Más szemmel a világ 《BEFEJEZETT》

Átejtve

Mindeközben nem is sejtette a banda, hogy valaki árgus szemekkel figyelte őket és hallotta minden egyes szavukat.

2 nappal később

Ma volt az akció nagy napja. Minden pontosan el volt tervezve és semmi hiba nem csúszhatott a tervbe. Legalábbis szerintük. A következőt gondolták: Tudták, hogy az igazgató mikor nincsen az irodájában hiszen napok óta kigondolták a tervet és figyelték. Az ebédszünetben fél óráig nem tartózkodott az irodájában és ez bőven elég idő volt számukra a papírok ellopására. Azt is eltervezték, hogy a tanárokat miképpen iktassák ki a folyosó azon részéről. Pár ígérettel egy görbe éjszakáról, valamint a bandába kerülés függvényében sikerült rávenni az iskola nem túl okos lány diákjait, hogy csalják el a tanárokat. Bármilyen módszerrel. A diákokkal nem kellett törődniük, hiszen a hírnevük abban merült ki, hogy mindenki rettegett tőlük és mindenkit sarokba szorítottak. Minden megvolt a tökéletes akcióhoz és ők már a siker ízét érezték a szájukban. Be kell vallani, hogy élvezték.
Az ötödik óra végeztével mindenki az ebédlő irányába ment a kis csapat kivételével. Ők a folyosón álltak és várták a pillanatot, amikor az igazgató feje megjelenik az ajtóban és azt,  balgán nem bezárta csak becsukta maga után, majd távozott az étkezőbe vezető folyosón. A pillanatot megragadva a csapat kijelölt tagja azonnal az ajtóhoz iramodott és a megbeszélt módon beszökött az irodába. A megfigyeltek alapján az asztalon kereste a papírokat, de azok nem voltak ott. Mindenhol kereste és mindent átmozgatott utánuk, de egyszerűen sehol sem találta meg. Ekkor észrevette, hogy az egyik fiókon egy zár van. Rögtön a kulcsokat kezdte el keresni, de azokat sem találta. Frusztráltan hagyta el a helyiséget és ment oda a folyosón várakozó csapathoz.

- Főnök! Sehol sem találtam őket, de rábukkantam egy fiókra, amin zárt volt, viszont a kulcsok sem voltak ott.

Az említett csak lefelé biggyesztett fejjel hallgatta, majd a mondandója végén vigyorogva nézett fel rá. A fiú nem értette miért is vigyorog, hiszen ilyenkor már régen üvölteni szokott velük. A következő pillanatban azonban egy kulcs landolt a kezében. Döbbenten nézett a másikra, aki csak felröhögött és válaszolt a fel nem tett, de mindenkit foglalkoztató kérdésre.

- A megfigyelések alatt észrevettem, hogy eggyel több kulcs van az öregnél, mint amennyit használ. Követtem őt a házáig is, de ott is csak további 3 kulcsot vett igénybe és egy maradt. Az más volt, mint a többi. A többi ezüst volt ez viszont arany és igen különleges volt a zár is, amibe tartozott. Valószínűleg azért, hogy senki se tudjon bejutni a fiókba. Amíg ti az akcióra készültetek addig én elloptam a kulcsot és helyettesítettem egy másikkal. Majdnem teljesen ugyanaz, de két kis kivétel van rajta, hogy meg tudjuk különböztetni, ha visszacsempészem. Az első, hogy bár illik a zárba nem lehet kinyitni vele, a másik pedig, hogy egy kis bagoly van rajta, amiben a kő vörös színű volt, de én egy másik színűt tettem bele.- kacsintott a döbbent fejű haverjai, majd intett, hogy folytassák a dolgukat.

A fiú visszalopakodott a helyiségbe és amilyen gyorsan csak tudta kinyitotta a fiókot ám az üres volt. Ismét üres kézzel lépett ki az ajtón, amit a csapattársai nem igen értettek.

- Főnök! Azt hiszem valaki megelőzött minket!