Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

BLOODSHOT - 6.

Dominique:


Kellemetlenül és feszélyezve éreztem magam Jimin társaságában, amire nyilvánvaló rájátszott a megejtett csókunk. Jimin rohadt jól csókol, a hormonjaim tomboltak ezerrel. Szopás ez terhesség, én mondom. Továbbá úgy Istenesen átplasztikáztam volna az arcát egy vascsővel, amiért non-stop szívózik Jungkookkal. Ha így folytatja szülés előtt kertészkedhetek a hátsókertben egy gyors sírásói tanfolyam keretében, merthogy Jk egyszer tuti kinyírja a francba, az is hót ziher.

Szóval, Jimin „hogyan vezetném le a lebabázást" kiselőadásával körített röpke húsz perces autókázás után megérkeztünk az irodába. Végre. A bokáim már rohadtul fájtak a hülye magastalpú szandáljaimban, így míg a székembe huppanva leoperáltam azokat a csodálatosan felduzzadt lábaimról, főnököm a konyhába vonult főzni egy jó erős kávét.

- Jimin, igazán nem áll szándékomban tolakodónak lenni, de Kook egyszer úgy meg fog téged baszni akarod ellenére, hogy hátralévő életedben csak oldalazva tudsz majd ülni - közöltem vele.

- Dominique, igazán nem áll szándékomban tolakodónak lenni, de hozzám jönnél feleségül? - kontrázott rá, mire megforgattam szemeimet.

- Elnézést kívánok, de ez már jócskán túlhalad a munkaköri mittudomisénmin - morogtam.

- Fel fogsz jelenteni munkahelyi „megfogta a főni a mellemért"? - óbégatott ki a konyhából.

- Az egy csomó papírmeló - horkantottam.

- Tehát, engedélyedet adod arra, hogy szexuálisan alaposan megzaklassalak?

Hallottam a hangján, ahogyan vigyorog beszéd közben, amiért akaratlanul is nevettem. Immáron sokkal kevésbé éreztem magam kellemetlenül emiatt. Kedveltem Jiminben, hogy mindig tudta, miként enyhítse a húzós szituációkat. Válaszolni terveztem, valami ütős oltós szöveget, ám az iroda ajtaja váratlanul kinyílt. Ezzel alapjáraton nem akadt volna gondom, azonban egy olyan személy lépett be rajta, akinek láttán egyszerre állt meg a szívverésem és gyorsult fel pániktempóra.

Jung HoSeok.

Sok éve annak, nem találkoztunk, az a letaglózó magabiztosság még mindig áradt belőle. Nem hiába volt Ő Taehyung bal keze. HoSeok egyszere volt precíz, okos, megfontolt és halálos. Ha bárkit választanom kellett volna, hogy háborúba indulok vele, hezitálás nélkül rá voksoltam volna. Láttam már ölni, verekedni, idegesen. Rémisztő élményt nyújtott, ezzel ellentétben azokban az időkben ő szimbolizálta számomra a biztonságot. A testőröm, legjobb barátom és fogadott bátyám egy személyben.

Hosszan néztük egymást, talán percekig is, mikor szemeim könnyfátyolossá váltak, majd fájós lábaim ellenére felkeltem a székből, átszeltem a közöttünk ékeskedő távolságot és mellkasához bújtam. Hiányzott Hobi, nagyon is. Ő erős karjaival biztosan, mégis finoman ölelt körbe, miközben hajamat puszikkal halmozta el.

- Jól eltűntél te buta nő - sóhajtotta.

Azt akartam neki mondani, sajnálom, de a zokogásom ellehetetlenítette ezt. Csak ácsorogtam ott, őt ölelve, szinte kapaszkodva belé, akár egy mentőövbe a végtelen óceán közepén. A felszínen tartott, mint régen számtalanszor és ezért hálával tartoztam neki.

- Királylány - tolt el magától kissé, ezzel ösztönözve, hogy szemeibe nézzek - Tudom, hogy szereted azt a srácot és sosem hagynád el önszántadból, de Taehyung épp vizitet tart nála - beszélt komolyan.

