Hazug banda & Bloodshot - |Jungkook ff.|

BLOODSHOT - 2.

Jimin:

Amikor szeretsz valakit, de olyan nagyon durván, elbaszott módon, akkor önkéntelenül is rá gondolsz tőle totálisan független szituációkban. Na, nekem ilyen volt Dom és az iroda berendezésének témája is. Már Los Angelesben is sokszor bejátszottuk azt, hogy egész éjjel az irodában ragadunk, filmezünk, kajálunk, hülyéskedünk, csak akkor a szőnyegen csöveskedve műveltük ezt. New Yorkban előrelátóbb voltam. Megdöbbentő gondosággal választottam ki az üzlethelyiséget, valamint a bútorokat. Szerettem volna, ha kellemesen érzi magát ott. Éppen ezért funkcionált az iroda afféle második otthonnak mindkettőnknek. Bár igazából, számomra Dominique tette azzá. Bölcsen döntöttem hát a kinyitható kanapé mellett. Talán valójában lakásként is funkcionált a hely. Minden szükséges holmi fellelhető volt ott. Ez kivételesen okos húzás volt részemről, hiszen amióta a Buzigyerek sztárolva lett, elhanyagolta Domot, aki más elfoglaltság hiányában az irodában lógott. Velem.

A kiakadással egybekötött vallomása után is a maradás mellett voksolt, amit egyáltalán nem bántam. Szerettem ha velem volt, mert addig is biztonságban tudhattam. A Taehyung nevezetű maffiózó túlságosan is felszívódott. Kissé olyannak tűnt ez az egész, akár a vihar előtti csend és ez frusztrált. Míg Dominique átöltözött alvós cuccba - mely kimerült az egyik pólómban és rövidgatyámban -, megcsináltam a királyi fekhelyet, lehúzgáltam a rolókat és odakészítettem neki egy üveg citromos vizet. Mostanában megint gyakran volt rosszul és émelygett, én pedig aggódtam miatta. Röpke tíz perc elteltével Dom visszatért, fáradt arccal. Homlokára nyomva egy puszit terelgettem be az ágyba, majd takargattam be és másztam be a matrac másik felére. Figyelve mindenre, inkább neki adtam a külső helyet, ha pisilnie kell, vagy valami. Kényelmesebb és praktikusabb volt így.

- Folytatjuk a Londoni rémtörténeteket? - érdeklődte halkan, tincseimet piszkálva.

Szó nélkül halásztam el a karfára tett mobilomat, kikeresve az oldalt. Szerettem vele sorozatokat bámulni, mert hasonlóan vélekedett a cselekményről, ezáltal mindig volt közös témánk. Természetesen megesett, hogy viccesen összekülönböztünk a filmmel kapcsolatban valamin, de az ritkán fordult elő. Megtalálva az epizódot, ahol abba hagytuk, elindítottam a részt, mire Dom közelebb fészkelődött hozzám. Igyekeztem teljes nyugalommal feküdni mellette, ám érdekes módon, aznap este valahogy másképp éltem meg azt, ami máskor tökre természetes volt. Kissé megfeszültem és mélyebbeket lélegeztem, ügyelve arra, figyelmem inkább a kijelzőn pergő jelenetekre koncentrálódjon. Cseszettül nehéz volt, tekintve, hogy mióta Dom betoppant az életembe, egyetlen nővel sem feküdtem le. Őt akartam és szaros pótlékokkal nem értem be.

A sorozat egyébként rohadtul tetszett, ám egy bizonyos résznél aggodalmasan lestem Domra. Érthető okból kifolyólag érzékenyen érintette a gyerektéma. Jogosan tartottam a megjósolt kiborulástól, mikor a sátánista boszorkányok elraboltak egy pici babát és megölték. Nekem sem volt szívem csücske a jelenet.