Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

30.

Dominique:

Képtelen voltam kibírni nevetés nélkül, ahogyan kilépve az irodából megpillantottam Jungkook vigyorgó fejét. Igazán elemében volt, annak ellenére, szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek. Úgy tippeltem, kihagyta az alvást helyette edzeni ment, vagy egyéb „fasza csávó vagyok” elfoglaltságot művelt. Felsikkantottam, mikor szabályosan letámadva, elemelt a földtől, orrom hegyére puszit nyomva. Íriszei boldogan csillogtak, miként arcomat tanulmányozta, ami miatt különleges unikornisnak éreztem magam. Nem kívánhattam volna nála jobbat, persze eszembe sem jutott. Igaz, olykor rohadtul idegesítően viselkedett, de nem érdekelt. Nekem így volt tökéletes, a hibáival együtt.
- Mi ez a kirobbanó jókedv? – érdeklődtem mosolyogva.
- Van egy meglepetésem és rájöttem valamire – újságolta ugyanolyan elvarázsolt tekintettel.
- Hogy a Korona vírus valójában kamu és a fertőzöttek zombik lesznek, nekünk meg majd le kell őket vadászni? – kérdeztem lelkesen.
- Dehogy Kaktuszmalac – röhögött – Mondjuk, kifejezetten tetszik az elméleted. Tolhatnánk keményen, mint a Dead Risingben – kacsintott.
- Ahhoz fegyverek kellenének. Tudom, hol van a legközelebbi fegyverbolt – dicsekedtem.
- Tudom. Mindig megfigyeled, amit egyébként sosem értettem – ingatta fejét.
- Bármikor kitörhet egy zombi apokalipszis, készen kell állnom a harcra – mondtam komolyan.
- Jogos – bólintott.
- Meglepetést említettél – emlékeztettem.
Jk lerakott a földre, mire nagyot sóhajtottam. Egész nap furcsán éreztem magam, háborgott a gyomrom és többször hánytam is, ami kissé aggasztott. A két srácnak nem terveztem megemlíteni, hogy a sarki gyrososnál ebédeltem, ami azért volt gáz, mert rá fél órára bezáratták az egészségügyesek. Mindezt a Facebookról tudtam meg. Kook továbbra is sértegetve a privát szférámat ácsorgott előttem, hatalmas tenyereivel a derekamat fogva, mintha attól fosna, elfutok tőle.
- Megnéztem a házat – közölte szélesen mosolyogva.
- Azt, amelyik annyira tetszett? – vontam össze szemöldökömet.
A kölyök egész délelőtt azzal traktált, mennyire fasza az az ingatlan, mennyire olcsó és mennyire nekünk való. Nagyon rápörgött a témára, afféle kisfiús aranyossággal.
- Bizony – bólintott.
- És? – noszogattam.
- Megvettem – jelentette be ünnepélyesen – Van egy házunk Kicsim – lengette meg előttem a kulcscsomót – Egy igazi, közös otthonunk.
Eltátottam a számat döbbenetemben. Valahogy sehogy sem sikerült kilogikázni, honnan volt egyáltalán pénze rá? Oké, persze, évek óta spórolt a közös életünkre – ami amúgy kicseszett cuki volt -, ám mások évtizedekig gyűjtögetnek egy saját házra. Kétkedve pislogtam rá, viszont mosolya törhetetlennek bizonyult.
- Vettél egy házat? – visszhangoztam idiótán.
- De még milyet – emelgette szemöldökét.
- Miből? – ráncoltam homlokom.
- Pénzből? – kérdezett vissza – Ne agyald túl. Gyere, megmutatom – fogta meg kezem elindulva a parkoló felé.
Csendben tűrtem, hogy maga után húzzon, majd felhördültem, meglátva a Mercedest, amihez odasétáltunk.
- Ez? – mutattam a járműre totális zavartsággal.
- Vettem – rántotta meg vállát hanyagul.
Kihúztam ujjaimat az övéi közül. Nem a kocsivásárlással akadt problémám, hanem azzal, hogy egy kibebaszott Mercedest újított be, ami látszólag vadonatúj volt. Hibátlan fényezéssel, menő bőrülésekkel és kurva automataváltóval.  Esküszöm, már az is megfordult a fejemben, hogy Jk kirabolt egy bankot, én meg majd magyarázkodhatok a családjának, miért lett az ártatlan gyerekük a híradó sztárja? Nem klappolt. Gecire nem klappolt ez az egész.
- Mit csináltál? – követeltem magyarázatot idegesen.
- Semmit. Dom...
- Mit csináltál?! – ismételtem erőszakosabban.
- Sem...
- Jungkook Brooks! Mi a szarba keveredtél? – morogtam.
- Dom... – sóhajtotta fáradtan.
- Magyarázd meg! Esküszöm, nem leszek dühös és nem lépek rá a torkodra, csak mond el – kértem.
- Ez a társalgás egyre teátrálisabb – állapította meg bosszúsan csípőjével a kocsi oldalának dőlve, zsebre dugva kezeit – Szerinted, mit csinálok?
- Drogot árulsz? – tippeltem.
- Na, az baszna be! – horkantott.
- Kiraboltál valakit? – találgattam tovább.
- Nem – ingatta fejét tagadóan.
- Valami illegális cucc? – fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
- Nem.
- Akkor? – vált hangom irritálóan magassá a sírás miatt.
- MMA – bökte ki.
- Na, elmész te a tetves faszomba Brooks! – csattantam fel és nagy hévvel sétálni kezdtem a metró irányába.
