Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

6.

Dominique:

Csendben falatoztunk a hülyegyerekkel, a konyha melletti kis étkezőasztalnál. Még mindig haragudtam rá, amiért tahó stílusával lejáratott Christian előtt, de ettől eltekintve, adtam neki nagy kegyesen a kajámból. Jungkook mozdulatait figyelve megkellett állapítanom a szörnyűséges tényt: valóban felnőtt és csupán nyomokban tartalmaz egy csekélyke adag régi Jkt, aki még a méhecskéktől is összefossa magát. Minden rezdülésében volt valami mérhetetlenül vagány és ellenállhatatlan, ami miatt kezdtem úgy érezni magam, mint valami elvetemült pedofil.
-Khm... – köszörültem torkom, észhez térítve magam, ezzel elszakítva pillantásom kekszi kulcscsontjáról – Mi a terved mára?
Jk megemelve egyik szemöldökét nézett rám, amolyan „ez most komoly?” életérzéssel, aztán lenyelte az éppen rágott fél marhát és felhúzott térdére könyökölt.
-Egyre megyek dolgozni – válaszolta.
-Dolgozni? – döbbentem meg – Van állásod? Mit fogsz csinálni? Suttyomban szteroidokat árulsz kivénhedt kefélőgépeknek? – gúnyolódtam.
-A testemet fogom árulni – kacsintott.
-Anyád büszke lesz rád – morogtam – Na, de most komolyan.
-Komolyan mondtam – állította.
-Kurva anyád – rúgtam meg bokáját, amin nevetett.
-Raktáros leszek – felelte végül – Ki a faszi?
-Milyen faszi? – zavarodtam össze – Ja, Christianra gondolsz – esett le – Igazából ma találkoztunk. Először, le akartam rúgni a buksi fejét, de olyan keservesen könyörgött csórikám, mégsem ölhettem meg – vigyorodtam el.
-Megjegyezted a nevét – ráncolta homlokát – Bejön neked.
-Nem látom a probléma forrását – vontam össze szemöldökömet – Nem akarok rámászni. Ő rendes srác. Beszélgettünk kicsit, szóba került a melóm és állást ajánlott. Ennyi – magyaráztam.
-Hát ez kurva jó! – dobta vissza a dobozba a sültkrumpliját – Találkozol egy fullosan vadidegen csávóval, rád mosolyog gyöngy fogaival, te a bugyidba élvezel és már rögtön alatta akarsz dolgozni – pampogott – Nem is ismered Dom, felteszem, csak meg szeretne dugni.
-Ámen. Áldott legyen a Jézus Krisztus! – emeltem égnek kezeimet – Végre lenne kekszuális életem és nem kellene prémium minőségű videókért tejelnem a Pornhubon. Költhetném kotonra és ribancos neccharisnyára.
-Megduglak én úgy, hogy lábra sem tudsz állni, de ezt a csávót felejtsd el – emelte meg szemöldökeit.
-Engem azért lecsuknak jóember – csattantam fel – A pedofília kemény bűncselekmény.
-Nem vagyok már gyerek Dom – sziszegte – Mikor fogod már fel? Tizenkilenc vagyok és rohadtul irritáló, hogy nem vagy képes ezt felfogni.
-A benzin árak is irritálóak, mégsem leszek benzinkutas – közöltem vele – Dumcsizzunk másról. Mi a véleményed a környezetvédelemről? Felháborító, milyen felelőtlen emberek vannak – ingattam fejem.
-Mi ez a hirtelen jó útra térés? – fonta össze mellkasa előtt karjait, köcsög módon megmutatva minden egyes kicseszett olyan testrészét, melyeket úgy random elhatározásból megtaperoltam volna.
-Mondtam már, hogy kurva anyád? – töprengtem el hangosan.
-Említetted ma már párszor, ja – bólintott – Szóval?
-Mit szóval? Oh, hogy most Oprah showt játszunk? Király, akkor kezdem is. Üdvözlöm a kedves nézőket és önt is kedves, műsorvezetőnő. Életem kálváriája azon a szörnyűséges napon kezdődött, amikor Los Angelesbe költöztem, magam mögött hagyva szégyenteljes múltam sötét mivoltát. Az első pár nap sanyarú volt. Én, a kisvárosi lány, egyedül a nagyvárosban. Eleinte a híd alatt éltem és koldultam kenyérre, aztán egy nap megvilágosodtam és rájöttem, nem mehet így tovább. Tennem kell azért, hogy a szüleim büszkék legyenek rám, így hát beálltam sztriptíztáncosnak. Kurvára meg tudja nyugtatni zavaros lelkemet, amikor egy mindössze három fogú, ősz hajú, alkoholista bácsika megpróbál megcsöcsörészni és megkérdezi, mennyiért térdelnék le elé. Tényleg, gecire felemelő és jobb embernek érzem magam emiatt – fejeztem be enyhe idegességgel, aztán hirtelen elhatározással folytattam – Nem akarom úgy leélni az életemet, hogy a Mekis srác már úgy fogad, hogy „szevasz te prosti”, holott már három éve nem basztam. – sóhajtottam – Te jössz Jk. Oszt meg velem, mi nyomja piciny lelked – noszogattam – Hazudhatsz is – javasoltam bizonytalan tekintetére.
