Más szemmel a világ 《BEFEJEZETT》

Vér, könnyek és verejték

Hihetetlenül megrázta a fejét és belekezdett az elmúlt 10 hónap mesélésébe.

Csak mondta olykor keserű mosollyal az arcán, olykor könnyel áztatott szemekkel. Megrázta még az is, hogy gondolt rá, de most beszélni róla sokkal nehezebb volt. Elcsuklott a hangja és sírás fojtogatta, de nem merte kiengedni hiszen nem akar gyengének mutatkozni. Lora azonban gyengéden a kezére simított jelezve, hogy előtte nem kell titkolnia semmit sem. Még a gyengeségét sem. Vonakodva ugyan, de nem erőlködött tovább és a könnyek útnak indultak az arcán. Pár pillanatig csak csendben szipogott, miközben a lány gyengén ölelte és simogatta a hátát, majd újra belekezdett.

1 óra elteltével

A történet befejezésével a fiú még mindig zokogott, de sokkal könnyebbnek érezte a lelkét most, hogy elmondta azt, ami hosszú hónapokon keresztül nyomta azt. A sok sírás, amit elfojtott most kitört belőle és bár úgy érezte teher a lánynak, aki végig ott ült mellette és vigasztalta, épp ellenkezőleg érezte. Tudta, hogy szüksége van rá jobban, mint valaha és bár nehezen ment, de nem emlékeztette a fiút arra, hogy ő is mondana valamit. Nem merte. Könnyek áztatták az ő arcát is és egyszerűen képtelen lett volna megszólalni, főleg ezek után. Mert, amit mondani akart az teljességgel lehetetlen lett volna ebben a helyzetben. Szinte marta a lelkét a bűntudat, hogy ilyen akár meg is fordult a fejében. Még gondolatnak is szörnyű volt, főleg azok után, amiket a fiú mesélt.
Az mintha csak olvasott volna a lány fejében, kihámozta magát az öleléséből és rá nézett. Gyengéden letörölte a könnyeit. A szemébe nézett és tisztán látta, amit látni akart. Nem csinált semmit csak nézett és várta, hogyha a lány ellenkezik, akkor abbahagyja. Lassan csúsztatta kezeit az övéibe és gyengéden rászorított, amitől párat pislogott, majd lehajtotta a fejét.
Lora úgy érezte ez nem helyes. Hiszen nemrég érte trauma és csupán gyógyulást keres. De mégis annyira szüksége volt rá. Számára ő volt a gyógyszer, ami eddig elérhetetlen volt, de most itt van előtte és bármikor elveheti. De nem volt rá képes. Túlságosan szerette így az idő alatt már megtanulta elengedni. Újra sírni kezdett, de ezúttal nem abból az okból, mint előtte. Siratta, hogy elbukott a saját harcában és nem tud többé parancsolni magának. Megszegte a fogadalmát. Tudta, hogy engedélyt kapott rá, de bűnös volt. Mocskosnak tartotta magát, amiért szüksége van rá és nem tudott megfeledkezni róla.
Alex tudta mi jár a lány fejében. Aznap, amikor hazatért a fogvatartásból egy levelet talált az egyik gyerekük ágyában. A halott barátnője írta. Megkérte benne, hogy ne kínozza magát és ha rátalált újra a szerelem ne tétovázzon, hanem ragadja meg a lehetőséget. Úgy gondolta ez egy esélyt adott Lorának arra, hogy ő is boldog lehessen. A papírt először széttépte és mélyen elrakta, de később megtalálta, összeragasztotta és hallgatott a halott lány szavaira.
Most itt ült előtte, zokogva és hibáztatva magát, amiért életében először az érzései akarták irányítani. Alex az álla alá nyúlt és felemelte a fejét. Lassan tarkójához nyúlt és húzni kezdte maga felé és mivel nem mutatott ellenkezést lassan összeérintette az ajkaikat. Lorának ez maga volt a tiltott gyümölcs, amit most végre megízlelhetett. Nem tiltakozott tovább. Engedett az érzéseinek és hagyta, hogy irányítsák. Csókjukat elmélyítette és közelebb csúszott a fiúhoz.
Elszakadtak egymástól és a fiú csak ennyit mondott:

- Teljesítsük az utolsó kívánságát!- majd újra a lányhoz hajolt és azon az éjszakán Lora álma végre megvalósult.