Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

33.

Dominique:

Zavartan ráncoltam szemöldökömet az éjjel háromkor csörgő mobilom láttán, melyen Jimin neve villogott. Jungkook alig egy karnyújtásnyira szunyókált tőlem a kanapé másik végében, én meg nem tudtam aludni és inkább sorozatoztam.
- Szia! – szóltam bele halkan, fogadva a hívást.
- Szia! Figyelj Dom, amit most mondok, ne add tovább. Szólt egy ismerősöm, aki olyan helyen dolgozik, hogy reggel héttől kijárási tilalmat rendelnek el a vírus miatt. Egyre több a fertőzött – hadarta – Szóval, öltözz fel. Elviszlek boltba.
- De cuki vagy – állapítottam meg elérzékenyülve.
- Tudom-tudom – sóhajtotta – Mindjárt ott vagyok, siess. Így is ki vannak fosztva az üzletek.
Bontva a vonalat sietősen bújtam bele egy kényelmes melegítőbe, gumiztam lófarokba hajamat és kotortam elő pénztárcámat. Óvatosan betakargattam Jkt, majd kicammogtam a ház elé, Jiminre várva. A hófehér Lexus percek múltán fel is bukkant, megállva előttem. Jimin kedvesen mosolyogva intett, mire bepattantam mellé. A kocsiban kellemes eper illat terjengett, a srác parfümjével keveredve. Mondhatni Jimin lett a legjobb barátom. Beavattam olyan dolgokba is, melyekbe Jungkookot nem. Nem titkolóztam, vagy hazudtam, mindössze Jimin kívülállóként másképp látta a helyzetet.
- Hogy a francba lehet az, hogy te az éjszaka közepén, kócosan, elnyűtt macinaciban és terhesen is ilyen letaglózóan gyönyörű vagy? – kérdezte engem figyelve, megtámasztva könyökét a kormányon – Kurvára utálom azt a mázlista takonygyereket – fintorgott.
Nevettem hülyeségén és válasz nélkül hagyva becsatoltam a biztonságiövet. Jimin megfordult a járművel, aztán arra hajtott, amerről jött.
- Dom... ha mondjuk, nem lenne Jungkook, lenne nálad esélyem? – törte meg a csendet.
- „Ha nem lenne Jungkook”? – visszhangoztam furcsállva.
- Tegyük fel, balesetet szenvedne és kinyiffanna. Például elgázolná egy fehér Lexus, egymás után nyolcszor, teljes gázzal és a biztonság kedvéért vissza is tolatna... Vagy valami ilyesmi...
- Hát te hülye vagy! – ingattam fejem röhögve – Nem utálhatsz valakit ennyire.
- Dehogynem. Jogomban áll – pillantott rám – Törpe bébi hogy van? – engedte el a sebváltót, megsimogatva pocakomat.
- Jól. Szerintem, most alszik. A te hangodra mindig megnyugszik – mosolyodtam el.
- Én is akarok gyereket – fújtatta duzzogva.
- Mi a helyzet az ételfutár lánnyal?
- Ivette egy buta picsa – horkantott – Folyton a pénzzel van elfoglalva. Múltkor megkérdeztem, szokott e főzni? Erre rávágta, hogy ő ilyesmit nem csinál, azért vannak az éttermek.
- Kurva anyját! – grimaszoltam.
- És mind ilyen Dom. A kefélésen és a sminkelésen kívül máshoz nem értenek – morgolódott.
- Éljen a huszonegyedik század – gúnyolódtam.
Az út további része csendben telt. Néha Jimin megsimogatta a hasamat, halovány mosollyal telt ajkain, de ennyi. Sosem szóltam emiatt neki, mert mindig boldognak tűnt ilyenkor, nekem meg nem volt szívem szétbarmolni ezt. Habár szerette eljátszani, hogy meleg, egyáltalán nem volt az. Nagyon is érdekelték a nők, mindössze megválogatta, kivel áll szóba. Rendes társra vágyott, amit teljes mértékben megértettem. Az már persze más, hogy figyelme az utóbbi pár hétben erőteljesen rám korlátozódott.
A Lexus bekanyarodott a Walmart elé és Jimin frusztrált morgást eresztett. Éjjel háromhoz képest túl sok autó táborozott ott. Viszonylag közel leparkolt, majd áthajolva előttem előkotort két szájmaszkot a kesztyűtartóból.
- Vedd fel, kérlek – nyomta kezembe az egyiket.
Kelletlenül bár, de feltettem a fekete maszkot, ezzel eltakarva arcom javarészét. Bezárva, korlátozva éreztem magam benne és ez nem tetszett.
