Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

7.

Dominique:

A hülyegyerek lefeküdt egy kicsit aludni melóba menetel előtt, én meg unatkoztam egymagamban erőteljesen. Már felhívtam Tonyt is, hogy közöljem vele, felmondok. Nem volt tőle rohadt boldog, de hát most mit tud vele kezdeni? Christian állta a szavát és smsben elküldte az irodája címét, ahová holnap reggel kell elmennem, elintézni a papírokat, meg egyéb hivatalos biszbaszokat. Esküszöm, még meg is könnyebbültem, hogy nincs több félpucér éjszaka perverz nyuggerek közt.
Szóval, elintéztem egy rakás felnőttes dolgot és unatkoztam. Agyaltam rajta, hogy felgyújtom a kiskölyköt, míg tentikél és közben eldanolok neki valami szépet, de aztán eszembe jutott, hogy Rose minden bizonnyal kizsigerelne érte, úgyhogy sztornóztam a remek ötletemet és félretettem ínségesebb időkre, ha mondjuk, nagyon elszemtelenedne a kis takonyorrú. Más opció nem lévén, megálltam az ágy előtt, csípőmre tett kezekkel, azon töprengve, milyen geciséget is követhetnék el hirtelenjében ellene. Figyeltem, nyugodtan alvó pofiját, mellkasára simuló pólóját, izmos karjait, melyeket tetkók hada borított, vaskos combjait, aztán rájöttem valamire. Jungkook tényleg felnőtt. És ezt most nem úgy állapítottam meg, mint ezelőtt párszor, hanem olyan elvetemült módon, amit Rosenak a büdös életben nem vallottam volna be, de még Jknek sem. A kölyök egyébként is szemrevaló arca megférfiasodott és kifejezetten jó csávó lett belőle.
Kurva anyját!
Megráztam fejemet, kiseperve elvetemült gondolataimat, majd mellé vetődtem, szoros közelségben hozzá és a fülébe suttogtam.
- Jungkook!
Semmi reakció, így emeltem a hangerőn.
- Jungkook! Jungkook!... Jk!... Jungkook Brooks!... Hé! ... Hé!... Kurva anyád! Hé, Jk! – mantráztam egyre türelmetlenebbül – Jk! Alszol? Jk! Jk! Jk! Alszol?!
- Hmm? Mi van már? – nyöszörögte.
- Csak kérdezni szerettem volna valamit...
- Na?
- Alszol?
- Dom – morogta – Hagyj békén! Kérlek.
- Miért? Alszol? – könyököltem fel a párnára ártatlan mosollyal.
- Dom... fáradt vagyok...
- Akkor, most nem alkalmas az időpont egy kis beszélgetéshez? – biggyesztettem le alsó ajkam.
- Egy kis geci vagy – közölte.
- Hmm... Talán fel kellene hívnom édesanyád és elmesélni neki, nem is jársz te főiskolára. Biztos, nagyon csalódott lesz... hát rendben Jk... – sóhajtottam.
- Nyugodtan, csak hagyj aludni – motyogta az oldalára fordulva.
- Úgy érzékelem, kommunikációs szakadék tátong közöttünk – mondtam komolyan.
Idegesített, hogy ennyire figyelmen kívül hagy és csesztetésem ellenére is képes halálosan nyugodtan alszik. Én nem voltam álmos, plusz próbáltam visszaállítani a bioritmusomat a normális kerékvágásba és attól tartottam, ha nem csinálok semmit, bevágom a szunyát és ezáltal baszhatom az egészet. Felsóhajtottam jó hangosan, érzékelje a kölyök lelki válságom mértékét, majd úgy döntöttem, radikálisabb módszerhez folyamodom a siker érdekében. Államat tenyeremben támasztva könyököltem fel ismét és a párnámba random mintákat rajzolgatva ismételten beszélni kezdtem.
- Azon gondolkoztam, elhívom Christiant valahová. Tök rendes fickónak is tűnik, meg minden. Ki tudja, akár egy komoly kapcsolat is kialakulhatna belőle és nem kellene kamuznom a vőlegény témát... Jk alszol? – piszkáltam meg haját, ám válasz semmi – Nincs kedved megujjazni? Baromira be vagyok indulva...
- Dehogynem! – ült fel váratlanul, teljesen éberen.
Felvisítottam a nevetéstől, elterülve a matracon. Kusza hajával, álmosan pislogó szemeivel és elszánt arckifejezésével úgy festett, akár egy édes kisfiú. Jól esett végre igazán és őszintén kacagni egy régi barát társaságában. Amióta eljöttem Szutyokfalvából nem volt egyetlen kapcsolatom sem, sőt Ashleyt leszámítva nem is akadt más beszélgetőpartnerem, de Ash nem számít, mert ő pszichopata, szóval...
- Nagyon elhitted... – kuncogtam tovább.
Jk ábrázata valahol az elvetemült késelős gyilkos és a Hasfelmetsző között mozgott. Esküszöm, megsajnáltam csórót.
- Ha már így felébredtél, nem csinálnál olyan sajtos makarónit, mint régen? Tudod, anyukád receptjével... – pislogtam rá szendén.
- De. Persze! – mászott ki az ágyból idegállapotban.
Feszes mozgással vonult a konyhába, ahol bősz csapkodások közepette előhajigálta a hozzávalókat, közben dühösen pampogva.
- Te JK nem akarsz megujjazni? – utánozta sikertelenül az én hangomat és beszédstílusomat – Dehogynem!... Az Isten húzná rá a farkára ezt a nem normális nőszemélyt! Eljövök utána anyáméktól, aki palacsintát süt nekem reggelire, kimossa a ruháimat, ágyba hozza a kávét... három évig agonizálok utána, mint valami tetves cseléd. Idejövök, bassza meg és már kapásból azzal indítja, hogy kis gecinek nevez. Régen sosem beszélt így velem. Sosem! Aztán ott viháncol azzal a baromarcúval, de neeem... Jk kussban tűr mindent, mer’ jó gyerek. Hát tűrjön tovább a faszom! – kiabált, ami miatt kegyetlenül nevettem – Nem hagy aludni. Egész éjjel szoptam azt a jóságos pélót, délután dolgoznom kell menni, de neeem... ő nem hagy aludni, mert Perez kisasszony unatkozik. Ott baszogat, aztán megkérdezi, megakarom e ujjazni? Hát már, hogy a rákba ne akarnám?! Aztán kinevet! És még most is nevet, de majd mindjárt nem fog, ha hozzábaszok fél kiló cheddar sajtot. „Jk csinálsz nekem sajtos makarónit?”. Persze cseszd meg! Két kibebaszott kondérral is főzök neked! Teljesen tönkre tesz idegileg. Hát, rám hozza a prikézsiát!!! Én meg mit csinálok? Semmit, bazd meg. Álló fasszal főzőcskézek, mert azzal boldoggá teszem. Hát ez oszt baromi jó. Tiszta hülye vagyok! – ingatta fejét a végére, aztán hirtelen rám nézett – Sőt, tudod mit Dom, megkíméllek a fáradtságtól és a kurva anyámat már, jó? – tárta szét karjait.
Nem tehettem róla, olyan szintű röhögőgörcs kapott el, levegőt sem kaptam rendesen. Jk meg csak állt ott, dobálózva, idegesen nézve engem. Hogy én mekkora köcsög vagyok.
A kurva anyámat!