Más szemmel a világ 《BEFEJEZETT》

A falak mögött

Úgy érezte hatalmas súlytól szabadult meg. Egy apró sóhaj kíséretében kilépett az iskola kapuján és hazaindult.

1 héttel később

Már mindenki az aulában állt. Voltak, akik kíváncsian vártak vajon dobtak-e mások a ládába valamit, de persze, mint mindenhol, itt is voltak unatkozó arcok, akik a hátuk közepére sem kívánták az egészet. Nos köztük a legfeltűnőbb volt az a bizonyos fiú csapat. Emésztette őket a harag, hogy semmilyen módon sem tudták kicsikarni az igazgatóból a válaszokat, amiket akartak. De egyszer sem sikerült. A férfi egy idő kiismerte a módszereiket és mindig sikerrel hárította azokat.
Ők csak annyit akartak, hogy véget érjen ez az egész szarság. Hogy újra azt tehessék, amit akarnak. Mert igen azok a ládák nagy vizet zavartak az ő ,,királyságukban", amit nem akartak szó nélkül hagyni. De egyre veszélyesebb volt számukra teljesíteni a saját kis küldetésüket. Ami a ,,nyomik" kiirtása volt az iskolában. Bár való igaz volt, hogy néhányat meg szerettek volna tartani hiszen a menőket nem vonhatták az ,,uralmuk" alá, mert nekik voltak kapcsolataik, valamit erősek voltak. Jól tudták ők is, ha egy erős és egy gyenge száll harcba ott biztos a győzelem, de 2 erős esetében már csak lehetséges. Ők pedig a biztosra akartak menni.
Viszont egyre nehezebb volt nekik, hogy bánthassanak másokat, mert attól tartottak felszólalnak ellene mások vagy, ami rosszabb elküldik őket az igazgatóhoz. Ő pedig bármennyire is kedves a legjobban a bántalmazókat utálja, akik a gyengék ellen mennek. Amikor elkezdődött ez az egész nagy munka volt nekik, hogy elnyomják a ,,lázadást" valamint, hogy elhallgattassák azokat, akik (az ő szavaikkal) be akarták őket köpni.
Mindig volt több különböző módszerük, hátha nem hallgatnának rájuk első szóra. A kedvencük a zsarolás volt. Előszeretettel használták mindenkin, sokszor direkt kihagyva az első módszert.

Sokakban felmerülhet miért nem köpte őket be az, aki elindította a MSZAV projektet. Nos ez egészen egyszerű. Ő maga is áldozat volt. Sokáig állta a sarat ellenük, de aztán a végén őt is megtörték. Mai napig a csapdájukban tartják és nem tud szabadulni. Ezért nem mondhatja el az igazgatónak... Pedig jobb lenne számára is. Minden nap nyomja a súly a szívét és a vállát, mert úgy érzi ő tehet erről az egészről. Mert nem volt ereje küzdeni és mint mindenki más ő is feladta. De most ezzel a céllal próbál kiutat találni másoknak is és reméli, hogy így mindannyian kiszabadulnak a karmaikból. Mégha ő nem is lesz képes addig küzdeni reméli, hogy mások kitartanak a végéig. Mert biztos benne, hogy egyszer tényleg vége lesz. Nem lesz több zsarolás, bántás és nem oltanak ki több életet, akár csak a szavaikkal is. Mert nem egy gyerek kereste a halált az élet helyett miattuk. Talán megbánták talán nem. Talán ők ebben látták az egyetlen kiutat, mert szenvedtek és ez a szenvedés elvakította őket. Már csak egy út maradt a szemük előtt. Csak ezt látták és ha lassan is, de el akarták érni az út végét. Mert ezt érezték ők. Hogy egy folyosón állnak, ahol kezdetben minden út fényes volt, aztán az összes kihunyt és csak az utolsó maradt megvilágítva. Az, amit alap esetben csak a sötétség fed.

A halálhoz vezető út.