Megdermedtem és még sírni is elfelejtettem az új információra. Nem akartam bele gondolni mennyi mindent művelhet Tae a Takonyorrúval, ha esetlegesen elszakad nála a cérna. Jungkook jól bunyózott, ám Taehyung mindig hordott magánál fegyvert. Agyam ezerrel zakatolni kezdett, lehetséges alternatívák és menekülési lehetőségek után. Semmi sem jutott eszembe. A pánik leblokkolt.

- Dom kész a... - bukkant fel Jimin.

Nem néztem rá, azonban a csörömpölést és bögre törésének jellegzetes zavaró ricsaját hallottam. Hobi követhetetlen gyorsasággal terelt maga mögé, pajzsot képezve előttem. Magamhoz térve a kába sokkból, melyet az ijedtség okozott fellestem. A két férfi megfeszülve, ugrásra készen ácsorgott egymással szemben, pisztolyt szegezve a másikra. Ez meglepett. Jiminnek mióta van stukkere? Eddig rágót hordott magánál. Lecserélte önvédelmi „kapd be a tökömre"?

- Ne tarts rá fegyvert! - utasította HoSeok a másikat.

- Téged célozlak lófejű - sziszegte Jimin.

- Tedd le!

- Tedd le te!

- Előbb te!

- Kúrj seggbe egy bakkecskét! - kérte roppantul kedvesen Park.

- Királylány mennyire csíped ezt a csávót? - érdeklődte Hobi, el nem szakítva tekintetét Jiminről.

Az említett rám nézett, nagyot nyelt, mintha félne a választól. Jimin feltételezett irányomban táplált bizalmatlansága bűntudatot generált bennem. Bár nem voltam belé szerelmes, sokat jelentett számomra.

- Ha rálősz, megrugdallak - fenyegetőztem.

HoSeok gondterhelt sóhajt eresztett, aztán leengedte a fegyvert. Jimin homloka ráncba szaladt a váratlan meghátrálásra, de kitartóan markolta a pisztolyt tovább.

- Helló Seggfej, HoSeok...

- Tudom, ki vagy idióta - mordult fel Jimin - TaeHyungnak dolgozol.

- Tévedés Lombikbébi, én a Királylánynak dolgozom - mosolygott féloldalasan Hobi.

- Akkor, mi a faszért akarod elvinni? - szűkültek résnyire főnököm szemei gyanakvóan.

- TaeHyung elment a kissráchoz és hidd el, nem randira tervezi meginvitálni - világosította fel Hobi.

- Hát... - kúszott lusta, győzedelmes görbület Chim ajkaira - ezt alaposan benézte a maffia báró, mert az a helyzet, hogy Jungkook kurvára nincs az edzőteremben.

- Mi? - hökkent meg Hobi.

- Meglepetés Fasszopó! - lépett ki Kook Jimin mögül a kicsiny konyhából, majd azzal a lendülettel a kezében virító stukkert használatba véve meghúzta a ravaszt.

Láttam már premier plánban ehhez hasonló szitut, mégis felsikoltottam ahogyan Hobi vérző combbal kiterült a padlón. A fémes, kellemetlen szag bántotta az orromat és el kellett fordulnom, nehogy hányjak. Határozottan érzékenyebb lett a gyomrom és nem tetszett neki a nem éppen baráti illatfoszlány. Mozgolódást hallottam. Azt hiszem, Jimin elvette HoSeok fegyverét, Jungkook pedig hozzám lépett. Nem érzékeltem túl sok mindent, ahhoz lefoglalt, hogy mély lélegzeteket vegyek a számon át, igyekezve megelőzni a rókázást. Izzadtam és reszkettem egyszerre. Rosszul reagáltam. A derekamba nyilalló fájdalom tetézte is ezt. Furcsán éreztem magam, olyan kuszának. Kook aggodalmas arca bekúszott a látóterembe, hangja ezzel ellentétben határozottan csengett.

- Na most akkor, elmondom mi lesz...