Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

10. fejezet - Nem múlt még el a lefekvés ideje, kislány?

A vigyor Michael arcán éles ellentétben állt a megkövesedett pillantásommal amit az én sápadt arcom mutatott. 

- Nem múlt még el a lefekvés ideje, kislány? - Calum, bébi hangon szólt az utasülésből. A rák tapadt a szájára miközben még egyet pöfékelt és forgatta ujjai között a cigarettát. 

- Szállj be. - parancsolta Michael, és a hátsó ülés felé biccentett a fejével míg az egyik karja lustán lógott ki a lehúzott ablakon, mintha azt gondolná, hogy ez egy kicsi, alkalmi játék amiben én vagyok a játékuk. 

Féltem, részeg voltam és nem tudtam a környezetemről.... 3 dolog ami nem ment olyan jól, tehát be ültem a hátsó részre ahol egy "elhagyott" Ashtonnal találkoztam. Nem láttam túl jól a félelmetes sötétségben, de úgy nézett ki mintha be lett volna tuszkolva, a göndör feje az ablakhoz nyomódott a karja pedig oldalsón feküdt mellette. 

Miközben óvatosan leültem, meleg nedves folyadékot éreztem a fenekem alatt ami miatt undorodva felnyögtem. Belemártottam ujjamat az anyagba és a holdfény felé tartottam. Hangosan elszörnyülködtem amikor megláttam a ragadós bíbor folyadékot az ujjamon. Közelebb hajoltam Ashtonhoz, és a szemem elkerekedett amikor megláttam a mellkasán tátongó lyukat közel a szívéhez, és biztos voltam benne, hogy a bőre alatt ott van a golyó is. 

Azt hiszem mondhatom, hogy ezek után elég gyorsan kijózanodtam, miközben az autó haladt az elhagyott utakon a szemem pedig a mellettem lévő sérült és eszméletlen fiúra tapadt. A fejem lüktet mivel a gondolataim zavarodottak voltak. 

Mi történt?

Mi az ördögért lőné le a saját partnerét egy bűncselekményben, és miért olyan hideg vele? 

Milyen furcsa ügyekben vettek részt ezek a fiúk?

- Kórházba viszed? - Hangosan töprengtem, megtörve a levegőben lévő kísérteties csendet. Calum az üléséből hátra fordult és dobott egy "te hülye vagy?" nézést, miközben a szemét ráncolta, újrafogalmazva kérdésemet. 

- MIÉRT nem mész a kórházhoz? 

- Mert te hülye kurva, nem gondolod, hogy felismernének minket ha nyilvánosan oda mennénk? - mondta Michael, és jobban rálépett a gázpedálra, miközben szemét szűkítette rám fenyegetően a visszapillantó tükörből. - Csináltál már ilyet korábban? - lepett meg a kék "törpe" engem ott hátul. De mielőtt valami hülye megjegyzéssel állhatott volna elő, témát váltottam az első dologra ami eszembe jutott.

- Nos, sok vért veszít és ha nem rendeződik biztos vagyok benne, hogy meg fog halni. - mondtam egyenesen, nem sokat mondóan. 

- Tudjuk, és ezért fogsz ragaszkodni hozzá. - Michael ismét elmosolyodott én pedig fel horkantam, mintha azt mondanám, hogy "nem gondolhatod komolyan!" , de amikor nem válaszolt bedobtam a póker arcot. 

- Miért én? 

- Mert miss kis sebész, pontosan tudjuk mit terveztél megtenni a főiskola után. 

És akkor a pofám leszakadt a szívemmel együtt.

 - Honnan tudod ezt? - suttogtam, de ő csak kuncogott. 

- Többet tudunk mint gondolnád. - emlékeztetett arra amit Luke mondott amikor el rabolt, és ez örökre tönkre tette az életemet. 

- Ez jó gyakorlat lenne, nem gondolod?  Amikor valaha sebész lesz belőled. - Michael nevetett a saját beteg viccén.

- Úgy érted HA? - vágott közbe Calum amikor mindketten együtt nevettek, miközben én nem engedtem, hogy könnyeket ejtsek. 

A hülye autóút többi része halott csendben telt, hogy még a cseppek esését is hangosnak lehessen tekinteni, behunytam a szemem amikor az autó hirtelen megállt, és már a fájó fejem Michael ülésének hátsó részéhez ütközött. Kiszálltam az autóból és ma este már az x.-edik alkalommal estem a sáros földre. Úgy tűnt, hogy Michaelnek valami személyes bántalma van velem szemben ahogy a karomat a hátam mögé csavarta és a krémszínű "kastélyba" vezetett amely sötéten ragyogott. A beállítás ugyan az volt mint amikor elmentem, az összetört üvegmaradványok szét voltak szóródva, a szőke pedig akitől meg próbáltam elmenekülni még mindig ugyan abban a tudattalan helyzetben feküdt a kanapén a párnák között. A szégyenteljes korábbi emlékek ismét a felszínre törtek. Összehoztam, hogy el aludjon, hogy meg menekülhessek, de úgy tűnt, hogy erőfeszítésem hiábavaló volt. Őszintén, az eredeti tervem az volt, hogy álmában leszúrom. Annak érdekében, hogy megfizetsen azért amiért szenvedést okozott nekem. De aztán rájöttem, hogy ez csak csökkenti a megmaradt emberségemet. 

Michael egyik kezével tovább lökött, a másik kezével pedig keményen lekevert Luke arcára egyet. Arca élénkpirosan ragyogott amikor a szőke zsiráf leesett a kanapéról. Nagy dübörgéssel földet ért majd finoman megfogta arcát finom ujjaival miközben dühös arckifejezés nőtt vörös arcára. 

- Mi a fenéért csináltad ezt? - kiáltott fel, amikor megpróbáltam elfojtani nevetésem majd könnyedén felkuncogtam mielőtt eltakartam a számat. Kék gömbjei felém irányultak és egy darabig bámult mielőtt köztem és Michael között cikáztak, amikor megpróbálták megérteni a helyzetet. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de Calum óvatosan le tette Ashtont a kanapéra, a fehér anyag pedig vérvörös lett. 

- Meg tudja magyarázni valaki, mi a fasz folyik itt? - Luke kezébe temette arcát és az elválasztott ujjain keresztül meredt Ashtonra, én pedig csendben egyet értettem. 

Calum eltűnt a helységből és egy elsősegély-dobozos készlettel jött vissza. Nekem dobta, "összeszűkült" a fejem, mivel minden szem felém fordult arra számítva, hogy segítek a vérző fiúnak. Szó szerint élet és halál kérdése volt, és választhattam, hogy elvérezzen vagy tegyek valamit.