Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

26. fejezet - Csak csináld kislány

A kezemet a fejemen tartottam, hogy megakadályozzam a fülem csengését és a lüktetést a koponyámban. A szemeim lecsukódtak amikor megpróbáltam stabilizálni a látásomat. Számat beszédre nyitottam. Hogy mondjak valamit. Bármit. De félbeszakított a hirtelen nyilatkozat amitől megálltam. 

- Szeretnék játszani egy játékot. - hangja nagyjából úgy hangzott mint egy hirhedt borzalmas kirakós játék amitől a hideg végig szalad a gerincemen. 

- Milyen fajta játék? - kérdeztem félve. Megrázott, hogy milyen beteg és csavart játékra gondolt. 

- Gyere. - egy gyors mozdulattal intett felém, hogy menjek előre, bárhová is vezet engem. A többi fiú vontatva követte amint egy sötét szobába vezettek. A fényt felkapcsolták ami egy kis helységet fedett fel, ami túl szűk volt a tetszésemnek. A dolog ami felhívta a figyelmemet,egy asztal a szoba közepén ami öt fényes tárgyat tartott melyekről a fény visszatükröződött. 

- Most vedd le a maszkodat. - mondta és ekkor észrevettem, hogy rajta nem volt. Ha a terve az volt, hogy megmérgezzen minket és egy kis helyre zárjon megfojtva akkor inkább légzőkészüléket tartanák az arcomon. - Nem akarlak megfolytani vagy mi a szar. - mondta, lehunyta szemét és olvasta gondolataimat. Lehajoltam, lassan lecsúsztattam a maszkot az arcomról ami leesett és a padlóra zuhant. Perifériás látásomból láttam, hogy a többiek ugyan ezt teszik. Az "apám" autoritásuk iránti engedelmességük egyértelműen megmutatkozott, és azt a kérdést tette fel magamban: miért? 

Megállítottam lélegzetem. 

Azt mondani, hogy nem bíztam  benne alulbecsülhető lenne. 

Miért féltek tőle? 

És abban a pillanatban tudtam, hogy milyen pszihopata az apám. 

- Most vedd fel az egyiket. - mondta az asztalon fekvő halálos tárgyakra mutatva. Haboztam, tudva, hogy még soha nem fogtam meg egyet sem. 

- Most! - üvöltötte miközben megugrottam és beleütköztem valamibe, vagy inkább valakibe. Keze védelmezően tartott, miközben lejjebb vette hangját, hogy suttogjon valamit a fülembe. 

- Jólvan kislány. - Luke lenyugtatott amikor közel voltam a könnyekhez. Mire képes ez az ember, másnéven az őrült apám. A mozgásom lassú volt ahogy lenyúltam és felvettem. A súlya nehéz volt a kezemben, a fém hideg volt, majdnem égette bőröm. A többiek is ugyanezt tették, és bámultak az általuk tartott kézifegyverekre,félelmetes csillogással a szemükben amelyek biztosan ott voltak a sajátomban is 

- Most álljatok körbe szemben egymással. - utasított, arca mosolyra görbült, hogy élvezi azt a jelenetet amely kinyilik előttte. A felfüggesztés és a zavar túl sok volt ahhoz, hogy kezelni lehessen, egyre vastagabbá válva a levegőben. Majdnem azt kívántam, hogy fojtson meg. 

Olyanok voltunk mint a húrokhoz kapcsolódó bábok, amiket ő irányított. 

Mielőtt gondoltam volna, Luke gyorsan lehajolt és óvatosan megcsókolt, mintha félne, hogy valami rossz történik. És nagyon jól tudtam, hogy valami törénni fog. 

A csók ugyanolyan gyors volt, mint ahogy érkezett, de elegendő volt ahhoz, hogy elvegye lélegzetem. Nem éreztem, hogy szikrák futnának át rajtam, vagy elektromos ütések ahol ajka érintette enyémet. Ehelyett megnyugtatott amikor megfogta a kezem. Kissé megszorította és azt mondta, hogy ő itt van. El engedte kezem védekezésben tartva magam mögött. Olyan közel álltunk, hogy testünk majdnem összeért. 

