Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

19. fejezet - Élve kellesz neki

Dobog. Dobog. Dobog. 

Ha csatlakoznék egy szívgéphez, a sípolás ilyen hangos és gyors lenne. A szívem gyakorlatilag összeverődött a bordáimmal. 

Előfordult már, hogy annyira megrémültél, hogy majd meghaltál a szívdobogásod miatt? 

Hmm... kezdődik a mérlegelés, hogy most...

Annak ellenére, hogy a szobában csend volt és egyedül voltam a feszültség olyan nagy volt, hogy majd megfojtott. A szememből hulló könnyek elmossák látásomat. 

A számon lévő szalag olyan feszes volt, hogy nem tudtam lélegezni. A csuklómon lévő bilincs megégette bőrömet. Az ágy széléhez rögzített kezem haszontalanul lógott élettelenül.Nem tudom mennyi ideig feküdtem itt. Csak arra a félelemre emlékszem amelyet éreztem amikor kiütöttek. Ugrani akartam és elfutni minden elől, hogy érezzem a hideg szeleket amiket nem éreztem régen. Arcon csaptam magam, hogy ne gondoljak ilyesmire, mivel ez lenne az egyetlen társaságom, de ezt most el kellett hagynom. De ezek a gondolatok épp ilyenek voltak. Buta fantázia melyet soha nem fogok elérni. A menekülés egyértelműen nem volt választás. 

Amikor karjait derekam köré tekerte, még soha nem féltem így ennyire. Az arca melyet a mérhetetlen harag díszített. A  szívem gyorsabban vert, el sem tudtam képzelni mit tehetne velem. Úgy éreztem magam mint egy rongybaba akit az ágyhoz vonszolt. És a fejem beütése amikor nekiütközött a fejtámla féméhez. 

Csöpög. Csöpög. Csöpög. 

A meleg folyadék lefutott fejem hátsó részén és éreztem, hogy ez lefolyik a ruhám hátulján majd lassan élénkpirossá festi. A szoba olyan csendes volt, csak az elfolytott hangom küzdött, és az ürességből nehéz hangom hallatszott. Bár üres volt, jól éreztem magam. Legalább egy pillanatra egyedül voltam. 

Egy rövid élettartalmú pillanat után, meghallottam a kulcsok csörgését amikor beillesztették a zárba majd elfordították és az ajtó a falnak ütközött, majd be botladozott egy vonzó szőke aki nyilvánvalóan szarul nézett ki részegen és teljesen ki volt tőle. A szeme vörös volt, és nem tudott összpontosítani, hogy megfélemlítsen a megivott mennyiségtől. És ez is működött mert minden lépéssel amit felém tett magamba fordultam. A kezében egy teli palackot tartott melyet gonoszul a szájához helyezett, sápadt arcát hátradöntötte, kicsit megbillentette az üveget majd nyelni kezdte lefelé egyetlen "csapással". Rám szegezte szemét majd a mutató ujját hevesen megrázta miközben küzdött, hogy irányítsa mozgását. 

Mielőtt rájöttem volna mi fog történni az üveg a kezéből elrepült és mivel nem volt időm elmozdítani a fejem ahogy az üveg mellettem összetört a kis szilánkok áttörték bőröm és a maradék kis mennyiségű folyadék az arcomra fröccsent és csípni kezdte a szemem miközben küzdeni próbáltam azzal, hogy nyitva tartsam.  Éreztem ahogy a hajam átázik és a szálak összetapadnak, miközben a rohadt erős szag körbevette orromat ezzel megnehezítve légzésemet. Mintha még nem sérültem volna meg eléggé. A vér melynek állítólag a testemben kellett volna maradnia elkezdett ömleni az arcomra ragadt törött üvegszilánkokról. 

Lépései egyre hangosabbak lettek, amikor észre vettem, hogy közelebb került hozzám. 

Menj vissza! Próbáltam volna mondani neki de a szavaim csapdába estek az ajkaimat összeragasztó csatornaszalag miatt. Hallhatatlanul jött ki a szó miközben megpróbáltam visszavonulni tőle szerencse nélkül. A bilincs amely a csuklómat a helyén tartotta kör alakú lenyomatokat hozott létre bőrömön melyeket ugyan olyan vörösre változtatott mint amilyenek jelen pillanatban a ruháim voltak. 

Mozdulatai lassúak voltak, ellentétben az én gyors pulzusommal. Mellém mászott majd keze finoman körbefutotta nyakam. Nem könnyítette meg a légzésem amikor elkezdett szorítani, hogy kiürítse belőlem az életet, miközben éreztem ahogy a tüdőm és a torkom összezárul majd ájulás fog el. 

- Nem foglak megölni. - végül megszólalt. Bár hangja halk volt mégis mániákusnak tűnt, mintha ezt egyébként is megtenné. - Élve kellesz neki. 

Mi? Kiről beszélt és miért....? 

Olyan sok kérdésem volt, és nem volt időm gondolkodni rajtuk, miközben előttem ült széthúzta lábaimat egymástól. Megdermedtem attól, hogy most mi fog történni. 

Letépte farmeromat lábamról a fehérneműmmel együtt és valahova a háta mögé dobta. Próbáltam ellenállni, sikítani, rúgni, kapálózni vagy bármit de ez csak tovább dühítette őt. Kezét a combomon tartotta, markolata olyan szoros volt, hogy tudtam, hogy a lila zúzódások valószínűleg  innen származnak. 

- Állj le te kibaszott hülye kurva. - kiabálta. 

Azonnal megálltam és úgy éreztem a szívem is megállt amikor a keze hevesen ütközött arcommal a könnyeim pedig gyorsan folytak le ijedt kikerekedett szememből. Arcom felforrósodott ahol az ütés ért és nem volt elegendő erőm ahhoz, hogy kiszabaduljak. Reménytelen voltam. Tehetetlen. 

És aztán meggyalázott, amikor hallottam, hogy lehúzza a bőréhez simuló szűk farmerjének cipzárját majd kis idő múlva a hosszúságát fedő boxerével együtt eltűnik. Csak azt reméltem, hogy valamilyen úton módon csoda történik. 

De most semmi sem tudott megmenteni. Behunytam a szemem ahogy belém kényszerítette magát....