Az a lány, aki előtte állt a saját barátnője volt.
Lefagyott és levegőt is elfelejtett venni. Csak nézték egymást, amíg a maszkos, aki behozta őt, durván az asztalra lökte. A nő felnyögött a fájdalomtól és a megkötözött kezei miatt nem is tudta tompítani az esését. A fiú mégis mozdulatlan maradt. Tudta, ha bármit is tenne az csak rosszabb lenne a lánynak és a babának. Nem mondta el neki, hogy terhes, de egyik nap megtalálta a terhességi tesztet a fiókban, ami pozitívat mutatott. Meg akarta védeni, hiszen szerette őt, de abban a pillanatban nem tehetett semmi mást, mert ismerte a főnökét és annak kegyetlen módszereit.
Az említett személy keresztbefont karokkal figyelte őket, majd intett a fejével a férfinak, aki kilépett a szóba ajtaján.
- Nos Alex- szólította meg a fiút, aki felemelte a fejét és azokba a vészjóslóan villogó szemeibe nézett.
- Mint láthatod kellő motivációt hoztam ide neked. Remélem elég ösztönző erő lesz tekintve, hogy nem egyedül érkezett.- röhögött fel. Alex izmai erre a mondatra megfeszültek. Hogyan is gondolhatta, hogy nem tud a gyerekről?
- Oh- kuncogott. -Úgy látom ez számodra nem új hír. Akkor hagylak is titeket egy kicsit csevegni. Készítsd fel arra, ami vár rá!- kacagott fel ördögien és elhagyta a szobát, majd kulcsra zárta az ajtót maga mögött.
- Szívem!- szólalt meg halkan a lány. -Sajnálom, hogy nem szóltam róla. Nem tudtam hogyan is közölhetném veled. Én-Én csak egyszerűen féltem, hogy elhagynál érte.
- Bella. Mégis hogyan képzelhetted ezt? Hogyan hihetted egy percig is, hogy nem fogok örülni a csöppségnek. A mi csöppségünknek-mosolygott a lányra. Ígérem, hogy kijutunk innen! Csak tarts ki, kérlek!
- Igyekszem! Érted és a babáért!
1 héttel később
Furcsán bűzlött a helyzet. Ámbár fogva tartották őket, de mégis figyeltek rájuk. Minden nap ételt, italt kaptak és minden második nap fürödhettek. Alex számára ez felettébb meglepő volt. Hiszen simán végezhettek volna már velük. Vajon miért húzzák és halasszák ezt az egészet? Tudta, hogy képtelenség, de remélte, hogy a Főnöke szíve mégiscsak meglágyul és épségben térhetnek haza mindketten. De úgy érezte erre semmi esély sincs. Hiszen a banda fő szabálya volt, hogy az árulót mindig meg kell ölni. Mindig. Ezért nem félt. Mert tudta, hogy úgyis meg fog halni. Magáért nem aggódott. Sokkal inkább Belláért és a babáért. Bár a lány megfelelő ellátást kapott mégis rettegett, hátha valami rendellenesség ütközik az útjukba. Mert valljuk be egy állapotos nőnek nem egészséges egész nap egy pincében ülni, dohos levegőben ráadásul úgy, hogy egy széken kell ülnie megkötözött kezekkel. De a fiú mégis a legjobbakat remélte.
Hirtelen nyílt az ajtó. A Főnök volt az. Mint minden alkalommal most is maszkban jött, amit még most sem értett a fiú, hogy mi az értelme. Hiszen tudta hogyan néz ki. Talán a barátnője elől akarta elrejteni az arcát.
- Nos Alex. Szerencsédre a fiúk elég meggyőzőek tudnak lenni főleg a te esetedben így a büntetéstől ez egyszer elnézek tekintettel nézve a barátnőd állapotára. De a továbbiakban más szabályok élnek! Hektor!- üvöltött az ajtó irányába, majd az kitárult és az egyik maszkos embere lépett be. - Vigyétek el a lányt és tegyétek rendbe!
- Igenis, Uram!- bólintott a férfi, majd a lányt a kezébe véve kiment a szobából.
Amint kimentek Alex a fiú irányába fordult.
- Tudom, hogy te nem hagynád ilyen könnyen megúsznom ezt. Szóval mi a terved?
- Igen egyszerű!- mosolygott a fiúra. - Kegyetlen vagyok és nem lenne elég számomra, ha ilyen könnyen vége lenne. Épp ezért megengedem, hogy a lány megszülje a gyermeket. Azonban. Miután ez megtörtént a lánynak meg kell halnia!- vigyorgott felé miközben lassan megállt előtte.
- 2 lehetőséged van! Vagy mindkettejük élete vagy csak a lányé!
VOUS LISEZ
Más szemmel a világ 《BEFEJEZETT》
Roman pour Adolescents,,Más szemmel látni a világot. A színek helyett csak feketét és fehéret látni. Nincs cél, nincs miért küzdeni és egyszerűbb lenne feladni. Elbújni a gondok, a kételyek elől és nem bízni másokban. Hagyni, hogy a szomorúságnak nevezett szörny először...
