Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

14.

Dominique:

Annyira furcsa, mégis mámorító volt Jkvel aludni. Nem egyszerűen csak mellette, hanem szorosan hozzábújva, tök meztelenül, élvezve, ahogyan arcom a kekszis mellkasához préselődik. Veszettül édes volt, ahogyan félálomban is nyomott egy puszit a fejemre, ha eltávolodtam tőle, visszahúzott. Minden teljesen klappolt, egy valamit kivéve. Úgy éreztem, nem érdemlem meg őt, nem vagyok elég jó hozzá. Tényleg Jk volt a legédesebb és legtündéribb srác, aki csak ismertem. Neki olyan lány kellett volna, akivel azon veszekedhet, ki szereti jobban a másikat, én pedig erre nem voltam vevő. Egyrészt, mert kifordult volna tőle a belem, másrészt, nem voltam jó az érzelmeim kinyilvánításában. Megfogadtam magamnak, igyekezni fogok és felhagyok a nonstop hazudozó életmóddal és megpróbálok felmutatni valami érdemlegeset is. Nincs több Nudi báros karrier építés, nincs több füves cigi Ashleyvel a szelektív kukák mögé bújva, nincs több prémium minőségű hard pornó előfizetés Pornhubon és nincs több leselkedés a szomszédos épületben lakó félmeztelenül mászkáló csávó után. Jó kislány leszek és kész.
Elegánsan ásítozva tértem magamhoz, élvezve a kölyök karjainak fogságát. Laposakat pillogva fordultam oldalra, megkukkolva az órát. Fél nyolcat mutatott a vekker, így gondoltam, leszek mintabarátnő és készítek valami fasza reggelit, hagy telítődjen meg csepp kis lelke szivárványos lepkefinggal. Óvatosan leemeltem törzsemre fonódó kezét, kijjebb csusszantam a matracon, ám Jk abban a pillanatban újra átölelt, szorosabban fogvatartva, mint előtte. Pofiját nyakamba fúrta, ami csikizett és akaratlanul is kuncogtam.
- Ne hagyj el – motyogta álmosan karcos hangján.
- Csak reggelit készítek – nyugtatgattam megsimogatva alkarját – Kapsz palacsintát.
- Nem kell palacsinta, téged akarlak – csókolt bele nyakamba.
- Nem ejthetsz túszul – vigyorogtam.
- Dehogynem – vágta rá – És mint fogvatartód, követelek még további egy órás összebújást, valamint végtelensok „jó reggelt” csókot – sorolta kritériumait.
- Mi a terved mára? – érdeklődtem témát váltva.
- Elmegyünk edzeni.
- Te és a bicepszed? – vontam össze szemöldököm.
- Te és én – helyesbített.
Felröhögtem gyermeki fantáziálásán, miszerint azt hiszi, majd én a szombat reggelemet kemény és fáradtságos fitneszfaszommal fogom tölteni egy rakás túlszteroidozott, mutáló kamuterminátor között.
Esélytelen!
- Jk, nem tudom feltűnt e, de képzeld, bizony híztam 1-2 kilót, mely abból ered, hogy hónapok óta nem jártam edzőteremben. Néha ugyan bekapcsolom a fitneszcsatornát és kurva nagyokat nevetek a lihegő, pink cicanacis, ugrabugráló csajokon, de az nem ugyanaz. Érted? – sandítottam rá.
- 1-2 kilót? – emelte meg szemöldökét köcsög vigyorral.
- Egyezzünk ki háromban – alkudoztam.
- Neked nem kell edzeni, csak kísérj el – fordult hátára megdörgölve szemeit.
- Hogyne, hogy aztán szarul érezzem magam a sok bombatestű, fitneszcica miatt. Kizárt! Plusz, fennáll annak az esélye, hogy ha ne adj Isten kiszúrom, ahogyan valamelyik zumbáskurva téged stíröl, elönt a védelmezési ösztön és olyat rárúgok, hogy az összes szaporodáshoz, valamint életben maradáshoz szükséges belső szerve taccsra megy. Csak mondom – emeltem fel kezeimet védekezőn.
