Más szemmel a világ 《BEFEJEZETT》

A gyűlés

Valami más próbálkozáshoz kellett nyúlniuk, amikor egyikük száján kiesett az a szó, amit talán még hírből sem igen hallottak. A kedvesség.

A két banda továbbra is szimpátiát akart kelteni a diákokban, azok azonban érezték, hogy valami nincs rendben, ugyanis náluk nem létezett olyan, hogy kedvesség. Ez volt az első, hogy ehhez folyamodtak ezért is tudták sokan, valami van a háttérben emögött. Nem sejtették mi, de tudták, hogy ezúttal nem eshetnek bele a csapdába. Eljátszották, hogy valamelyikhez tartoznak, de amint a másik rákérdezett hozzá álltak át. Így egyikük sem tudott nyertesként felülkerekedni a másikon mivel a diákok nem választottak egyértelműen. Mindkét fél egyre türelmetlenebb és dühösebb lett, de mégsem merték bántani őket, mert azzal a másiknak tettek volna jót. Ugyanis, ha megpróbálták, akkor a másik banda rögtön közbe lépett és így könnyen elnyerték a tiszteletét annak, akit megvédtek. Vagyis ezt hitték.

A nap végén sokan csapatokba verődve indultak el az iskolából, azonban a diákok nagy része ugyanabba az irányba ment. Ez nem is lett volna furcsa kivéve hogyha a fele nem a másik irányba lakott volna. Természetesen ez senkinek sem tűnt fel még a két bandának sem, hiszen azok el voltak foglalva egymás gyűlölésével. Csak ők maguk tudták hova tartanak.

●○●○●○●○●○●○●○●

A terem tele volt mindenféle maszkos emberrel. Különböző színű, formájú és méretű arcfedők voltak láthatók és az ember nem is tudta melyik irányba fordítsa a fejét, mert annyian voltak. Mintha egy kisebb hadsereg gyülekezett volna ott. Páran beszélgettek a másikkal, amikor is jelző csengő hangja töltötte be a termet, ami jelzése volt annak, hogy a vezetők megérkeztek. Mindenki a kicsit kiemelkedő, színpadnak nevezett emelvény felé nézett, ahol két ugyanolyan maszkos ember jelent meg, mint a többi. Persze, ami rajtuk volt nagyban különbözött azokétól, akik lent álltak. Mindenkinek mást ábrázolt, a két vezető esetében például egy vörös sólymot és egy vörös baglyot. Egy harmadik maszk pedig le volt téve egy kisebb állványra. Az sima kék színű volt, de mint a többi vezető esetében ennek is a szeme körvonala arannyal volt kifestve. Ugyanis ez volt a vezetők jele. Hirtelen egy harmadik személy lépett a színpadra, amire sugdolózni kezdtek az emberek. A vörös sólymot ábrázoló maszkot viselő ember egy legyintéssel jelezte, hogy hallgassanak el, amire ismét síri csend lett. A mellette álló mellé lépett magával húzva az ismeretlen tagot is, aki bizonytalan lépésekkel követte őt.

- Nos mint láthatjátok úgy tag érkezett közénk.- kezdett bele a Vörös Bagoly.
- Tudjátok, hogy Blue már nem lehet köztünk, de ő- mutatott a mellette állóra- nem a helyét jött átvenni. Sokkal inkább segíteni szeretne nekünk. Első lépésben őszinték leszünk magunkhoz és másokhoz is. Többé nem kell maszkban jönnötök és takarnotok azt, akik valójában vagytok. A jelzésre mindenki emelje le az arcáról- fogta meg a sajátjának a markolatát és várt a csengő hangra. A tömeg követte a példáját és mikor a csengő hirtelen megszólalt maszkok repültek szanaszét. Ezt követően meglepődött sikítások, sírások és döbbent tekintetek voltak hallhatók illetve láthatók. De legjobban a két vezetőn voltak meglepve. Az egyiküket sokan látták már, de fogalmuk sem volt mi a neve vagy ki ő. A másikat viszont annál jobban ismerték. Alex, aki a Scorpions tagja volt. Morajlás és üvöltés visszhangzott, amit az eddig árnyékban álló alak tört meg. Előre lépett és így mindenki látta az arcát, de senki sem hitt a szemének. Csak ennyit mondott:

-Első látásra ítélni a legnagyobb baromság, ami ezen a földön valaha megszületett.