Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

36.

Sziasztok Sanyik!
2 fejezet és befejeztük a Hazug banda proli, vulgáris és szennyes történetét. 🤷🏻‍♀️
Csak vicceltem, jön a második évad. 😂
Jó olvasást a segítséget pedig köszönöm te tibeti eszményi elméjű nyugdíjas szépasszony encourageing_words 🙏🏻😊.

Dominique:

Vasárnap délelőtt Jungkook kapott egy hívást Willtől, miszerint, este meccse lesz. Teljes mértékben megbíztam a Takonyorrúban, azonban aznap valahogy gyanúsnak véltem a viselkedését. Egyre inkább arra asszociáltam, Jungkook hazudik nekem valamiben. Nem voltam hülye és azzal is tisztában voltam, hogy az MMA küzdelmeket jóval az alkalom előtt kitűzik és értesítik róla a feleket, hogy kellőképp fel tudjanak készülni. Sehogy sem állt össze Jk meséje és erre rátett egy lapáttal a viselkedése. Az egyetlen percre sem fordult meg a fejemben, hogy megcsal és összeszedett egy titokzatos nőstényállatot. Úgy sejtettem, illegális témáról van itten szó és Kook hatalmas szarba keveredett. Mindezt tetézte, hogy amikor rákérdeztem, hol lesz a meccs, mindenféle baromságot összezagyvált és kis híján veszekedést kreáltunk. Egyáltalán nem akartam én lenni a dilis, rágószerű barátnő, de tényleg nem stimmelt ez az egész. Azzal nyugtatgattam magam, hogy minden rendben van és lehet csak Bantu-Sámán képző Akadémiára jár sutyiban, hogy mestervizsgát tehessen szellemvadászatból és lélekszipkázásból, azonban ez sem enyhítette idegességemet. Nőként persze nem értem be kusza válaszokkal, így más opció hiányában felcsaptam magánnyomozónak és a cuccai közt kezdtem turkálni. Átnéztem a laptopját, az emailjeit, ám semmi érdekeset nem találtam. Random átfutottam a bankszámlakivonatait és ez tetézte a helyzetet. Rendellenesen nagy összegeket tett rá a számlájára.
Reszkető kézzel tárcsáztam Jimint, azt remélve, tud nekem segíteni. Arra már réges-rég rájöttem, Jimin Park rohadtul nem az a jelentéktelen kis irodai melós, mint azt előadta.
- Elhagyod a Takonykölyköt és a szex rabszolgám leszel életed végéig? – kérdezte rögtön, fogadva a hívást.
- Nem. Segítened kéne.
Talán a hangsúlyom, talán a remegő hangom volt az, ami rögtön komolyabb vizekre terelte gondolatait.
- Bajba kerültél Dominique? – érdeklődte úgy, mintha kész lenne bármit megtenni értem és tisztában voltam azzal, valóban így van.
- Nem én. Azt hiszem, Jk. Nem tudnál esetleg utána érdeklődni, tartanak e ma a városban illegális mérkőzést?
Jimin hosszas sóhajt eresztett, aztán örökkévalóságnak ható percek múltán megszólalt.
- Öltözz fel és vegyél maszkot. Tíz perc múlva ott vagyok érted.

*&*&*&*

Jungkook:

Rossz előérzetem volt, nagyon rossz. Épp ezért mondtam meg Willnek, hogy a mai mérkőzésem az utolsó illegálisan. Nem akartam bajba keveredni, hiszen akkor nem lenne ki vigyázzon Domra és a születendő picinkre, arra a buzerantó képű Jiminre meg rohadtul nem bíztam volna őket. Előbb rakjon seggbe nyolc agyontetovált, kigyúrt hústorony, minthogy hagyjam, hogy Jimin gondoskodjon az én családomra. Elég pénzt verekedtem össze, hogy egy ideig ne kelljen aggódnunk a kiadások miatt, plusz ezen a meccsen minden eddigieknél nagyobb összegek mozogtak. Nyerni akartam, nyernem kellett. Ideges is voltam, hiszen az esély meg volt, hogy esetleg veszítek, viszont megfogadtam, az utolsó pillanatig küzdeni fogok.
Átmozgatva minden izmom indultam a szurkoló ember tömegbe, hogy szembe kerüljek ellenfelemmel. Napok óta készültem a küzdelemre, mert tudtam, ez lesz az utolsó. Sokat vívódtam, de nem volt kérdés: Dom és a kicsi fontosabb. A meccs alatt végig csak ők jártak a fejemben, de persze figyeltem az ellenfélre, aki szívósabbnak bizonyult, mint eddig bármelyik kihívóm. Nehezebben ugyan, de legyőztem és büszkén húztam ki magam. Tudtam, hogy nyertem és ezzel a győzelemmel végleg a hátam mögött tudhattam az egészet. A sok hazugság és félrevezetés mind a múlté és egy új fejezetet nyithatok az életemben, melyet a számomra két legfontosabb személynek szentelhetek. Ugyan felszakadt a szám és a szemöldököm, mégis méltóság teljesen néztem végig az engem ünneplő embereken. Mosolyogtam, egészen addig, míg tekintetem meg nem akadt valakin. Egészen pontosan a mélységesen csalódott és könnyeivel küszködő páromat, Domot. Abban a pillanatban elfordult, amint tekintetünk találkozott és vissza sem fordulva indult kifelé.
- DOM! - próbáltam túlkiabálni a tömeget, sikertelenül. Hirtelen kerített hatalmába a félelem és ösztönösen mozdultam utána. Az engem tapsoló embereket úgy kellett félrelöknöm, mert rohadtul nem akartak eltakarodni az utamból és mikor már végre azt gondoltam, hogy kiszabadulok a szorításból, akkor jelentek meg a kétajtós szekrény kidobók.
- Még nincs vége a meccsnek. - morogta az egyik.
- Kifektettem! Engedjetek már bassza meg! - ordítoztam és őket is félretolva rohantam a kijárat felé. Szívem a torkomban zakatolt, nem érdekelt a kinti hideg, vagy a lüktető, vérző ajkam. Azt gondoltam, hogy Dom kint lesz és majd az utcán utol érem, hogy aztán térden csúszva könyörögjek a bocsánatáért, azonban a lány nem volt sehol. Kapkodva figyeltem minden irányba, de se egy autó se egy tetves busz nem volt a környéken. Az utca csendes, szinte kihalt volt, amitől még inkább eluralkodott rajtam a pánik. Levegő után kapkodva indultam az egyik irányba, de nagyon hamar rá kellett jönnöm: Dom már rég messze jár. Könnyeim megállíthatatlanul törtek utat maguknak, engem az őrület szélére sodorva, tudatosítva bennem: ezt elbasztam.
Üvöltöttem, tomboltam, törtem és zúztam, de nem lett jobb. Will hiába próbált nyugtatni, minden mondata csupán olaj volt a tűzre. Utolsó lehetőségeként szedtem össze minden cuccom, míg Will a táskámba tette az engem megillető összeget, majd leszarva a piros lámpákat és a sebesség korlátozásokat száguldottam haza. Reméltem Dom ott lesz és elmagyarázhatok neki mindent, elmondva neki, ezerszer is megbántam mindent. Azonban a ház sötétbe burkolva fogadott, szikrányi fény nélkül. Az ajtó nem volt zárva, ami ha lehet még jobban elkeserített. Az utolsó reményem akkor foszlott szerte, mikor a közös szobánkba érve minden érintetlen volt, csupán Dom pár holmija hiányzott. Megtörve rogytam a földre. Csak akkor tudatosult bennem igazán mekkora egy idióta voltam.