Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

13.

Jungkook:

Nyálas, gusztustalan és kicseszett módon boldog voltam. Végre, annyi agonizálással és féldepresszióval töltött év után velem volt Dom. Szabadon megcsókolhattam, átölelhettem, sőt, szeretkeztünk is, ami valljuk be, nem elhanyagolandó szempont. Világi faszagyereknek kiáltottam ki magamat, ahogyan az ágyon heverészve cirógattam Dom arcát és sötét tincseit, míg ő mellkasomra támasztva állát engem figyelt. Amíg nélküle voltam a városban, mindig ott volt mellkasomban az a nyomasztó hiányérzet és feszültség. Mellette azonban ez teljesen elmúlt, átadva helyét egy kellemes, bizsergető melegségnek.
-Valamit el kell mondanom – törtem meg az idilli csendet.
A lány homloka ráncba szaladt kijelentésemre, gyomrom ideges görcsbe rándult. Elakart húzódni, de marasztaltam. Tökéletes helyen volt a mellkasomon.
-Csináltam valamit, vagy...? – aggodalmaskodott.
Imádtam ezeket a pillanatokat, amikor a régi, törődő énje ismét megjelent és engem helyezett a prioritása élére.
-Nem, nem. Dehogyis. Ne stresszelj Kaktuszmalac – tűrtem egy tincsét füle mögé – Szóval, amikor idejöttem, nem voltam egészen őszinte hozzád. – Nagyot nyelt, ám ujjbegyeimmel apró köröket rajzolgattam nyakára, igyekezve megnyugtatni – Anyáék tudják, hogy nem vettek fel semmilyen főiskolára sem. Rose is tisztában van ezzel. Amíg távol voltál, rengeteg melót elvállaltam suli mellett, majd utána is. Lényegében, három éve készültem arra, hogy utánad jöjjek. Egyszerűen csak attól fostam, ha beállítok egy nyálas és buzis szerelmi vallomással, elküldsz a picsába, vagy végig sem hallgatsz. Tudtam, ha Rose kér meg, fogadj be, megteszed és a fősulis téma eléggé hihetőnek és nyomós érvnek tűnt... Tudom, a kurva anyámat, mert seggfej voltam, átcsesztelek, de jobb nem jutott eszembe. Én csak... veled akartam lenni – vontam vállat bevallva mindent neki.
Dom feljebb tornázta magát, majd mézédes ajkaival megcsókolt. Megborzongtam a mámorító kontaktustól és késlekedés nélkül viszonoztam párnái játékát. Egyik tenyerem arcát fogta, másik gerince mentén siklott le, egészen fenekéig, amibe belemarkoltam. Lehet, feszt szivattam azzal, hogy hízott, viszont ténylegesen felszedett pár kilót, tagadhatatlanul előnyére. Az egész teste sokkal formásabbá vált ezáltal, én meg szabályosan megőrültem érte. Élvezet volt markolászni combjait, popsiját, csípőjét, vagy tenyerembe fogni mellét.
-És most rodeózni fogok, ha akarod, ha nem – jelentette ki mosolyogva.
-De hülye vagy Istenem – nevettem fejemet ingatva.
-Csitt, csak hagyd, hogy megtörténjen – hallgattatott el.
Vigyorom egy újabb csókban halt el. Dom szerintem, eddig igazán visszafogta magát, ugyanis ez alkalommal úgy táncoltatta ajkait enyéimen, forró borzongás kúszott végig rajtam és egyetlen szempillantás alatt összes vérem altájékomra tódult. Kurvára kívántam, de komolyan. Viszont, nem akartam, hogy a kefélésből álljon a kapcsolatunk. Kismillió dolog volt, amit tisztázni szerettem volna vele. Elsősorban is, hallani tőle valamit, mellyel megerősít abban, rendben vagyunk. Tudom, buzis és túlontúl érzelgős, azonban szükségem volt rá.
-Dom... – motyogtam szájába – Nem... nem akarsz mondani semmit? – hajoltam hátra, visszaejtve fejem a párnára. 
Szemöldökeit összevonta, zavartsággal tekintetében, majd úgy tűnt, megvilágosodott.
-Kurva anyád? – kérdezte.
Kösz bébi! Ez megmelengette a szívemet...
Nem egészen erre a vallomásra gondoltam. Csalódottságomban nyelvemmel fogaimat piszkáltam, aztán fáradt sóhajt eresztettem.
-Fogalmam sincs, mire célzol – ingatta fejét.
-Mindegy. Nem fontos – hagytam annyiban.
Totálisan úgy éreztem magam, mint azok a lúzer tinicsajok azokban a nyálasan romantikus filmekben. Oké, Dom sosem volt az a fajta lány, aki teljesen nyíltan, zökkenőmentesen beszél az emocionális világáról, noha azt reméltem, legalább velem kivételt tesz. Idejét sem tudtam már, mikor mondta utoljára. Talán még mielőtt lelépett. Szívem hevesebb tempóra kapcsolt, ahogyan visszaidéztem az édes emléket.