-Akkor, hazudni fogok – rántotta meg vállát, határozott kijelentéssel – Kezdjük ott, hogy búcsú nélkül jöttél el ide, ami kurva szarul esett...
-A kurva anyámat – kommentáltam rábólintva.
-A másodikat gimiben kapásból úgy indítottam, hogy Max Russell belenyomta a fejemet a sloziba, én pedig poszttraumatikus stresszt kaptam a nyelőcsövembe került baktériumok miatt. Bőgve mentem haza, mert nem mertem kivárni a suli végét, hogy megint megverjenek. Szóval, fogtam magam és elkezdtem edzeni. Jó két hónapig, minden egyes tetves napon keresztül megvertek az iskolában, de kibírtam, mert muszáj volt. Aztán, egy nap belém kötött Simon Endors a kocsma előtt, mikor anyámnak mentem kenyérért és elkezdett szapulni téged is. Elöntötte a fos az agyamat és nekiugrottam. Megjegyzem, rendesen szét barmolta az arcomat, de megérte, mert úgy megvertem, maga alá vizelt és mert a kurva anyját, senki sem beszélhet így rólad...
-De cuki vagy – jegyeztem meg elmosolyodva, mire viszonozta a gesztust.
-Ezután többé nem geciztek velem, sőt, összehaverkodtam pár menőbb sráccal és együtt lógtunk. Kellett néhány balhé, hogy elhiggyék, veszélyes srác vagyok, ezért kezdésnek betörtünk az idősek otthonába...
Felnevettem ennél a résznél és sajnáltam, hogy nem lehettem ott, asszisztálva egy ilyen baromi komoly bűncselekménynél.
-Megerőszakoltál pár fogatlan öreglányt? – kérdeztem röhögve.
-Az Seamus volt – kötötte le, mire már az asztalt csapdostam vihogás közben – Ez volt az első komolyabb ügyem a zsarukkal és hát, anya nem igazán volt rám büszke. A második már menőbb volt, beszöktünk egy tizennyolcas házibulira Maxhez, ott csúnyán bepiáltam és leszopattam a velem egykorú húgát a konyhában, ami miatt megint nekem ugrott, de sikeresen likvidáltam. Mi volt még? Ja, igen. Példát véve rólad, kiraktuk szalmabálákból a monogramomat és felgyújtottuk. Naiv módon azt hittem, a büdös életben nem jönnek rá a sünök, de már akkor elkúrtam, amikor az éjszaka közepén leparkolt a házunk előtt a serif kocsija, én meg bepánikolva rohantam ki elé, azt üvöltözve, „nem én voltam”. Szóval... ja, így mindent egybevetve szar volt nélküled – harapdálta ajkait az asztallapot tanulmányozva.
-Te is hiányoztál nekem kölyök – mosolyogtam rá.
Jk felém kapta tekintetét, kedves mosollyal nézve. Tényleg hiányzott ez a kis hülyegyerek, még akkor is, ha néha az idegeimre megy. Tetováltathatott magára amennyit csak akart, az mit sem változtatott a tényen, Jungkook jó srác és arra ösztönöz engem is, jobb legyek. Percekig ültünk ott csendben, egymás vigyorgó képét mustrálva, amikor előrébb hajolt és bizalmasan suttogni kezdett.
-Tudod, Dom, van valami, amit nagyon régóta szeretnék veled megosztani és ami eléggé nyomja a lelkem, de sosem volt merszem bevallani neked...
Nagyot nyeltem és vártam a könnyekre fakasztó, drámai szerelmi vallomást és már készültem lelkiekben egy orbitális kekszelésre a konyhaasztalon.
-Na? – sürgettem.
-Emlékszel, amikor ott hagytál minden búcsú nélkül és a telefont sem vetted fel nekem? Akkor már tudtam, hogy ezt tudnod kell... amit képtelen vagyok tovább magamban tartani, mert egyszerűen fizikai fájdalmat okoz a lelkemben és tudnod kell.
-Na? – emeltem meg szemöldökömet.
Jk arca váratlanul megváltozott, majd kifejezetten gonosz ábrázattal hátra dőlt a széken és dühösen közölte velem.
-Kurva anyád Dom!
Óh, hogy rohadj meg te kis takonyorrú!