Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

25. fejezet - Temperamentum

- Látod, a szüleid jó kapcsolatban voltak, de apád annyira megszállott volt a szar munkával és a sok szarral. - kezdte és a hátam mögött lévő emberre mutatott akit apámnak neveztem amióta csak emlékszem. - Most anyád nem boldog, miért? Mert szar volt! - az a tény, hogy volt idege nevetni, nagyon fedühített. - És e hosszú történet vége, hogy volt egy éjszakája őszinte tisztelettel. 

Itt rámutatott öngamára, mintha ez olyasmi lenne amire büszke. És akkor sikerült rájönnöm. 

- Szóval úgy érted... Én vagyok... És te... - mondtam volna mindent összerakva de nem akartam elhinni. 

- Igen, nem olyan nagy apa-lánya találkozás, igaz? - szólalt meg retorikusan. 

Mi

A

Fasz

- De... mi, miért, hogyan? - azt kell mondanom, hogy a szavak teljes vesztesége voltam, amíg nem gondoltam valamire. - Hogyan magyarázod meg ezt az egész amnézia dolgot? - kérdeztem összekeverve mindent ami történt. 

- Tehát amikor apád rájött, őrültebb lett mint gondoltam.

- Csak térj a lényegre. - félbeszakítottam, és mostmár teljesen csalódott voltam, csak kész akartam lenni evvel a hüjeséggel. 

- Temperamentum, temperamentum... - rázta a fejét, és úgy játszotta le mintha csak vicc lenne. - El akart venni téged a ribanctól aki anyád volt, és akkor kértem meg Luke-ot, hogy tegyen nekem egy szívességet. 

Mit? - kérdeztem félve. 

- Csak azt kértem tőle, hogy öljön meg. De nyilvánvalóan nem kérhetsz meg valakit, hogy tegyen meg valamit érted, mert úgy is csődöt mond. Ha szeretnél valamit tenni, akkor csináld magad... - motyogta, és úgy folytatta mintha magával beszélne és nem velem. - Tökéletes volt. Aznap este senki sem gyanúsított volna senkit. Gondolj valamiféle részeg öngyilkosságra. Elfelejtettem volna megemlíteni azt a tényt, hogy alkoholizált? - és most nyomon követte. 

- És...? - intettem a kezemmel, össze szorítottam fogaimat ahogy vártam amíg a lényegre tér.

- Meghalt Luke szar célzása miatt, és az autó végül az árokba került. Néhány órával később megtaláltak, kórházba vittek és még mindig élsz "szerencsére". - idézőjeleket mutatott a levegőbe, mondván, hogy fájdalmat okozott neki, az arca undort mutatott. - Kiderült, hogy elég keményen be ütötted a fejed, de ez nem volt elég ahhoz, hogy megöljön. És most itt vagyunk 18 kibaszott évvel később és még mindig kibaszottul itt vagy. - nézett rám fel és le mintha beteg lennék. 

- De miért akarsz megölni? - suttogtam szelíden, hangom alig volt amikor a sokk elfolytott. 

- Azóta mondtam a kurvának, hogy menjen abortuszra amióta rájött. És nyilvánvalóan megtette, a nagy szar hazugságot, azt. - folytatta, és úgy beszélt mintha ő valójában itt lenne. - Tehát amikor rájöttem, hogy van egy kibaszott lányom, amit már a kezdetektől nem akartam, úgy döntöttem, hogy még mindig nem akarom. 

- Miért hazudott az abortuszról? - megpróbáltam megváltoztatni a témát, és elfordultam és úgy tettem mintha nem hallottam volna azt a tényt, hogy az apám, a biológiai apám, aki az egyik felemet teremtette nem akarta, hogy köze legyen hozzám. 

Áucs. 

- Kibaszottul nemtudom. Azt mondta, hogy valami különleges kapcsolatai vannak, vagy mi a szar. - mondta, intve a kezével. Legalább az egyik szülőm akart engem. - És amikor megtudta az egészet, már nem is emlékeztél a nevére. - mondta hisztérikusan nevetve, és úgy tett mintha a hamis könnyeit törölgetné. - És tudod mi történt ezután? - kérdezte és ököllel az asztalra csapott amitől megugrottam. 

Egy meleg kezet éreztem a karomon. Luke nyugtatott, hogy ő itt van. 

Mostmár a könnyek közelében éreztem magam, amikor válaszoltam erre a kérdésre.

- Megölte magát. 

A kezembe temettem a fejem, éreztem, hogy a szívem remeg, hogy valójában milyen szar volt az életem.

Milyen érzés tudni, hogy minden amit valaha is tudtál, minden amit áltéltél egy teljes hazugság volt? Tudni, hogy nem is voltál törvényes gyerek. Tudni, hogy egy éjszaka terméke vagy, amit feltételezhetően jelentéktelennek tartanak. Látni az apádat, az igazi apádat, aki ott ül az arcod előtt, és elmondja neked, hogy nem akart téged, és 18 év után még mindig nem. Tudni, hogy az egyetlen személy aki ezt a szart adta az anyád volt, aki megölte magát. 

Elmondom neked... szar érzés. 

Különösen akkor, ha mindent rád dobnak mint egy kibaszott váratlan bombát. 

Úgy éreztem, hogy egy pár kar megölel, amikor belebújtam valaki mellkasába és csendesen sírtam könnyeimmel áztatva ingének anyagát. 

- Shh kislány, ez rendben van. - suttogott Luke a fülembe. 

- Ez nem, ez nincs rendben. - ismételtem folymatosan miközben megráztam a fejem. 

- Oh istenem, fogd már be. - hangja úgy hatolt be a fülembe mint a kések, és csodálkoztam volna, ha tudta volna egy apa meghatározásait. Még a nevemet se tudta kimondani. 

De már én sem tudtam a nevemet. 

Nem tudtam arról sem ami már megtörtént. 

Úgy éreztem, hogy Luke meleg teste elszakad tőlem, és egy pár hideg kéz helyettesíti azt a helyet ahol Luke volt. Arra készültem, hogy elhúzzam  onnan az Isten tudja hová. 

- Várj! - kiáltottam. A szemem valószínűleg piros és fényes volt. A nedves patak még mindig zuhogott arcomon, és kis cseppenként landolt a padlón miközben az arcomat megtöröltem kezemmel. 

- Szóval kik ők? - kérdeztem és a két ember felé mutattam akik szüleimként félrevezettek. 

- Egy véletlenszerű pár akik örökbefogadtak. - mondta majd ujjait meghúzva két lövés hallatszott. Majd a fájdalmas fulladás hangja követte és a két test a földre esett. 

- Ne! - kinyújtottam karomat de nem érintettem meg semmit. 

Az igazság ellenére még mindig a szüleimnek tartottam őket. 

Egyik pillanatról a másikra úgy tűnt, hogy minden lassan mozog. A szoba forgott. És hamarosan minden elhalványult.