Rögtön összeállt a kirakós. Jungkook az elmúlt egy hónapban nem raktárosként tevékenykedett, hanem áttért a ketrecharcra, ami nonszensz. Ennyire nem lehetett ász a bunyóban. Will pedig feltételezem gecire nem a főnöke, hanem az edzője. Rohadt mérges voltam, olyannyira, mint még soha. Most tényleg meg akartam verni Jkt a kicseszett hazugsága miatt. Heteken át kamuzott nekem.
- Dom, várj már! – rohant utánam.
Elkapta csuklómat, mire visszakézből olyan pofont kevertem le neki, hátratántorodott. Ziháltam a harag és csalódottság egyvelegétől. Sírtam. Kegyetlen mód zokogtam, noha nem szokásom. Pláne nyilvánosan. Mi lettünk a szánalmas, utcán jelenetező párocska. Fasza.
- Ne kezdj el jelenetezni, kérlek. Tudom, hogy elszartam, de sosem engedted volna, hogy versenyezzek. Végre megtaláltam azt, amiben igazán jó vagyok, Dom. Szeretem ezt csinálni – magyarázkodott.
- Miért kellett hazudnod? – nyekeregtem könnyek közt.
Tutira vettem, túlreagáltam. Büszkének kellett volna lennem Jkre, mégsem a dicsőség lebegett előttem, hanem a veszély. A ketrecharc teljesen más kategória volt, mint például a box. Itt nagyobb eséllyel sérülhettél még, durvábbak voltak a meccsek, kegyetlenebbek az ellenfelek. Itt aztán valóban lenyomorodhattál egy szar kimenetelű küzdelem miatt. Gyomromban megint megjelent a kellemetlen nyomó érzet, erőteljes hányingert keltve bennem. Érdekesen váratlanul jött és esélyem sem volt visszatartani. A legközelebbi kukához futva öklendeztem, megszabadulva az előtte elfogyasztott kajától. A kölyök kihasználta gyengeségemet és mögém lépve ritmusosan simogatta hátamat, hajamat pedig megfogta, nehogy lerókázzam a nagy hévben. Érzékeltem, hogy az emberek érdeklődve figyelnek, ám próbáltam nem foglalkozni velük. Egyébként is utáltam hányni. Egy idős, kedves nénike szegődött mellénk, afelől érdeklődve, hívjon e orvost, segíthet e valamiben. Végül egy palack ásványvizet ott hagyva tovább állt. Nagyot köpve fejeztem be az állatkodást és töröltem ki a hányás miatt szemembe szökő sós cseppeket. Jk felkínálta a vizet, aggodalmasan fürkészve arcomat.
- Jobban vagy? – simította tenyerét orcámra.
A hűs folyadékot nyeldesve megingattam fejemet. Még mindig szarul voltam, annak ellenére, semmi sem maradt a gyomromban.
- Ettél valami olyasmit, amitől rosszul lehetsz? – tudakolta.
Bólintottam, mire helytelenítően rázta kobakját. Sosem szerette, ha gyorsétkezdében kajáltam. Persze, jogosan. A gimi alatt dolgozott egy ilyen helyen és látta, mik mennek a konyhában. Kivételesen csendben tűrtem, hogy derekamat átkarolva a kocsihoz támogasson és kinyissa az ajtaját. Az orromat megcsapó új autó illatra ismételten taccsolnom kellett. Ezúttal a jármű hátuljának támaszkodva adtam ki a vizet és közel jártam egy hisztirohamhoz. Jungkook homlokráncolva tanulmányozott, mikor felegyenesedtem, eltántorogva az anyósülésig. 
- Húzd le az ablakokat, kérlek. Kegyetlen büdös – nyüszítettem – Nincs illatosító? – akadtam ki.
Jk szótlanul támaszkodott oldalával mellettem a kocsinak, nyelvével fogait piszkálva, amiből tudtam, ideges. Kerülve a szemkontaktust nyitottam ki a kesztyűtartót, illatosító után kutatva.
- Hol vetted ezt a szart?! Miért nincs benne illatosító?! Veszel egy büdös kocsit és még vanília rudat se adnak ajcsiba? – sírtam.
Igazából fogalmam sincs, miért akasztott ki az illatosító hiánya ennyire durván. Egyszerre éreztem magam hülyének, mégis jogosnak véltem a felháborodásomat. Úgy hüppögtem, mint egy kirekesztett kislány, akivel senki sem akar játszani.
- Amúgy, ilyenkor mit érzel Dom? – szűkültek résnyire Jungkook szemei.
- Felháborodást – csattantam fel zokogva – Keményen dolgozol azért, hogy Mercedest vehess és még egy nyomorult egy dolláros illatosítót is köcsögök bele tenni. Milyen világot élünk? Átverik a gyanútlan vásárlókat. Tiltakozni kellene. Tüntetéseket szervezni az autómaffia ellen. Ebből gazdagodnak meg. Kiporolják az illatosítót, te meg ott maradsz egy büdös Mercivel. Ez nem igazságos Jk!
- Hányingered van még? – mosolyodott el.
- És a cicim is fáj – fogtam tenyereimbe az említett domborulatot sírva – Tutira rákos vagyok és a kemo miatt vagyok szarul.
- Valószínű – bólogatott furcsa hangsúllyal.
- Elkaptam a Koronát – vetődtem hátra, normálisan elfoglalva az ülést.
- Szerintem, te mást kaptál el bébi – motyogta megkerülve a kocsit, beülve a kormány mögé.
- Szifiliszt? – tippeltem.
- Arra gyanakszok, a múltkori teszt nem volt pontos. A te szifiliszed kilenc hónapig fog tartani, én meg a pszichiátriára kerülök, ha ezt fogod művelni. – magyarázta.