Más szemmel a világ 《BEFEJEZETT》

A büntetés szép szó, ha betartják úgy jó

...beadta a végső ütést, amitől a fiú elájult.

Egy sötét szobában tért magához. Nem tudta hogyan került oda vagy mi történt, de aztán a szájáról lecsöppenő vércsepp eszébe jutatott mindent. Valahogy nem félt és úgy érezte nem érdemes most a szabaduláson törni a fejét, mert ismerte jól a főnökét. Ő mindig talál egy módszert és mivel már sok ilyet látott azt is tudta, hogy ha próbálkozik vagy ellenkezik annál nagyobb büntetést fog kapni. Tisztában volt vele, hogy meg fogják kínozni és azzal is, hogy a végén megölik. De nem érdekelte. Tudta jól, hogy megérdemli azért a sok rosszért, amit másokkal tett. Felelősnek érezte magát minden egyes vércseppért, ami az áldozatok arcán folyt le. Szinte érezte a könnycseppeknek a súlyát, amikor azok potyogtak a földre. Tudta, hogy fájt nekik és épp ezért nem félt a kínzástól. Mert érezni akarta, amit nekik kellett. Kibírni azt, amit a szegény ártatlanoknak kellett. Meghalni úgy, ahogy miatta kellett sokuknak.
A szoba közepén egy szék volt, amin ő maga ült, valamint egy apró ablak, ami látni engedte, hogy nappal van. Tehát nem telhetett el sok az ájulása óta. Valószínűleg ezért nem is fogja őt keresni senki sem. Jól ismerte már a módszereket, amivel a Scorpions egy gyilkosságból öngyilkosságot tud csinálni. Ezért nem tudták senkire sem kenni az eseteket, mert szinte olyan profin állították be az öngyilkosság képét, hogy mélyebb nyomozást sem rendeltek el.

Hamarosan a terem ajtaja nyikorogva nyílt ki. Egy maszkos alak jelent meg az ajtóban, de ő pontosan tudta ki is van mögötte. A Főnök. Maga után húzva egy széket a terembe lépett és szó nélkül leült a fiúval szemben. A zsebéből előhúzott egy telefont, amiben a sajátjára ismert. Egy darabig csak nézték egymást. Nem szóltak egy szót sem. Mindkettejük szemében látni lehetett az ürességet, de amikor a maszkos a névjegyzékben rátalált arra számra ismét láng gyúlt a szemében. Rányomott az ikonra és tárcsázta a számot.

Kedves Ügyfelünk! A hívott szám nem elérhető! Az ön által keresett számot 2019. 10. 24-én letiltották.

Visszhangzott egy női hang a teremben. A maszkos frusztráltan kinyomta és a falhoz dobta a telefont ezután távozott. Nem sokkal később ismét visszatért, de ezúttal 2 másik maszkossal. Az egyikük kivitte a széket míg a másikuk két gurulós asztalt tolt be. A fiú azt hitte azon lesznek a kínzó eszközök, mint általában, de most mindkettő üres volt. Hirtelen egy vérfagyasztó sikoly töltötte be a terem minden egyes centijét ő pedig kiguvadt szemekkel nézett egykori társára. Még a maszkon keresztül is látta, ahogy az vigyorog és int az egyik embernek. Az csak fejet hajtott és kiment. Szinte azonnal visszajött egy nővel, akinek a haja csapzottan állt, az arcát ütés nyomai borították, valamint a kezén több helyen is varrások voltak. A fiú először nem ismerte fel a csendben álldogáló és keservesen síró lányt, de amint az felemelte teljesen a fejét a fiú egy ismerős szempárral találkozott. Szemeibe könnyek gyűltek, a körmeit pedig belevájta a saját bőrébe. Magában nemet ordibált, de tudta, hogy úgysem hatná meg a főnököt. De az a lány. Ő nem tehetett semmiről sem.

Az a lány, aki előtte állt a saját barátnője volt.