Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

3.

Dominique:

A munka előtti alvásom hosszú ideje nem volt ilyen pihentető. Totálisan megfeledkeztem JK ottlétéről és idióta módon csupán annyit érzékeltem, hogy egy meleg, kellemes, otthon illatú testhez bújok és finom ujjak lágyan játszadoznak a hajammal. Fel sem fogtam, hol vagyok. Egy röpke pillanatra felmerült bennem, hogy a saját -tinikori- szobámban fekszem valamilyen csodával határos módon, anya illata leng körbe, ő cirógatja a hajamat és fülemet, amitől rögtön vissza is szenderültem, közelebb ficánkolva kényeztetőmhöz. Nem meglepően, a silvertoni farmunkkal álmodtam, anya kedves mosolyával és ahogyan elém tesz egy gőzölgő, nagy bögre kávét azzal a szöveggel, „megfűszerezte a barátság eszenciájával, hogy ne végezzem ki a fél várost iskolába menet közben”.
- Dom... – szólongatott egy túlontúl ismerős hang, melyet egy nyurgatestű tinisrácéval párosítottam – Hé, Dom! – simogatta lágyan arcomat.
- Hmm... hagyj már kölyök – motyogtam félálomban.
- Hoztam sajtburgert.
A varázsszavak hallatán kinyitottam pilláimat, majd fel is ültem az ágyban, várva a mennyei eledelt, amitől még a hallottak is feltámadnak. Hálásan néztem Jkre, aki ölembe helyezett egy tálcát, rajta egy hatalmas pohár Mekis kávéval, öt sajtburival és nagy adag sültkrumplival. Feltételeztem, a „Dom simogatósat” pusztán hallucináltam és Jungkook az én szexuális zaklatásom helyett inkább Dórásat játszva felfedezte a környéket. Végignéztem rajta, megállapítva, míg aludtam, ez a hülyegyerek tovább tolta a szteroidokat, merthogy úgy állt rajta az a tetves fekete póló, hogy ha nem a legjobb barátnőm öccséről -és legfőképp, nem Jkről- lenne szó, simán felajánlottam volna neki, hogy vidéki lányként prezentálom a rodeózás fortélyait rajta.
- Mik ezek a sufni tetkók? – böktem állammal a bőrét tarkító mintákra.
- Milyen sufni tetkó, te szerencsétlen? – háborodott fel – Mind szalonban készült – közölte büszkén.
- Te rajzoltad őket? – fogtam meg csuklóját, közelebb húzva, megszemlélve az alkotásokat.
- Javarészét – biccentett – Itt is van még pár – bújt ki könnyed mozdulattal pólójából.
Eltekintettem a fájdalmas ténytől, hogy a takonyorrú valóban edz rendszeresen, ami okán szép izomzatot sikerült magára pakolnia és milyen kekszisen széles a háta és milyen látványosan hullámoznak hátán az izmok mozgás közben. Szóval, a tetkók. Igen, jól néztek ki, de tényleg. A Bananna dal felharsanó dallamára megugrottam, aztán elmarva mobilomat fogadtam Ashley hívását, arrébb taszajtva a csupasz felsőtestű kölyköt.
- Hallod, Dom! Valaki olyat szart, eldugította a budit és most az egész bár úszik a tojszlis vízben. Látnod kéne... – újságolta boldogan.
- Csodálatos. Beleremeg a picsám ebbe az örömteli hírbe – morogtam – Feltételezem, Tony full ideg – sóhajtottam.
- Há’ versze, hogy az. Bevett vagy két levél Frontint és perpill a napszemüveges sárkányokat kergeti a bár előtt. Csináltam róla videót, majd átküldöm – vihogott gonoszul.
- Irtó nagy köcsög vagy – jegyeztem meg.
- Az hát, de így szeretsz. Na, így, hogy az egész kóceráj áll a szarban, ma nem nyitunk ki. Gondoltam szólok, nehogy kimeszeld magadat és elindulj.
- Kösz, hogy szóltál. További szép estét és boldogságos szar videózást, viszhall – hadartam el és bontottam a vonalat.
Jungkook még mindig póló nélküli állapotában leledzve vigyorgott rám erőteljesen, ami miatt lepergett előttem a fél életem és nem a jobbik része. Kezdtem fosni attól, előrukkol valami idióta ötlettel, hogy üljünk le únózni, legózni, vagy valami hasonlóan az ő értelmi szintjéhez passzoló elfoglaltságot űzni, így inkább a kávémba temetkezve igyekeztem nem tudomást venni bőszen vigyorgó fejéről.
- Te mi a fasznak örülsz? – kérdeztem, mikor már nem bírtam tovább.
- Jól hallottam, nem kell menned dolgozni a Nudi bárba? – vonogatta szemöldökét.
- Bármit is szeretnél, felejtsd el – ingattam fejemet.
- MENJÜNK EL DISZKÓBA! – kurjantotta szét tárt karokkal.
- JK fiam! Drága gyerekem. Lelkemnek csodálatos manifesztációja, melyben testet öltött minden földi jó és anyai szeretet. Ha még egyszer azt mondod, diszkó, úgy tarkón verlek, több füled lesz, mint fogad. Csak a vidéki parasztok, mint Te híjjátok diszkónak. A kulturált emberek klubnak, esetleg bárnak nevezik és itt nem az a módi, hogy besétálsz gumicsizmában és szabadidőben, azzal a szöveggel, „cső, oszt a rötyit merre találom, hallod e? Úh, de jó a bulád, lasszóználak szívesen, kis retkedék” – beszéltem a végére texasi akcentussal, férfi hangot imitálva.
Jungkook tátott szájjal, sokkosan pislogott rám. Nyilván letaglózta jóstehetségem. Briscoe megyében, az Isten háta mögötti Silvertonban nem léteztek bárok, klubok. Ott a partizás kimerült abban, hogy egy rakás betépett fiatal kikecmergett a kukoricaföldekre és autósmagnóból üvölttette a country zenét, erőteljesen fleshelve rá. Kurva izgi tudott lenni, de komolyan. Pláne, ha a suli legnagyobb ribanca épp egy traktor tetején ad oboa órát a pasidnak, míg te öngyújtóval a kezedben bosszút fogadva rájuk gyújtod az egész kicseszett lepraterepet. Igen, az öngyújtós pszichopata én voltam.
- Dom, ne má’. Ne basszál már ki velem. Sose buliztunk még együtt. Sose! – nyavajgott JK.
- Nem is fogunk – világosítottam fel vigyorogva. 
- Akkor, megyek egyedül – guggolt le a bőröndjéhez, kitartóan turkálva benne.
Oké, Jk nagy fiú már, nyilvánvalóan bulizott is jó néhányszor, de az nem itt volt. Los Angelesben, a sok tahó és nemibeteg kurva közt. Akármennyire nem volt kedvem ehhez az egészhez, felelőséggel tartoztam érte. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy Jungkook többé már nem az a tizenéves kissrác, aki a babusgatásomra szorul. Nagy sóhajjal lerúgtam magamról a takarót, kimászva az ágyból.
- Veled megyek hülyegyerek – morogtam.