Calum mögöttem volt, Ashton az ő háta mögött Michael pedig Luke felé fordult így kör alakult ki, az utasításoknak megfelelően egymással szemben. 

- Most fiúk, emlékeztek az üzletre ami volt? - úgy hangzott mintha előadást tartana. Senki sem mert egy szót sem szólni. - Ha elveszítem a pénzem, egyikőtöknek fizetni kellene. - tisztázta. - Itt elveszítettem a pénzem, és most valaki fizetni fog érte. - folytatta, hangja oktávban emelkedett minden kiejtett szó után. - A kábítószer üzlet nem olyan mint a többi. - mondta, és ekkor jöttem rá ki az az ember aki előttem áll. - Én elkészítem a kábítószert, te kiosztod őket és én megkapon a pénzem. Ennyire egyszerű! - a kezét ökölbe szorította és most az üres asztalra csapott amikor ismét a tizenharmadik alkalommal kiugrottam a bőrömből. 

Szóval ide jöttek a fiúk minden este. 

- Lehet, hogy meglőttem az egyiket ebben az ügyben, de hol itt a móka? - mondta. Hirtelen nevetés tört ki én pedig kezdtem azt hinni, hogy olyan valakitől származom, aki nyilvánvalóan egy bezárt mentális menedékbe tartozik akit egyenes kabátba hejezünk. - Most mindannyiótoknak van egy fegyvere, de ezek közül csak egyet töltöttek be. És csak egy golyó van benne. - Rámutatott, és a pulzusom felgyorsult, pontosan tudva, hogy hova megy. Kezeim remegtek ahogy a pisztoly fém foggantyúját megragadtam, attól tartva, hogy ne süljön el attól, hogy ideges vagyok a kezem pedig egyre izzadtabb lett. 

- Célozz az előtted lévőre.

Kezeim remegtek ezen a ponton, és egy pillanatra arra gondoltam, hogy a fegyvert a kezemben a fejemre célzom. 

- Célozz. Az. Előtted. Lévőre. - ismételte meg most lassabban, minden szót kihangsúlyozva. 

Mi lenne ha én lennék az akinél a golyó van? 

Mi lenne ha Luke golyót szenvedne miattam? 

De az volt a lehetőség, hogy nem...

És ez azt jelentené, hogy a többi fiúnál rossz fegyver van...

- Csak csináld kislány. - mondta Luke elég hangosan ahhoz, hogy csak én hallhassam. A válla felé fordította a fejét, hogy szembe nézhessen velem. 

- Nem akarom. - suttogtam, egyetlen könnycsepp jött ki szemeből és gördült le arcomon. 

- Várok. - a kábítószer ura akit az apámnak is neveznek, dühösen hangzott én edig nem akartam tovább bátorítani.Úgy tűnt, hogy Luke ugyan ezt érezte amikor biccentett egyet, és megcélozta Michael nyakát. Ugyan azt a hideget éreztem a saját nyakamon amik remegéseket küldtek felém. 

- Sajnálom. - suttogtam, felemelve a kezem, hogy a fegyvert Luke fejének hátsó részére irányítsam. 

- Jó. - hangja félelmetes volt, olyan hang melyet csak rémálmomban hallottam volna. Szorosan összehúztam a szemem tudva, hogy mi várható. 

- Most háromig számolok, és mindannyian egyszerre fogjátok meghúzni a ravaszt, vagy elkapom az embereimet, hogy öljenek meg mindannyiótokat. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz nehéz kicserélni titeket. - szárazon kuncogott, és a két oldalán lévő tehetséges férfiak felé intett. 

- Egy.

Lélegezz Ava. 

- Kettő.

Állj készen Ava.

- Három.

BANG.