- Dom Perez féle féltékenységi roham? Érdekesen hangzik – mosolygott szélesen – Azonban, sajnos el kell keserítselek, egyikük sem érdekel rajtad kívül, így buktad a random megrendezett WWE-t.
- Akkor sem, ha ekkora dudái lennének? – mutattam tenyeremmel a D-s kosárméretet.
- A-a – ingatta fejét.
- Akkor sem, ha úgy szopna, mint egy arany fallosz díjas pornószínésznő és atletikusan a nyakába tudja tenni a hosszú, formás lábait?
- A-a – csóválta kobakját ismét – Szerinted, lecserélnélek bárkire is? – harapta be alsó ajkát.
- Honnan tudjam? Nem vagyok pszichológus, hogy megjósoljam érzelmi állapotodból fakadó cselekedeteid miértjét – tártam szét kezeimet.
- Dom...
- Tudom – legyintettem – Szeretsz.
- Öltözködj – súgta sejtelmesen, kihagyva a várva várt vallomást.
Duzzogva másztam az éppen tökéletes hőmérsékletű, pihe-puha, szeretett ágyikómból és kezdtem öltözni. Eszembe sem jutott megmozdulni a konditeremben, mégis sportosan öltöztem. Jk is követte példámat, ám ő kitartott a szaggatott farmer-póló kombó mellett, ami egyébként rohadtul jól állt rajta, kihangsúlyozva izmos combjait. Már előre láttam, amint agresszívan tüdőn rúgok minden az újonnan beszervált pasimra nedvesedő nőstényegyedet, lezavarva egy rám nem jellemző féltékenységi jelenetet. Jungkook bedobált pár cuccot a sporttáskájába, majd a fürdőbe vonult. Én addig főztem egy jó erős kávét és elszívtam egy cigit, rákészülve a feltételes módú verekedésre. Ezután elindultunk a baromira nem nekem kedvező helyre. Tökre azt hittem, én leszek a bolond, túlságosan birtoklásmániás barátnő, ehelyett a srác rendesen meglepett.
Már eleve furcsálltam, amikor kilépve a lépcsőházból teljesen megváltozott a testtartása. Kihúzta magát és az egész mivolta azt sejtette, „ha baszakodni mersz velem, gecire halott vagy”. Azt hittem, egyszerűen csak cammogni fog mellettem, esetleg megfogja a kezem, összefűzve ujjainkat, ahogyan a többi pár. Ehelyett szorosan magához húzva karolta át nyakamat, a lehető legtöbbet takarva belőlem. El nem tudtam képzelni, mi a franc ütött belé hirtelen. Kicsit úgy tűnt, mintha átvette és fokozta volna egykori szerepemet, hogy minden lehető rossztól megóvjon. Nem állítom, hogy nem birizgálta meg csepp kis lelkemet, de hát szokatlan volt, na. Útközben beszereztünk egy kis túramenüt, ami kimerült egy szartig megpakolt fincsi hot-dogban és két kávéban. A kaja természetesen az enyém volt és nem is élt hosszú, boldog életet. Kivégeztem a picsába két perc alatt, megnevettetve az én nyuszifiúmat. Jkt persze már ismerték a teremben, aminek pultjánál vagányan felmutatta a faszacsávó kompozíció elmaradhatatlan tartozékát, a kondibérletét, nekem meg a köcsög, sóher pultostól vettünk egy napijegyet, hagy örüljön a kis retek, hogy lehúzott pár potya dolcsival, melyet költhettem volna amúgy kajára is, de mindegy.
Míg Jk elvonult kígyósat játszva átvedleni menő sportszerkóba, a kávémat kortyolgatva, hátammal a falat támasztva várakoztam rá, merthogy kedvesen rám parancsolt, „el ne mozduljak onnan”, nekem meg imponált a kekszis és határozott tenyészbika still, ezért jó kislányt mímelve szót fogadtam. Roppantul izgalmas szókirakós közben azonban elém lépett egy megtermett kultúrállat és miután alaposan végigmért, mosolyogva kezdeményezett kommunikációt. Na, ezért nem járok én ilyen helyekre.
