Más szemmel a világ 《BEFEJEZETT》

Lelepleződve

- Főnök! Azt hiszem valaki megelőzött minket!

- Ezt meg hogy érted!?

- Nincsenek bent a papírok a fiókban! Átkutattam az egészet egyszerűen eltűntek!- mondta zaklatottan a fiú.

Hirtelen megcsörrent az egyik tag telefonja. Fogadta a hívást, majd a füléhez emelte a telefont. Pár másodperces csend után sietve letette és intett a többieknek, hogy azonnal menniük kell. A telefonon az egyik megfigyelő ember szólt, akinek a feladata az volt, hogy szóljon, amint meglátja az igazgatót végezni az étkezéssel és elindulni vissza az irodába. Sietve elrohantak és a nap további részében találgatták, hogy hová is tűnhettek azok a papírok.

A férfi nem sokkal később visszaért az irodájába. Amint belépett úgy érezte nincs rendben valami. Minden a helyén volt, de mégis valami furcsa volt. Már az ebéd közben is marcangolta ez az érzés.

Éppen az üres tálca letételére várt, hiszen bár tanár volt ő is jól tudta mennyire idegtépő, ha bevágnak elé a sorban épp ezért ő sem használta ki ezt az előnyt csak, ha nagyon sietett. Hirtelen egy diák, akit tanított mellé lépett. Gyorsan és gesztikulálva kezdett el magyarázni és nem is hagyta őt szóhoz jutni. Csak mondta és mondta, majd se szó se beszéd nélkül elment. Visszafordulva persze egy ,,köszönöm" elmormolása után eltűnt. Csak döbbenten állt ott és nem tudta hova tenni az előbb történteket, de a sor miatt nem jutott elég ideje a bambulásra, hiszen a diákoknak sietni kellett az órákra, ezért gyorsan visszatért a gondolkozásból, letette a tálcáját és visszalépve az asztalon hagyott kulcsához felvette azt, majd elhagyta az ebédlőt. Lassan sétált a folyosón hisz voltaképp aznap nem volt sok dolga és unta az irodájában a semmittevést. Most azonban, amikor visszaért kis gondolkozás után azonnal a fiókhoz lépett. Kinyitotta és döbbenten látta, hogy plusz egy papír került bele. A következőket olvasta rajta:

Jobban teszi, ha figyel igazgató úr! Vannak páran, akik szabotálni próbálják a MSZAV akciót! Kérem jobban ügyeljen a dolgai megőrzésére, mert bár a mostani alkalommal sikerült észrevétlenül elcsempésznem a lapokat és biztonságba helyezni őket legközelebb ki tudja lesz-e ilyen szerencséje. További szép napot!

Vörös Sólyom

A szemöldöke az egekig szaladt. Képtelen volt elhinni, hogy valaki képes volt belopózni az irodájába és kis híjján ellopni a papírokat. Miért akarta valaki, hogy ez a küldetés ne sikerüljön? Valaki tudott valamit, amit ő nem?

Lassan telt a nap, de végül véget értek az órák. Mindenki boldogan hagyta el az öreg épületet és ezer irányba széledtek szét. A kis csapat az iskola mögé igyekezett egy újabb gyűlést tartani. Egy újabb tervet akartak kitalálni a papírok ellopására, de ehhez újabb hetekre volt szükség. Éppen a beszélgetés közepén tartottak, amikor az egyiknek a telefonja megcsörrent. Amint meglátta a számot odébb sétált és ott intézte el a hívást. A főnöknek ez igencsak furcsa volt. A fiú időközben végzett és lassan sétált vissza a többiekhez. Valamin nagyon járt az esze épp ezért sem vehette észre, hogy a főnök megadta a jelet. A két legerősebb a karjánál és a lábainál fogva nyomták a falhoz a fiút, akinek ennek hatására kiesett a készülék a kezéből. A vezető azonnal lenyúlt érte és a hívásnaplóba lépett. Amint meglátta azt a nevet düh villant a szemeiben és gyomorszájon rúgta a lefogott fiút. Az a rúgás hatására összegörnyedt.

- Te szemét disznó! Mocskos áruló! Hogy szövetkezhettél a legnagyobb ellenségünkkel ebben az iskolában!? Hogy merted!?- üvöltötte miközben szinte minden szó után egy ütést mért rá.
A szájából és az orrából is ömlött a vér. A dühöngőt ez cseppet sem igazgatta és addig fojtatta, amíg el nem fáradt. Lihegve térdelt a földön. A megvert fiú hirtelen elkezdett röhögni, ami az ütések okozta roncsolás miatt inkább hangzott hörgésnek. Döbbenten néztek rá a körülötte állók.

- Sokáig azt hittem te vagy a példaképem. Hogy te vagy az, akit érdemes követnem, mert segítettél nekem és hálával tartozom. De mostmár tudom, hogy pont ugyanakkora szarcsimbók vagy te is, mint az a rohadék volt!- mosolygott ördögien a döbbent vezető arcába, aki dühében egy hirtelen mozdulattal beadta a végső ütést, amitől a fiú elájult.