Más szemmel a világ 《BEFEJEZETT》

A pokol kapui

...majd Alex egy hatalmas ütést érzett a fején és ismét elájult.

9 hónappal ezelőtt

Az iskola mintha csendesebb lett volna. Mindenki meglepődött, hogy a banda nem folytatta olyan aktívan a tevékenységét, mint szokta. Senki sem tudta, hogy miért lehet ez, de sokan inkább csak örültek, hogy nem kell naponta elviselniük a bántásukat. Azonban sokan sejtették, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani, hiszen sok olyan albanda volt még, akik ugyanúgy hatalomra vágytak, mint a Scorpions, de mivel csak egy főnök lehetett köztük így a többinek bele kellett törődnie, hogy alárendeltek. Bökte is a csőrüket, hogy ők nem gyakorolhatták olyan szinten a hatalmukat, mert lényegében nekik sokkal kevesebb volt. Az ő örömük volt a legnagyobb, amikor megtudták, hogy a fő banda visszahúzódott ki tudja milyen okokból és mennyi időre. Ők sem voltak azonban annyira hülyék ezért vártak egy hónapot, hogy megbizonyosodjanak róla, nem egy kísérlet akar ez lenni a banda részéről, vajon ki szegülne ellenük. De az az egy hónap is nagyon csendesen telt így akcióba lendültek. Rég elfojtott vágyaik most végre felszínre törhettek. Mivel az igazgató is úgy látta, hogy nincsenek további problémák az iskolában így a figyelmet is másra szentelte. Legfőképp a gyászra. A gyász, ami teljesen elvakította és nem látta meg, hogy talán még rosszabb is a helyzet, mint előtte volt. Szerencsére a ládákat nem szedette le, de csökkentette a felolvasások mennyiségét és ezáltal a diákok szép lassan kezdtek elfeledkezni arról, hogy van mögöttük segítség. Újra az áldozat szerepét öltötte fel mindenki, aki nem mert szembeszállni a rendszerrel. Aki pedig igen az borsos árat fizetett érte. Egyre kegyetlenebb módszerekhez folyamodtak a különböző csoportok. A vita elkerülése végett pedig felosztották maguk között ki melyik héten uralkodhat az iskola felett. Ebből következett a versengés, hogy ki is lenne méltó örököse a Scorpionsnek, mivel ők úgy hitték már nem térnek vissza többet. Nyilvánvalóan ugyanúgy megjelentek az iskolában, mint ahogy eddig, de korántsem foglalkoztak az ott folyó dolgokkal. Nagyobb gondjuk is volt annál és igyekeztek minél láthatatlanabbak maradni. Nem volt semmi balhé, semmi verekedés és talán még a tanulmányi eredményeik is javultak. De hiszen meg volt a kellő motiváció számukra.
Ebből kifolyólag senki nem ügyelt arra, hogy ne durvuljanak el a dolgok. Az egyre kegyetlenebb módszereknek meglett a hatása. A diákok szabályosan rettegtek iskolába menni. Számukra az már nem is iskola volt hanem maga a pokol. A pokol, ami minden reggel nyitott kapuval várja őket, de egész nap bezárva tartja őket, hogy szenvedjenek. A legszomorúbb volt, hogy ez senkinek sem tűnt fel mivel a fenyegetések hatására az oda járók még inkább hallgattak mindenről, ami a falak között folyt. Sok abortusz, erőszak, vér, verekedés és áldozat került tálcára ebben a pár hónapban. Sokan szinte könyörögtek, hogy a banda visszatérjen, mert bár ők sem bántak velük kesztyűs kézzel, de úgy gondolták az mégis jobb volt. Nyilván, ha a választási lehetőségek között lett volna egyiket sem szavazták volna meg magukban, de mindenki jól tudta, hogy ez soha nem fog véget érni. Ez egy ördögi kör, amiből senki sem szabadulhat küzdelem és áldozat árán sem. Legalábbis élve...