- Úgy festek, mint egy hasas nindzsa – háborogtam, megnevettetve a srácot.
- De legalább aranyos vagy benne – mosolygott, és ő is feltette a sajátját.
Kikászálódtunk a járműből, aztán miután szereztünk egy bevásárlókocsit, becammogtunk az üzletbe. Valóban sokan voltak, ami zavart és fostam attól, ne adj’ Isten elkapok valami kórságot. Jimin óvó pillantásokkal illetve sétálgatott mellettem, célzatosan besorolva a tésztákat és hasonlókat kínáló polcsorra. Bepakoltam 2-3 csomaggal, közben figyelve a további kínálatot.
- Most tetű nagy vesztesnek érzem magam – szólalt meg a srác váratlanul, mire rátekintettem.
- Merthogy? – értetlenkedtem.
- Normális esetben egy párként shoppingolgatnánk itt, így meg csak én vagyok a felesleges harmadik kerék, aki szívét-lelkét kiteszi az áhított nőért, aki meg mást szeret és mástól vár gyereket – mondta savanyúan.
- Jimin – sóhajtottam – Ne legyél ilyen pesszimista. Meg fogod találni azt a lányt, akivel le fogod élni az életedet és boldog leszel – nyugtattam.
- Ez mind szép és jó, de van benne gebasz. Én téged akarlak. A kocsiban is feltettem egy kérdést, nem válaszoltál rá. Közben meg rájöttem, nem is szeretném tudni a választ, mert nem tudnám elviselni – csóválta fejét.
- Jimin én sajnálom, ha így érzel és csalódnod kellett bennem – mondtam őszintén.
- Nem csalódtam Dom, sejtettem, hogy ez lesz. Tudod, ez tökre olyan, mint azokban a szar könyvekben és filmekben. Ott a srác, aki mindent megtesz a főhősnőért, annak ellenére, teljesen tisztában van azzal, esélye sincs, mert a csaj úgyis a másikat választja.
Pontosan tudtam, mire akar kilyukadni. Én ilyenkor mindig ideges voltam és szarrá átkoztam a főszereplőcsajt, mert baszki, ott van egy édes, imádnivaló csávó, aki valóban kegyetlenül és tisztán szerelmes, kész bármilyen áldozatot hozni, erre cseszki a másik pasit választja? Ez mennyire béna már ember? Azonban felfogtam azt, jelenleg én vagyok az a nyomorék csaj. A büdös életben nem hagytam volna el Jungkookot, ám ha előbb megismerem Jimint, tuti gondolkodás nélkül lapot osztottam volna neki, mert lehetetlenül aranyos és tökéletes volt. Amikor bejelentettem az irodában, hogy ne fossanak be, nem Koronás vagyok, csak várandós, Jimin fél óra múlva két doboz terhesvitaminnal állított be. Ha rosszul voltam, aggódott értem, teát főzött, átvette a munkámat, hogy pihenhessek, amíg jobban leszek. Zokszó nélkül elrohant a kajáldába, ha megkívántam valami szarságot, minden reggel gyümölcsöt hozott nekem, ügyelve az egészségemre. Baszki, Jimin Park a legtökéletesebb pasi a világon, én meg kispadra tettem akaratomon kívül.
Hosszú percekig bámultunk egymásra, némán. Hormonjaim ismételten tettek arról, hogy túlreagáljam a helyzetet, viszont, belegondoltam a helyzetébe és kegyetlenül gyűlöltem magam. Emlékeztem, milyen elcseszett érzés volt régen, mikor elkeseredetten belezúgtam Jkbe, míg ő egyszerű barát-zónába tett. Rengeteget sírtam akkoriban miatta.
Szemeimet könnyek szúrták, ajkaim remegtek a visszafojtott bőgéstől, torkomban gombóc nőtt. Én lettem a szemét, ostoba liba.
- Sajnálom Chim... ha neked úgy jobb, nem kell barátkoznunk többé – vetettem fel reszkető hanggal.
- Azt nem bírnám ki, ami rohadt fura, mert amikor megismertelek, el sem tudtam képzelni azt, hogy beléd szeretek... most viszont, fogalmam sincs, milyen lenne, ha nem tenném – nézett félre, mintha szégyenkeznie kellene emiatt – Nem akarom, hogy sajnálj, vagy ilyesmi, de szeretném, hogy tudd, nekem mindig kelleni fogsz. Pocakosan, gyerekkel, elhízva, bárhogyan – jelentette ki komolyan, ami miatt kitört belőlem a zokogás.