Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

37.

Sziasztok Sanyik!
Itt is lenne a rész, amiben a mi Kaktuszmalacunkról derülnek ki érdekes dolgok. 🤔
Jó olvasást!

Dominique:

Két napja bőgtem egyhuzamban. Igazából nem Jungkookra haragudtam, hanem magamra. A figyelmetlenségemre és naivitásomra. Észre sem vettem semmit a hazugságaiból, a veszélyről, ami körülvette. Kook az életével játszadozott és ez nagyon nem volt rendben.
Én kikapcsoltam a mobilomat, míg Jimin jóformán húszpercenként kapta a hívásokat, melyeket elutasított. Nem akartam Jkvel beszélni. Szükségem volt egy kis időre, hogy átgondolhassam ezt az egészet. Akárhol éltem, rendre bajba kevertem azokat, akik fontosak nekem. Érthető módon, magamat hibáztattam mindenért. Jk értem tette ezt, hogy biztosíthassa számomra a stabil otthont és megélhetést. Biztosra vettem, ez ösztönözte és ez csak még jobban elkeserített.
Jimin kanapéján kuporogva, körmeimet rágcsálva agyaltam, átgörgetve újra a történteket. Hiába. Ugyanoda lyukadtam ki. Távol kellene tartanom magam Kooktól, elmenni egy olyan helyre, ahol nem talál rám. Esetleg akkor észhez térne.
-Dom.
Teljesen elmerültem gondolataimban, ezért nem figyeltem az engem szólongató férfi hangjára.
-Dom! – ismételte erőteljesebben, mire ránéztem.
Jimin aggodalmas ábrázattal ült le a dohányzóasztalra, velem szemben, úgy tanulmányozva meggyötört arcomat. Pocsékul éreztem magam és tudtam, úgy is festettem. Veszettül rá akartam gyújtani egy cigire, azonban nem tettem a pici miatt. Ha már mindenkit mérgezek, legalább őt ne.
-Beszélned kellene vele – mondta lágyan.
Javaslatára összezavarodtam. Nem erre hajtott eddig? Hogy Jungkook műveljen valami faszságot és kikerüljön a képből.
-Hazudott nekem – szólaltam meg karcos hanggal.
-És te nem hazudtál neki? – kérdezett vissza.
-Nem. Ilyesmiben nem – ingattam fejemet.
-Mindenki követ el hibákat Dom. A kölyök csak jót akart. Aláírom, szarul csinálta, de a jó szándék vezérelte. Gondoskodni akart rólad és a kicsiről.
-Hirtelen felcsaptál a védőügyvédjének? – gúnyolódtam.
-Őszintén? Nem. Baromira nem így terveztem. Tudod Dom, akarlak téged. Bármi áron, mindennél jobban. Azt akarom, hogy biztonságban legyél és boldogan élj. Bármire képes lennék érted. Bármire – beszélt elszántan.
-Nem értelek – ráncoltam homlokomat.
-Pár napja el kellett utaznom. Terjeszkedni szeretnék és arra gondoltam, nyitok egy panziót. Találtam egy megfelelő épületet is hozzá, amit ha felújítok, csinos kis vendéglátó egységet hozhatok létre. Szóval, elmentem Denverbe... – a város nevének hallatán nagyot nyeltem ijedtemben, ami nem kerülte el Jimin figyelmét – Tárgyalnom kellett a csávóval, akié a hely. Mesélt nekem egy történetet, ami elgondolkoztatott.
-Milyen történetet? – tudakoltam halkan, reszketve.
-Egy szomorú, szerelmi mesét. Az az épület az övé és régen klubként üzemelt. Ott ismerte meg a lányt, akibe fülig beleszeretett. Egy tizenkilenc éves, kisvárosi lányt, aki nagyszájú, vicces és előszeretettel vert le másokat és akit az anyja kidobott otthonról. Nem ismerős Dom? – szűkítette résnyire szemeit.
-Nem – hazudtam.
-Érdekes, mert nekem rögtön te jutottál eszembe.
-Sok hozzám hasonló csaj van – keltem fel, elindulva a vendégszobába.
-Ülj vissza Dom! – parancsolt rám vehemensen, megdöbbentve.
