Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

12. fejezet - Adok valamit nyalni

Bemászott az ágyába miközben én is ugyan ezt tettem és a lehető legtávolabb helyeztem el magam a másik oldalon. Megpróbáltam minél több helyet csinálni köztünk az ágyon, gyakorlatilag leestem. 

- Miért menekülsz tőlem, baba? - súgta,majd hirtelen közelebb jött hozzám és karjait derekam köré zárta közelebb húzva testéhez. Nem akartam válaszolni, ezért csak feküdtem ott és úgy tettem mintha aludnék. Hosszú lábai összefonódtak az enyéimmel, ujjai finoman félresöpörték nedves hajam egyetlen csókot hagyott nyakam csupasz bőrén majd le tette a fejét. A gondolatom rám ordított, hogy távolodjak el, de a szívem ott akart maradni ahol vele voltam az ő meleg ölelésében. 

- Nem kellene ezt megtenned.

Nem kellene, hogy ilyen kényelmes legyen az emberrablóval. - gondoltam. 

Segített le vennem a pólót amit viseltem, így szembe került velem. Újra összeillesztettük ajkainkat és megtámadta őket sajátjával. Le tette a pólómat és rám mászott, karcsú ujjai fehérneműm derékvonalához vezettek. Lehúzta rólam a csipkés anyagot és nem véletlenül maga mögé dobta, majd lehúzta saját boxerét így felfedve hosszúságát. Hideg kezei zárt lábaimon pihentek, majd lassan széthúzta őket és belém nyomta magát. Éreztem a hátsó ívemet, egy hangos nyögés menekült el tőlem amikor a neve lecsúszott nyelvemről. 

- Luke! - megismételtem a nevét mielőtt fel ugrottam, nem tudtam az időről, a helyről, az évről, az évszázadról és a generációról ahol voltam. Nehéz volt a légzésem. A mellkasom fel emelkedett és gyorsan leesett.

- Igen, Ava? - hallottam, hogy morogva mellettem megszólalt én pedig felé fordítottam tekintetem, majdnem le estem az ágyról amikor megláttam. 

Az oldalán feküdt velem szemben, mosollyal és vigyorral az arcán. Szőke, megbántott haja minden irányban kiállt, és rájöttem, hogy ez csak álom volt. 

Mi a valóság? Franc, csak álmodtam? 

- Öhm, mi történt? - gondolkodtam hangosan és az ujjaimat a halántékomhoz tettem. 

- Hívtad a nevemet álmodban. - arca kifejezéstelen volt, én pedig zavarba jöttem és éreztem hogy felforrósodik arcom. - Tehát mondd el Ava, miről álmodtál? - kérdezte, fel ült majd felém fordult. - Úgy tűnt élvezted. - folytatta nevetve. 

- Bármi legyen is, nem élveztem semmit. - mondtam és próbáltam elrejteni céklavörös arcom. 

- Ó valóban? Tudok csinálni valamit, hogy jól érezd magad, tudod baby? - kérdezte most komolyan. 

Aztán olyasvalami történt amire nem számítottam. Felfelé csúsztatta kezét a combomon én pedig ösztönösen sikítottam majd ki szaladtam a szobából. A szívem olyan gyorsan dobogott, hogy azt hittem ki fog esni a mellkasomból és a bőröm úgy érezte mintha tűzből lenne. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni az érzést amikor lefelé szaladtam a lépcsőn de el mulasztottam az utolsó lépést és majdnem pofára estem. Lehunytam a szemem és vártam a becsapódásra de sosem történt meg. Amikor ki nyitottam az egyik szemem utána pedig a másikat akkor láttam, hogy Ashton elkapott. 

- Látom még nem alszol. - mondtam üdvözlésképpen még mindig hevesen lélegezve. 

- Igen, és nyilvánvalóan, köszönöm. - mondta. 

- Hát igen. Semmiség. - vontam vállat, és csak álltunk ott a kissé kínos csendben - Most már el engedhetsz Ashton. - Motyogtam és megköszörültem torkom mint ahogy ő is. 

- Legközelebb nézz a lábad elé. - kuncogott alázatosan mielőtt elindult volna oda ahová tartott. 

- Megteszem. - morogtam, inkább magamnak mint az elsétáló figurának.