Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

4. fejezet - Hívd a rendőrséget.

Hirtelen úgy tűnt, hogy a szerencse nem az én oldalamon van, amikor megbotlottam egy kiálló ágban. Először egy sáros, nedves levélhalomban landoltam ami hangosan összeroppant, valószínűleg így figyelmeztette a világot a jelenlétemről ahogy el estem. 

És abban a pillanatban az egyetlen kérdés gördült végig a fejemben: miért én? Fájt a térdem, és megkarcoltam a karomat, csak azt akartam, hogy ott feküdjek és elsüllyedjek az önsajnálat saját medencéjében. 

Nemsokkal utána, hogy egy sikoly hagyta el a számat, az erdei mérföldön át éreztem, hogy egy kéz megragadja a lábam. Akárki is volt az, erősen fogott és húzott. Szánalmasan próbáltam kiszabadulni a karom és a lábam segítségével, de hiába. 

Az ujjaimmal mélyebben a talajba kapaszkodtam, miközben éreztem, hogy a nedves sár otthont talál a körmöm alatt. Hihetetlenül durva volt, és megrázott a zavaró érzés. Ehelyett felkaptam az első dolgot ami a kezem közé esett.

A sikolyok egyre hangosabbak lettek, amikor a madarak elkezdtek károgni és szétszóródni, és félve békén hagyni. 

- Őszintén. Fogd be Ava! 

Abbahagytam a segítségért való kiáltásomat amikor keze azonnal megtalálta arcomat én pedig  dörzsölni kezdtem a fájdalmas bőröm amely melegedni kezdett amikor a keze visszahúzódott arcomtól. Megdöbbentem, mivel még soha nem csaptak arcon. Ezek után nem reagáltam. El kezdett vissza húzni a házba mintha ragadozó lenne azt állítva, hogy a zsákmányt vissza kell vinni a barlangba. 

Annyira szomorú, magányos zsákmány voltam, hogy tisztába voltam az elkerülhetetlen céllal. Azonban, ahelyett, hogy az út hátralévő részében, húzott, rángatott volna, belátta, hogy ez valószínűleg túl sok munka lenne, ezért felemelt a hideg, nedves és sárban tocsogó földről és Luke, széles válla fölé dobott mint egy rongybabát. Néha szélesebbnek tűnt mint a horizont, és azon gondolkodtam, hogyan sikerül bejutnia az ajtón.

Harc ellene, vagy is valójában bármelyikük ellen haszontalan lenne mert nem engednék, hogy érvényesüljek. Elfogadtam a vereséget. Amit apám mindig tanított nekem, hogy soha ne engedelmeskedjek. Csupán egy 17 éves lány voltam, mit tudtam volna csinálni? 

Morgó gyomorral és lüktető fejfájással az egyetlen dolog amit meg kellett engednem ebben az időben az az alvás édes menekülése volt. 

A ruháim kopottak, a legtöbb helyen elszakadt, ahogy végig húztak a padlón. 

A hajam összegabalyodott, és úgy éreztem, hogy a nedves iszap beleragadt és lassan kezdte kiszárítani. Akárcsak az elszántságom.

Túl sok lenne kérni egy fürdő ˝kitérőt˝ és ott ülni az örökkévalóságig? 

Megdermedtem, hogy mi fog most történni. Megbüntetnek? Gondoltam. 

Nemsokkal később tudtam csak megjósolni mi jön. Keményen rá dobtak a kanapéra, a fejem meg fájt ahogy a kartámaszhoz ütődött. A lüktetés még hozzá tett egy lapáttal, és úgy éreztem majd fel robban.

Elkalandoztam, és még inkább magamba zuhantam, amikor a négy fiú közelebb jött hozzám. 

Arcomat elrejtettem a kezem által létrehozott akadály mögött, és még jobban belefúrtam magam a puha párnákba. Mély nevetést hallottam, ami úgy tűnt, hogy humort csinálnak a nyomorúságomból. Átnézve ujjaim apró résein, kinyitva szemeimet gyorsan rájuk pillantottam amikor valami megállított. Leengedtem a kezem, az ölembe süllyesztve miközben alaposan megvizsgáltam a négy arcot. Lehunytam a szemem egy pillanatra, és azon gondolkodtam mért tűnnek olyan ismerősnek. 

- Kíváncsi vagy, kik vagyunk kedvesem? - a mogyoró szemű fiú beszélt. Bólintottam a fejemmel, mert fogalmam sem volt. 

Nem sokkal később, Luke megragadta a távirányítót a divatos dohányzóasztalról, majd bekapcsolta a felszerelt síkképernyős plazma TV-t ami könnyedén lógott a krém színű falon. 

Mennyire gazdagok ezek a fiúk? 

Alig tudtam megengedni magamnak, hogy hetente vásároljak egy zacskó rágógumit. Persze, a szüleim nem voltak a leggazdagabbak, de mindent megtettek azért, hogy megélhessünk. Bár mindketten hosszú órákat dolgoztak, képesek voltak ellátni. Tényleg szopás, mert ez azt jelenti, hogy soha nem voltak otthon és valójában soha nem volt lehetőségem arra, hogy leüljek velük és jól érezzem magam, mint egy "normális" család. A legtöbb tinédzser számára az, hogy nincs otthon a szülő szabadságot jelentett felügyelet nélkül. De számomra azt jellentette, hogy egyedül vagyok. És az egyetlen gyermeknek lenni sem igazán segített. 

Miután Luke átnézte a különféle csatornákat, végül egyiknél ˝letelepedett˝ én pedig fel ültem arra amit mutattak. Ez egy hírcsatorna volt. De nem ez volt ami miatt lesokkoltam. Valójában egy képet mutatott a szüleimről és azokról az emberekről akiket nem láttam már napok óta. Együtt dolgoztak, békét és biztonságot hozva az országba. Apám rendőr, anyám pedig helyszíni kriminalisztikus volt. Tökéletesek voltak egymáshoz. De a munkájuk keménynek tűnt, mivel a késő esti órákban és a kora reggeli órákban is hívásokat fogadtak majdnem egész nap. ˝Nehéz, de megéri.˝ Anyám egy nap azt mondta nekem amikor kifejtettem gondolataimat, hogy ahhoz, hogy megvédje az embereket olyannak kell lennie mint egy hős figura. 

A hang az interjúban megszólalt, és áthatott a nagy szoba hatalmas terén. 

˝Három 23-25 éves korú férfi menekült a börtönből a hét elején, a közelmúltban zajló bűncselekmények alapján. A bűncselekményektől a lopásig, rablásig, fiatal nők megkínzásáig és akár gyilkosságig, mindent elkövetnek az utcán. Ashton Irwin, Calum Hood és Michael Clifford kitörését vezette a bűncselekmény negyedik elkövetője akit még nem fogtak el: Luke Hemmings.˝

A tiszta képernyőn ezután egy pillanatképet láttunk az előttem álló fiúk mindegyikéről, akik vigyorogva mosolyogtak a képen. 

˝Ha ön vagy bárki más akit ismer látta valamelyik bűnözőt, ne habozzon azonnal hívja a rendőrséget.˝

A képernyő hirtelen kikapcsolt amikor Luke a helyére tette a távvezérlőt, előtte felém fordult és egy rosszindulatú mosolyt csapott arcára. 

Ha korábban nem voltam eléggé megijedve, akkor most határozottan az voltam.