Akaratlanul is engedelmeskedtem neki, elfoglalva iménti helyemet a kanapén. Jimin elégedetten biccentett, majd bizalmasan előre hajolva szólalt meg ismét.
-Fogalmam sincs, mi a szar történt Denverben, de azt igen, hogy ez a Taehyung nevű csávó ezerszer veszélyesebb és nagyobb kutya nálam. Téged keres Dominique. Nem tudom, mi a faszt akar tőled, viszont nagyon elszánt. Nem azért buzdítalak, hogy békülj ki Jungkookkal, mert annyira várom a boldog befejezést, hanem mert ha esetleg úgy döntesz, velem maradsz, rettegek, hogy nem leszek képes megvédeni téged – sziszegte a végét dühösen.
-Összekeversz valakivel – hebegtem.
-Ne hazudj! Nekem ne! – ordította – Egy kibaszott fegyvert fogott a fejemhez és azt akarta tudni, honnan ismerlek? Ne aggódj, azt kamuztam, dolgoztál nekem, de egyik napról a másikra leléptél. Látta a nevedet a kicseszett költségvetési papíron, mert te csináltad. Látnod kellett volna az arcát. Mint valami állat – csóválta fejét – Szóval, kurvára szeretném tudni, mi a fasz történt Coloradoban és mi a picsa közöd van egy maffiózóhoz, aki ráadásul rád vadászik?
-Mondtam már, összekever valakivel. Sosem jártam Denverben – ismételtem.
-Biztos vagy benne? – vonta össze szemöldökét, mire bólintottam – Sosem találkoztál Taehyung Kimmel, sosem dolgoztál a klubjában és sosem voltál a nője?
-Nem – csuklott el a hangom.
-Mond el Dom! Ha nem tudom, mivel állok szemben, nem tudlak megvédeni sem – ajánlotta.
-Nem kell megvédeni, ez az egész egy tévedés – pattantam fel, arra készülve távozok és inkább beszélek Jungkookkal.
Nem akartam hallani még egyszer azt a nevet, azt a várost, beszélni róla meg pláne nem. El akartam temetni olyan mélyre, amilyen mélyre csak lehet. Meg nem történté tenni és letagadni, ahogyan eddig is. Taehyung épp az az ember volt, akire nem akarództam emlékezni. Beismerni, hogy az életem, a múltam része volt, pedig végképp. Mobilomat a farzsebembe csúsztattam, táskámat a vállamra akasztottam és már készen is voltam a menekülésre. A kilincsen pihenő ujjaim azonban erősebben markolták a fémet Jimin következő megjegyzésére.
-Azt mondta nekem, soha nem bántott téged egyetlen ujjal sem, de ha megtalál, meg fog ölni.
Ledermedtem. Mellkasomat jeges rettegés járta át. Az a fajta, amilyet már nagyon rég tapasztaltam.
-Tévedésből nem gyilkolnak Dominique. Márpedig ez a pasas végezni akar veled. Mi történt Denverben? Miért akar téged ennyire és miért állította, hogy te az övé vagy?
-Nem vagyok az övé! – kiáltottam fel elvesztve türelmemet – Egy tévedés volt az egész. – döntöttem homlokom az ajtólapnak, kieresztve könnyeimet – Végig becsapott és másnak mutatta magát. Én csak dühös voltam anyára és egyedül éreztem magam. Munka kellett, ő alkalmazott, összejöttünk és kitört a pokol.
-Szeretted őt?
Zokogva néztem vissza a csalódott tekintetű srácra, aki válaszomra várt. Vonakodva bólintottam.
-Akkor miért léptél le tőle?
-Emlékeztett Jungkookra. Kedves volt, visszahúzódó. Aztán..
-Aztán? – emelte meg szemöldökeit noszogatva.
-Láttam, hogyan lő fejbe egy férfit szemrebbenés nélkül miattam. Nem csinált mást, csupán meghívott egy kibaszott kólára és mellém ült. Erre Taehyung kirángatta a klubból, megverte és egyszerűen lelőtte. Évek teltek el, azt hittem, túl vagyok rajta. Hogy elfelejtkezett rólam – bőgtem.
-Tévedtél. Nagyon is emlékszik rád. Sőt, meg fog találni. Bele sem merek gondolni, hogy ha egy kólás muksót kinyírt ennyiért, mit tesz majd Jungkookkal...