*&*&*&*

Nem is értem, mi késztetett engem arra, hogy eljöjjek erre a fos helyre? Ja, igen. A tahófejű hülyegyerek. A zene irritálóan hangosan dübörgött, a neon lámpák villódzásától pedig megfájdult a fejem és hunyorognom kellett. Alkoholt nem ittam, hogy szemmel tarthassam JKt. Persze, ő a mának élünk elven működve szépen bepiált és néha az oldalamba cseszve könyökét taperolt és smacizott valami brutális ordenáré módon egy feltűnően csinos szőke csajjal, akinek az első percben elfelejtettem a nevét, noha bemutatkozott, amikor Jungkook felszedte a táncparketten és odavonszolta az asztalunkhoz. Szóval, azok ketten épp ruhán keresztül létesítettek kekszuális aktust, mindenféle formációban, csodálatos hangeffekteket produkálva, míg én unottan ücsörögtem mellettük és szókirakóztam a mobilomon. Fasza ez a buli, komolyan.
- Dom! – hajolt hozzám Jk túlharsogva a zenét.
- Na? – biccentettem, jelezve: figyelek, akár egy félnyomorék vakond.
- Katherinnel lelépünk. Hazavigyünk, vagy hívjunk neked taxit?
- Hova léptek le? – aggódtam túl.
Zavart, hogy Jkt körbelengte a szöszi pacsuli szaga, mivel annyit dörgölőztek egymásnak, ráragadt.
- A lakására – válaszolta a nő és pia szagú srác.
- Menj csak, de normálisan, oké? Védekezni, meg minden ilyesmi – beszéltem furcsán akadozva.
Belegondolni, hogy az egykoron szégyenlős és védelemre szoruló Jk feltehetően kekszelni fog ruha nélkül, felnőttek módjára, állapotából ítélve anyait-apait beleadva egy alig fél órája felszedett ismeretlen csajjal, kissé összetörte az amúgy is selejtes lelkivilágomat. Olyan hamar felnőnek...
- Megleszel? – érdeklődte homlokát ráncolva, aggodalmasan.
- Menj már, mielőtt a csajod spontán elélvez – csaptam combjára – Jó szórakozást! Ha bármi van, hívj – parancsoltam rá.
- Kösz Dom, dagi vagy, de jó fej – csapdosott vállon.
Kurva anyád!