- Szia szexi bébi! Nem láttalak még erre, az első? – kérdezte kicsit sem perverzen.
Szemöldököm megemeltem kérdőn, hogy komolyan gondolja e ezt a párosodási szándékkal megspékelt rohadt gáz csajozós szöveget, majd felsóhajtottam.
- Valójában nem – morogtam.
- Hova jártál eddig? – billentette félre fejét.
- Leginkább a nemibeteg gondozóba – biccentettem – Fasza kis hely. Sok ismerősre tettem szert.
Felnevetett válaszomon, kitartóan ott ácsorogva előttem.
- Tetszik a humorod – közölte.
- Majd nem fog, ha a temetéseden mondok beszédet – gúnyolódtam – Figyu, én tökre megértem, hogy ilyen dumával nem sikerül egy csajt sem felszedned és ráhúznod a gyíkra, de muszáj pont velem próbálkoznod? Nincs más szaporodásra alkalmas tenyészkanca a környéken?
- Tetszik a nagy szád is. Lefogadom, hogy tipikusan az a csaj vagy, aki játssza a rideget, aztán úgy leszop, hogy belesántulok – vigyorodott el.
- Be kell valljam, benedvesedtem ettől a kurva kedves jellemábrázolástól, mely feltárja lelkem legbensőbb titkait, viszont, le kell hogy lombozzalak kisfiam. Én inkább az a fajta csaj vagyok, aki úgy megfejel, szívószállal eszed majd a szotyit, ha nem tolod el a taligát és szakadsz le róla – egyenesedtem fel, ütésre készen.
- Vad vagy – kacsintott.
Jk ezt a csodás momentumot választotta szuperhősi visszatérésére. Amint meglátta a rám gusztustalanul vigyorgó csávót, megfeszült, majd figyelmeztetés nélkül elkapta a torkát és a falhoz szegezte. A pasi háta hangosan puffant a felületen, szájából fájdalmas nyekkenés tört fel. Jungkook kegyetlen veszedelmesnek látszott gyilkos tekintetével és csikorgó fogaival. Régebben ilyenre sosem lett volna képes. Maximum dadogva megkérte volna az ürgét, később akarjon felszedni, de semmi több. Túlontúl hihetetlennek véltem ezt a hirtelen támadt agressziót és képtelen voltam felfogni, mi a frász üthetett belé.
- Na, akkor most mondom mi van haver – szólalt meg fenyegető hangon – Ő az én barátnőm, úgyhogy leszakadsz róla, máskülönben kinyírlak a faszomba. Világos? – emelte meg egyik szemöldökét kihívóan.
- Nincs ráírva a neved – nyögte a csávó.
Jungkook váratlanul ütött a másik srác arcába  keményen, akkora erővel, komolyan megsajnáltam csórót.
- Világos? – ismételte meg morogva a kérdést, mire a csávó sürgetve bólogatott.
A kölyök elengedte, a pasas baromi gyorsan eloldalgott onnan, de Jk továbbra is fújtatott a dühtől. Sokkosan kortyoltam bele kávémba őt tanulmányozva. Gyanítottam, nem egészen volt őszinte a silvertoni balhéit illetően. Sosem láttam még ennyire magabiztosnak és veszélyesnek. Mintha, nem is ugyanaz a srác lenne, akibe évekkel ezelőtt belezúgtam. Rosszabb volt nálam. Ezerszer elvetemültebb. Rám nézett félig lehunyt pillái alól, tekintetében sötét vágyakozással, aztán fejével a gépek irányába biccentett.
- Gyere Kaktuszmalac, futunk egy kicsit.
- Jó vicc – horkantottam – Csak te futkározol, én meg nézlek. Nincs motivációm – vontam vállat.
- Oké, csak maradj mellettem – egyezett bele ugyanazzal a szöveggel, amit én mondogattam neki mindig régen.