Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

15. fejezet - Szeretlek ugratni téged

Néhány hete folyamatosan kerüljük egymást Luke-al... amiatt ami történt, bár megpróbáltam eljátszani mintha soha semmi nem fordult volna elő kettőnk között. A többiek gyakrabban mentek ki Ashton lelövése után minden alkalommal amikor felhoztam a témát. Mondjuk azt, hogy már megtanultam engedni. És ez az esetemen nem igazán segít, hogy Luke minden alkalommal itt maradt aztán pedig egy fojtogató csendben maradunk amelyben úgy érzem, hogy megfulladok. 

Most az ágya szélén ültem a hálószobájában, ahol úgy éreztem, hogy bármikor leeshetek a puha anyagról mihelyt berakott egy DVD-t a televízióba amely a másik falon lógott. "Szerencsémre" közvetlenül mellém ült. 

A film elindult, én pedig nem figyeltem oda. A "korszakom" egyetlen hangja az ellenőrizhetetlen szívverésem volt amely a bordám felé csapódott miközben Luke kinyújtotta karját a fejem fölött  keze pedig kényelmesen a vállamra zuhant. Megpróbáltam elhúzódni tőle elfelejtve, hogy az ágy szélén ültem. Kis idő múlva le is estem. A fenekem kapcsolatba lépett az alábbiakban szereplő kemény padlólapokkal. Megdörzsöltem, hogy megpróbáljam megnyugtatni a fájdalmas részt. Hallottam Luke nevetését, és amikor felnéztem láttam, hogy nevetve szorongatta a gyomrát mintha a szenvedés okozta volna neki a boldogságot. 

- Istenem, de szeretlek ugratni téged. - mondta kinyújtva egyik karját felém, de én csak keresztbe tett kézzel a mellkasomon duzzogtam. 

- Azt hiszem a padló is megteszi. - mondtam, mert hirtelen kényelmesebbnek találtam a padlót. De mielőtt bármi mást is mondhattam volna, Luke felhúzott a keményfa padlóról és az ölébe helyezett, miközben megfeszültem a közelségünk miatt amit mindeddig olyan keményen próbáltam elkerülni. 

- Csak élvezd, kislány. - suttogta fülembe, a lélegzete pedig arcomba "hullott". 

- Nem tudom megtenni. - motyogtam válaszul. Ezután fel ugrottam az öléből és hátrálni kezdtem mintha mérges lennék. Valamit el kellett volna kerülnöm. De volt benne valami, amit nem tudtam. A szeme az én mozgásaimat követte miközben az én tekintetem elkerülte az övét. Felült, a filmet figyelmen kívül hagyva ami amolyan háttérzajként szolgált, amely megtört minden csendet amely már a megfeszült légkörben fenyegetett. 

- Gyere közelebb, és olyan helyre küldelek ahol a nap nem süt. - mondtam, próbáltam meggyőzőnek hangzani, de a hangom csak szelíden jött ki. 

Csak nevetett a nevetségesen béna fenyegető kísérletemen. Ezután tett néhány lépést előre, miközben a padlón álltam és kissé úgy éreztem magam mint Bambi, egy ártatlan, törékeny állat aki mindenféle mozdulattól fél. Előttem állt, magasan tornyosult felém, és ez olyan előnyt jelentett velem szemben amitől magamba zsugorodtam. Lenézett rám és fel emelte kezét. Féltem, hogy meg fog ütni engem. Lehunytam a szemem és vártam, hogy megüssön. De nem tette. Ehelyett a hátam mögött lévő hideg falnak támasztott, egyik kezével a barna hajam kóbor szálait tűrte a fülem mögé, míg másik kezével a kezemet a fejem fölött tartotta a falnak támasztva. Az a keze amely nem rögzített engem a falnak, az arcomat simogatta miközben ajkát enyémre tapasztotta majd lassan megcsókolt. Ajka mérgező volt mint a drog, és azt vettem észre, hogy ajkam az övé ellen harcolt. Becsuktam a szemem annál az érzésnél amikor megsimogatta nyakam mielőtt megmozdítaná a kezét, hogy ismét a derekamon pihenjen. Durván megcsókolt, egyre növekvő borostája horzsolta bőröm. Ujjai lefelé kúsztak, majd a lábamon pihentette őket, elengedte a kezem én pedig a nyaka köré fontam. Ujjaimmal szőke hajszálaival játszottam. 

- Ugorj. - mondta elég hangosan, hogy meghalljam majd eleget tettem utasításának. A lábaim az alsó törzse köré fonódtak miközben a keze a fenekemet tartotta és folyamatosan a falnak támasztott. Elkezdett sétálni hátrafelé ajkainkat szét nem választva. Kis idő múlva a lába az ágy tetejének ütközött ő pedig rá esett miközben én rajta voltam. A hajam olyan volt mint egy oroszlán sörénye, ahogy a kóbor fürtjeim az arcára hulltak. Egy laza mozdulattal mindezt az egyik vállamra dobtam nem érdekelve, hogy nézek ki. Ebben a pillanatban amikor csak mi voltunk, rájöttem valamire. Luke keze a kapucnis felsője cipzárához nyúlt amelyet viseltem miközben látszólag letépte rólam és valahova hátra dobta. Nem volt a pólóm alatt semmi csak a fehérneműm, de ezúttal másképp éreztem magam ebben a helyzetben mint elsőre. Éreztem, hogy lassan csökken az ártatlanságom. De evvel most kevésbé tudtam törődni, mivel azt tapasztaltam, hogy a saját ingének a szegélyéhez nyúltam. Ajkai nyakamat csókolták miközben én lassan húztam felfelé flaneljét, majd fel emelkedett én pedig le húztam válláról. Karjait ki húzta az anyagból, majd hagytam, hogy ismét hátra dőljön. Megéreztem a bőréhez tapadó szoros farmert amely belőlem egy kis idegességet váltott ki. Egy látványos duzzanat jelent meg ágyékán amikor le rúgta magáról a nadrágot velem együtt. 

Lassan estem.

Szerelembe.

Az el rablómmal.

És ez volt a felismerés amely lesújtott rám.

Hogy áldozat voltam.

A Stockholm sindrómában. 

De nem tudtam segíteni.

A szívem őt akarta.

És ő volt az amit akartam. 

Minden ami tőle van, elbűvölt. 

A mosolya. 

A szemei.

A mérgező ajkai. 

És bár fáj még gondolkodnom is, imádtam minden dolgot amit velem csinált.