit valaha is láttam. Hiába verekedett és küldött el másokat két percenként a kurva anyjukba, kedves volt. Legalábbis velem határozottan. Kismillió veszekedést lezavart a szüleivel miattam, sokszor tartva a hátát olyanokért, melyeket el sem követett. Vagy például, miután Rose lelépett érettségi után, totál védtelenül hagyva engem. Dom inkább nem ment főiskolára – annak dacára, hogy igenis felvették -, azt hazudva az anyjáéknak, elutasították mindenhonnan és engem pesztrálva a városban maradt. Emlékszem, minden reggel elkísért a suliba és értem is jött. Viszont, a szülei annyit basztatták a semmirekellő életmódja miatt, nem bírta tovább idegekkel és Los Angelesbe költözött. Egyedül maradtam. Nem volt többé, aki vigyázzon rám és akkor ráébredtem arra, a suttyó kisvárosi diákoknak szükségük van egy Dom Perez utánpótlásra, akitől retteghetnek. Beiratkoztam Dom egykori edzőjéhez boxra, emellett plusz edzésekre jártam és felvéve a lány stílusát, hárompercenként elküldtem valakit a halál faszára. Mindemellett, ügyeltem arra, hogy keményen tanuljak és tisztelettudó maradtam a szüleimmel, tanáraimmal szemben. Jó srác voltam, csupán megtanultam kiállni magamért. Azt hiszem, Dominique is ezt tette, csak senki sem vette ezt észre rajtam kívül.
Bekanyarodva a Mekihez ledermedtem. Ujjaim ökölbe szorultak, látván, milyen vidáman cseverészik Dom egy kitetovált csávóval. Nem tetszett a jelenet és kissé felfújva magam, éles léptekkel robogtam feléjük. 
- Szia kölyök! Azt hittem, alszol – mosolygott rám őszintén Dom, mikor lecövekeltem mellette.
- Úgy nézek ki, mint aki alszik? – kérdeztem sokkal ellenségesebben a kelleténél, lehervasztva mosolyát.
- Christian, ő itt JK, a kissrác, akiről meséltem – mutatott be Dom.
- Kissrác? – visszhangoztam kelletlenül.
- Az vagy – paskolta meg vállamat a csaj.
- Helló Chr... – kezdte volna az illedelmes bemutatkozást a fickó, de közbe vágtam.
- Leszarom, ki vagy – horkantottam – Dom, gyere megyünk – vettem el tőle az elviteles papírszatyort.
- Hát... a számodat akkor elmentettem és hívlak, amint összeállítottam a listát. Sziasztok! – intett sután testalkatához képest.
Megforgattam szemeimet és mindennemű köszönés nélkül elhúztam onnan Dominiqueot. Idegesített a csávó és ahogyan a lányra nézett. Tetszett neki és ez bosszantott.
- Muszáj volt ekkora gyökérnek lenned? – csapott karomra Dom – Mi volt ez a „faszagyerek vagyok” stílus?
- Felnőttem Dom – tájékoztattam.
- Az addig oké, de az illem nem a tinikorral jár. Seggfej – morogta – Miért nem alszol? Rád fér a pihenés, bizonyára minden energiádat és spermádat leszívták a nőstényállatok – gúnyolódott.
- Féltékeny vagy Dom? – vigyorodtam el.
- Féltékeny a kurva anyád – háborodott fel.
- Bevallhatod, nem ítéllek el érte – kötözködtem.
- Óh, igazad van. Minden bizonnyal előtört belőlem a nem létező féltékenység, amiatt, hogy a gyerek, akit rám bíztak, az éjszaka folyamán párosodott minden útjába kerülő nőneművel, akiktől feltehetően mindenféle gombafajtát összeszedett. Elnézésedet kérem kedves Jungkook Brooks és az én kurva anyámat - hőzöngött.
- Ugye, hogy jobb? – vigyorogtam kitartóan.
- Megtisztult a lelkem! – kiáltotta szét tárva karjait a járda közepén – Érzem, ahogyan a gonosz szépen lassan elhagyja hab testemet és megjelent a fény. Óh, te isteni, jótékony, csodás fehérség! – drámázott égbe emelve egyik kezét – Hallod ezt? Hát mi ez, ha nem az angyalok fennkölt éneke? 
- Égő vagy Dom – közöltem vele, mire gyilkos pillantással méregetve vágta hozzám szokásos mondatát.
- Kurva anyád!