Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

34.

Jungkook:

Valamikor délután tértem magamhoz, Dom puha csókjaira állam vonalán és az egész házat betöltő ínycsiklandozó illatra. Szerettem az ilyen nyugodt, egyébként eseménytelen napokat. Az esti, adrenalinnal teli balhék után kifejezetten jót tett a lelkemnek. Az órára lestem, ami délután kettőt mutatott, majd homlokráncolva pislogtam fel a mellkasomon mosolygó kedvesemre.
- Lógsz a melóból? – kérdeztem ébredéstől rekedtes hangon.
- Kijárási tilalom van. Nem mentem be, ahogyan sokan mások sem – ingatta fejét.
- Mi a szar? – rökönyödtem meg – Össze vagyunk zárva?
- Elég nagy a ház, majd kitalálok valamit, hogy ne menjek az idegeidre. Maximum sátrat ütök a kertben – viccelődött – Csináltam ebédet te antiszociális. Jössz enni, vagy ágyba hozzam?
- Süt a nap. Együnk kint – pusziltam meg homlokát.
Dom lemászott rólam, mire feltápászkodtam és egy pisilés után segítettem megteríteni a hátsókertben. Vidám, meleg idő volt, ami miatt lehetetlenül jó kedvem lett. Dominique egy tésztás ételt készített és hiába tett bele zöldségeket is, veszettül gusztusos és finom lett. Csendben falatoztunk, olykor beszélgetve erről az idióta kijárási tilalomról, melyet egyenlőre két hétre rendeltek el. Ez persze, rám nem vonatkozott, nekem bunyózni kellett, ha idő volt és kész. Elmesélte, hogy neki Jimin szólt és míg aludtam, elmentek a Walmartba, betárazni, valamint, vett néhány dolgot a szomszédéknak, Henriettéknek is, noha nem kérte meg erre. Tetszett Dom újkeletű szokása, hogy mindenkiről gondoskodni akar és odafigyel másokra. Az utóbbi pár hónapban rengeteget komolyodott, bár ugyanolyan vicces csaj volt, ám kissé mérsékelte a kurva anyázásokat és hirtelen elhatározású tüdőbe térdeléseket.
- Vettem festéket is – bökte ki.
- A babaszobához? – lelkesültem fel – Fasza vagy bébi. Kaja után nekiállok kifesteni, aztán kiválaszthatnánk együtt a bútorokat a netről. Holnapra ki is hozzák – vontam vállat.
- Hirtelen milyen energikus lettél – vigyorgott.
- A kisfiamról van szó, persze – vontam össze szemöldökömet.
Állítom, sosem nyomtam még be olyan gyorsan 3 tányér tésztát, mint akkor. Sietni akartam, hogy minél előbb hozzáláthassak a festésnek. Domnak és nekem konkrét elképzelésünk volt az emelet kialakításáról és mindenhez ragaszkodtunk, amit kitaláltunk. Nem akartunk kéket, zöldet, sem egyéb tipikusan baba szobába való színt. Szürkét gondoltunk ki, többféle árnyalatban, mintákkal. Megköszöntem az isteni ebédet, majd a festékkel és minden kellékkel az emeletre vonultam. Hallottam, amint Dominique nekiáll mosogatni, míg én szakszerűen leterítettem a nejlont a szőnyegre, vízmérték segítségével meghúztam a válaszvonalakat. Tökéletesre szerettem volna, hogy a fiam jól érezze majd ott magát és szép is legyen. Örültünk, amikor az egészet tervezgetve leesett a tény, az emeleten csupán egy hálószoba van, ami lényegében egy hatalmas tér. Így kiokoskodtuk, hogy amúgy sem szívesen lennénk külön szobában a picitől, közös helyiségen osztozunk, mindössze látványosan kialakítunk neki egy saját birodalmat.
Fogalmam sincs, mennyi ideig cseszekedhettem ezzel – talán órákig-, mikor feltűnt a túlzott csend. Festéktől maszatosan vonultam le a földszintre, majd a nappaliba érve elmosolyodtam. Dom összegömbölyödve szunyókált a kanapén. Óvatosan betakargattam, megpusziltam a homlokát és pocakját, aztán egy üveg sörrel visszacammogtam az emeletre.

                      *&*&*&*

A világjárvány oltári nagy szopás, de szerencsére farmer srác vagyok, hamar feltalálom magam. Két hét alatt teljesen elkészültünk a babaszobával. Elütve az időt füvet nyírtam, rendbe raktam a kertet, össze szereltem a netről rendelt bébi bútorokat, segítettem Domnak a házimunkában és rakás dolgot megcsináltam, amit amúgy sosem lett volna kapacitásom. A harmadik hét keddjén szintén a kertben csesztem az eget, amikor a szomszédasszony rám köszönt, a kerítéshez szegődve.
- Halihó, látom nagyon unatkozol – mosolygott.
- Helló Henriett, igen, kezdek megőrülni. Skyler? – kérdeztem az éppen felénk totyogó kisfiút.
Sky egy éves múlt és halálosan aranyos volt göndörödő hajával, édes mosolyával, közvetlen, vidám természetével. Imádtam a kis pelenkahuszárt.
- Szia Nagyfiú! – hagytam félbe a megkezdett öntözőrendszer szerelését, hozzá sietve – Hogy vagy picurkám?
Kinyitottam a két udvart elválasztó kiskaput, majd fel is vettem a hozzám kéredzkedő kicsit. Sky szokás szerint, megvizsgálta az arcomat és felfedezve a nyakláncomat, azt kezdte birizgálni.
- Igazából, azért zavarlak, mert hozzád hasonlóan unatkoztam és megtaláltam Skyler babaruháit. Szívesen odaadnám nektek, ha elfogadjátok és nem sértelek meg vele – mondta Henriett.
- Persze, köszi – vágtam rá – De beszéld meg Dommal is – böktem fejemmel a házra.
A nő bevonult hozzánk, én meg kettesben maradtam Skylerrel. Ügyesen sétált, sőt, már rohangált is, ám a biztonság kedvéért apró kezecskéjét fogva lépkedtem vele az udvaron. Aranyosnak véltem, ahogyan az ő, baba kacsója eltűnik az én nagy mancsomban. Szabad ujjacskájával olykor rámutatott valamire, bőszen gagyarászva babanyelven, aztán tovább haladtunk, felfedezve mindent. Vigyorognom kellett és olvadoztam, mikor a virágágyás mellett leguggolt és kezeit öléhez rejtve vizsgálgatta a növényeket. Annyira vártam már, hogy a kisfiam megszülessen és vele is bandázhassak az udvaron.
- Nézd Sky, ez kék – mutattam a virágra – ez sárga, ez piros. Szépek, ugye?
A kis manus bólogatott, de kitartóan mozdulatlanul figyelte a színek sokaságát.
- Hammamm? – érintette ujját az egyikhez, nagy szemeivel pislogva rám.
- Nem Kincsem, ezeket nem esszük meg. Mérgező és beteg lesz tőle a pocakod – simogattam meg az említett részt – A virágok azért vannak, hogy szagolgassuk őket, szép színesek. Nem szabad megenni, sosem. Vili?
- Mem hammamm – ingatta fejecskéjét.
- Okos vagy – mosolyogtam – Nem vagy éhes? Nasizunk kekszet?
A kisfiúval karjaimban vonultam a konyhába, elmarva egy csomag sós kekszet, majd mentünk fel az emeletre. Meg akartam mutatni Skylernek a gyerekszobát, mert hát csak rendelkezik némi szakértelemmel a kollega.