「 STEPHEN STRANGE 」
Egy újabb levél. Mekkora badarság...
De muszáj megírnom, mivel még él bennem a remény, hogy egyszer visszatérsz.
Viszont az is lehet, hogy mostmár egy jobb helyen vagy. Egy olyan helyen, ahol már senki sem bánthat téged.
Beteljesítetted a sorosodat, amit bár nem te akartál, de ahogy mindig is mondtad: "ezt dobta a gép."
Még mindig megmosolygom ezeket az emlékeket, bár jobb lenne ha elfelejteném őket, csak sajnos... ez nem ilyen egyszerű.
Hatalmas ürességet hagytál magad után.
Senki sem tudott örülni, mikor Thanos és a serege elporladt, mivel a te tested köddé vált, s csak a köveket hagytad magad után.
Mindenki meghalt veled együtt egy kicsit azon a napon. A temetésed napján, mindenki ott volt. Láttad volna őket... A bátyád egy jó ember, aki jelenleg hatalmas fájdalmat él át, mindannyiunkkal együtt.
A hiányod felemészt belülről, de erről már te nem tehetsz...
Ami azt illeti, te mentettél meg minket, Raven.
Tony azóta sem hagyott békén a kérdéseivel. Mindenről beszámolt nekem az elmúlt öt évvel kapcsolatban. Aggasztotta a tudat, hogy nem tudta megfejteni annak az okát, hogy miért estél aznap kómába, amikor visszatértetek.
A tudomány néha nem tud felérni a varázslás rejtelmeihez. Viszont én pontosan tudok mindent veled kapcsolatban...
Miután Thanos elpusztította a köveket,
a benned lévő kő meghasadt, s olyan anyagokat szabadított fel a testedben, amik az ájuláshoz és a kómához vezzettek téged.
Ahogy te nevezted ezt az érzést:
a jéghideg fájdalom.
Gyors és könyörtelen volt... elviselhetetlen.
Bár nem tudott megölni, de kárt okozott a szervezetedben.
Mivel benned a leghatalmasabb mágia rejlett, az elméd sértetlen maradt, de a szervezeted emberi volt, ezért az folyamatosan gyengült.
Ez az oka annak, hogy sokáig nem tudtál a kóma után járni sem, sem pedig varázsolni.
De ahogyan közeledtünk ahhoz a naphoz, a benned lévő mágia kezdett széthasadni...
Az egész univerzum elpusztulhatott volna.
Az emberi érzések ugyanugy befolyással voltak erre. Ha a végső magányodba temetkezel, nagy valószínűséggel, mind meghalunk. Viszont te erős voltál. Mindannyiunknál erősebb... És sosem hagytad, hogy a démonjaid túlnőjjenek rajtad.
Ezáltal megtudtad menteni az egész univerzumot, de ehhez hatalmas áldozatot kellett hoznod...
S ahogy ezt mind tudjuk, néha ez az áldozat menti meg azokat, akiket szeretünk...
Aki csak él ezen a bolygón, s az univerzum bármely pontján, hálás neked azért, mert megmentettél mindannyiunkat.
Te voltál a valaha volt legerősebb mágus, és akarom, hogy tudd:
Büszke vagyok rád, kislányom.
Mindig is büszke voltam.
Remélem, hogy egyszer még találkozunk, talán egy másik életben is, de a mágia mindig veled marad, Raven.
Ezt sose felejtsd el!
~ Szerető apád tollából
YOU ARE READING
STONE COLD ( ENDGAME )
Fanfiction❝ Ha tehettem volna, mindent másképp tettem volna. Vagyis, nem teljesen mindent, de ez akkor már nem számított, hiszen... Egyszer, úgy is minden véget ér. ❞ ──────── ✦ ──────── Raven élete sosem volt egyszerű, átlagosnak meg végképp nem nevezhet...
