STONE COLD ( ENDGAME )

tizennegyedik fejezet

– Jasper Sebastian Benett. Másik nevén, a Grim. - Natasha farkasszemet nézett a férfival, miközben karba tett kézzel járkált előtte ide-oda. Steve egyből megkötözte Jaspert, miután az látszólag már teljesen fegyvertelen volt. A lába nagyon brutálisan nézett ki, és még így is azon voltam, hogy segítsek neki, de Natasha nem engedte. Nagyon utálhatta a tagot. Volt köztük egy hatalmas ellenszenv. Talán a SHIELD fénykorában még jóba voltak, vagy éppen ott lettek ellenségek. Ki tudja...
– Hiányzott a hangod, Romanoff. - kaján vigyor ült a férfi arcán. Amit nagyon furcsálltam benne az az volt, hogy nem foglakozott a lábával.
Csak engem foglalkoztatott annyira a lába?
És ha valami mérgező szert fecskendeztek bele?
Mi van akkor, ha valami mutánst csináltak belőle?
– El tudom képzelni! Mégis mi a fenéért van ő itt? - nézett egyszerre haragosan és kérdőn ránk Natasha. - A lehető legrosszabb dolog volt őt idehozni!
– Azért azt nem mondanám. Most már látom, hogy miért hagytad el a szervezetet. - nézett körül Jasper. - A balfaszosztag nem végzett jó munkát, mivel eléggé lecsökkent a létszám! - grimaszolt, és éreztem, hogy Steve megmozdul mellettem. Valószínűleg le akarta ütni, de én megfogtam a karját és egyből megnyugodott. Nem nézett rám, de éreztem, hogy a lélegzete lelassul.
– Mit akartál attól a lánytól a stadion kikötőjében? - tettem fel a legfontosabb kérdést végül én.
– Na tessék! A legfiatalabb a legokosabb köztetek. Nos, először is, ne üsd bele az orrodat a nagyok dolgába, drágaság. - pillantott mézes-mázos mosolyt felvéve. - De egyébként meg szerintem tök könnyen kitalálhatod. Meg... akartam... ölni. - az utolsó mondatot szótagolva nagyon lassan és szinte tátogva adta elő.
– Mit tett ő ellened, hogy erre vetemedj?
– Kárt tett a szervezetben. - ekkor Natasha felé pillantott. - Olyan információkat tett publikussá, amiknek soha nem szabadott volna kitudódniuk.
– Mégis milyen információkat? - kérdezte Steve. Jasper lassan felé nézett.
– A lakosság felének elpusztulásával kapcsolatban. - mindhárman lefagytunk. Natasha felé pillantottam. A nő a megfelelő szavakat kereste.
– Fury meghalt. - mondta végül.
– Ugyan Natasha, azért te sem lehetsz ennyire naiv. Azt hitted, hogy ha Fury elmegy, akkor utána az egész SHIELD is vele hal? Nem... - rázta a fejét Jasper. - Az a fasz mindig is tudta, hogy hogyan rúgja fel a szabályokat! - Natasha csak felhorkantott.
– Szánalmas vagy, remélem, hogy tudod. Ha ő nem lett volna, te nem lennél most életben! És ezzel te is tisztában vagy. - a nő szemei szinte szikrákat szórtak a férfira.
– Örülök, hogy nosztalgiáztok, de még mindig nem tudjuk, hogy akkor milyen információk is vannak annak az idegen csajnak a kezében? - fontam keresztbe már én is a kezeimet, és úgy ültem az asztalon, szemben SHIELDes férfival.
– Egyáltalán hogy hívják? - kérdezte Steve. Jasper nem akart felelni. Egy pillanatra teljes néma csend lett a helyiségben, de végül megszólalt.
– Madison Morrow. Ismertebb nevén, Omega. - mondta végül, és egyenesen a szemeimbe nézett. Szemeinek színe pontosan ugyan olyan volt, mint az én szemeimé. Viszont nem láttam bennük mást csak haragot, és mérhetetlen fájdalmat. Rossz érzés fogott el vele kapcsolatban, de ennek nem nagyon adtam hangot, hisz semmi értelme nem lett volna, miután kiderült, hogy valami gyilkos. Ám, Natasha reakciója a titokzatos lány nevére, sokkal inkább több kérdést felvetett bennünk. Legalábbis csak bennem és Steve-ben. Jasper láthatólag tudta ennek az okát, csak egyértelműen nem osztotta meg velünk a magyarázatát.
– Most csak szívatsz, ugye? - kérdezte végül a nő, a megkötözött fél elé lépve. - Mit csinált már megint? - rázta a fejét.
– Fury ügyelt arra, ha valami gebasz lenne, akkor semmi ne tudódjon ki. Viszont ismered Madisont. Nem bírta elviselni azt, hogy elvesztette őt. S ezért most úgy áll bosszút a szervezeten, hogy kiszivárogtatta az igazságot.
– Na álljunk meg egy pillanatra, és minket is avassatok be! - szóltam közbe. - Ki ez a Madison?
– Fury nevelt lánya. - felelte elhaló hangon Natasha. Steve és én azonnal összenéztünk.
– Nem gondoltad, hogy ez lényeges információ lenne számunkra, Nat? - kérdezte még mindig nyugodt hangon Steve.
– Nagyon kevesen tudtak erről. Hosszú történet, de a lényeg az, hogy Fury nem akarta, hogy Mad kivételesnek tűnjön a SHIELDnél ez miatt.
– Azt azért be kell ismernünk, hogy a csaj tényleg zseni. A legjobb hacker az államban. - mondta elismerően Jasper.
– Így beszélsz róla? Pár órával ezelőtt még meg akartad ölni! - grimaszoltam értetlenül.
– Attól még, hogy azt a munkát kaptam, hogy öljem meg, nem jelenti azt, hogy nem ismerem el a tudását. - felelte oktatva.
– Hol van most? - törte meg a kialakuló veszekedésünket Steve.
– Na pajtás, ez az egymillió dolláros kérdés. - felelte Jasper. - Ő egy szellem. Eltűnik amikor ő úgy akarja. Nem együttműködő. Szóval amíg ő nem akarja, hogy megtaláljuk, nem fogjuk. És higgyétek el, a mai után, jó erősen meg fogja húzni magát odakint.
Steve felém pillantott. Talán válaszra vár, vagy csak gondolkozott, már nem is tudom. Viszont egy pillanatra nekem beugrott valami. Valószínűleg hatalmas nagy őrültség volt, de ötletek híján, nem volt más választásunk.
– Én azt hiszem, hogy tudok valakit. - feleltem végül a többiekre nézve. Steve kérdőn nézett még mindig engem. - Megvan még Tony száma? - kérdeztem egy kisebb sokk hatást keltve bennük.