Más szemmel a világ 《BEFEJEZETT》

Újra köztünk

-Első látásra ítélni a legnagyobb baromság, ami ezen a földön valaha megszületett.

Mindenki elhallgatott és csak meglepetten bámulták az igazgatót. Senki sem hitte, hogy ő is tud a helyről, a gyűlésről, de legfőképp azt, hogy ő is egy tag. Nem is akármilyen, hanem egy vezető helyettes.
A vezető helyettesek töltötték be azon vezetők szerepét, akik valamilyen oknál fogva kiestek. Persze csupán ideiglenes birtokolhatták ezt a posztot, hiszen új vezetőt választottak idővel, azonban sokszor megesett már, hogy magát a helyettest választották meg. Az igazgató Blue szerepét töltötte be.

- Alex nem az, akinek ti hiszitek. Sok mindenen ment keresztül, hogy biztonságban tudhassa a csapatot és ezért képes volt még a bandába is beépülni. Emlékezettek csak, hogy ő sosem tett veletek semmi rosszat csupán látszólag.- szólalt fel a tömeg számára még ismeretlen személy.
- Biztosan sokan ismertek engem látásra, de senki sem tudja az igazi nevemet. Kovács Lora vagyok, az egész MSZAV szervezet vezetője. Eddig titokban kellett tartanunk magunkat egymás elől, a világ elől. El kellett nyomnunk az érzéseinket és a gyötrelmeket, amiket a Scorpions és mások okoztak abban a cellában. Nem lehettünk soha szabadok és minden egyes nap megtörten nyitottunk be a kapun, tudva, hogy nem fog semmi sem változni, ez csak egy újabb napnyi szenvedés lesz. De most végre hosszú évek és hónapok után sikerült akkorára nőnünk, hogy el tudjuk nyomni azt a sok rosszat, ami az iskolában történt. A gyűlést ezennel lezárnám ám mindenki engedélyt kap, hogy itt tartózkodjon, amíg szeretne mivel sok új dolog ért titeket- eresztett el egy apró mosolyt Lora azzal az igazgatóval és Alex-szel együtt leléptek a színpad hátsó részére.

Nagy morajlás közepette mindenki próbálta feldolgozni a történteket miközben Lora és Alex egy külön helyiségbe vonult, ami feltehetőleg a lány ottani szobája volt. Mindig ide vonult vissza, ha valami bántotta vagy valami gubanc adódott otthon. Az ajtót bezárva helyet foglalt az ágyán és mivel a fiú nem mozdult ismét felállva gyengéden maga mellé húzta. Kérdően vizslatta annak arcát, mert érezte, hogy valami nem stimmel vele mégis volt egy másik kérdés, ami jobban érdekelte.

- Alex- szólította meg gyengéd hangon a fiút, de az mivel meg sem mozdult ujjaival álla alá nyúlt és felemelte a fejét. Tekintetük azonnal összekapcsolódott, mire a fiú kicsit zavarba jött, de elejtett egy halvány mosolyt.

- Ne haragudj elkalandoztam- sóhajtotta, majd gyengéden megfogta a lány kezét és lehúzta az ágyra, de nem engedte el. Lora nem tulajdonított neki nagyobb figyelmet és csak megrázta a fejét.

- Csak a nevedet mondtam. Kérlek őszintén válaszolj arra, amit most kérdezni akarok. Történt valami? Ne mondd azt, hogy semmi, mert jól látom, hogy megváltoztál mióta visszatértél- tette azonnal másik kezét a szájára ezzel megakadályozva, hogy ismét hazudjon neki. Jól érezhetően elmosolyodott az előtte ülő és megrázta a fejét. A lány elvette kezét a szájáról és csendben figyelte.

- Nem volt időm elmesélni, hogy mi történt. Nem akartam és nem is akarom, mert tudom, hogy súlyosan érintene téged. Ne mondd azt, hogy nem, mert nem tudod azt, amit én tudok. Ráadásul, ha elmondanám hol voltam az elmúlt 10 hónapban biztosan magadat okolnád a történtekért és agyon csapná a reményét annak, amit valójában akarok. - mosolyodott el keserűen, mire a lány értetlen tekintetét kapta válaszul. Halkan kuncogott, de Lora ismét csak nézte őt.
- De ahogy ismerlek, addig nem fogsz békén hagyni, amíg el nem mondom, igaz?- nézett rá, mire egy apró bólintást kapott.

Hihetetlenül megrázta a fejét és belekezdett az elmúlt 10 hónap mesélésébe.