Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

1.fejezet - Honnan tudod a nevem?

Hogyan történhetett ez? Vagy inkább kézenfekvőbb ha úgy teszem fel a kérdést magamban egy ilyen helyzetben, hogy miért én? Mindig olvastam az emberrablásokról de egy millió év alatt sem számítottam arra, hogy az egyik közepén találom magam.

Olyan voltam mint mindenki más!

Mindenhez és mindenkihez illeszkedtem, mint bármely más közönséges puzzle darab.

Szóval most mégis mitől lettem ennyire más, hogy megérdemeljem ezt?

--------------

Az egész testem reszketett a félelemtől, miközben a hideg és kemény padlón ültem, feltételezhetően egy pincében. A porfelhő amely a sötét szoba sarkában lebegett, megtöltötte orromat és tüsszentést okozott minden alkalommal amikor belélegeztem. Halálos ajándék volt.

Megpróbáltam megdörzsölni a szemem a kísérteties sötétségben, de mind hiába, mert azt vettem észre, hogy a kezemet egy vastag kötéllel megkötözték, amely minden mozdulatommal égette a bőröm. Néhány hangos sóhaj és bosszúsan felöltött nyögés után rájöttem, hogy semmilyen mód nincs arra, hogy kiszabaduljak. Szóval ott ültem és azon gondolkodtam, hogy mekkora hülye vagyok, amiért hagytam, hogy ez megtörténjen.

---------------

Még egy év volt hátra a gimiből. Ezen a napon, izgatottan jöttem ki az iskolából . Fizikailag fáradt és mentálisan kimerült voltam olyannyira, hogy gyakorlatilag halottam ahogya meleg zuhany hívogat, és az ágyam a nevemen szólít és arra kért, hogy utazzak haza a lehető leggyorsabban. 

----------------

Fel sem fogtam merre járok, amikor egyszer csak ügyetlenül megbotlottam egy repedés felett a járdán. Ez vissza vitt a valóságba, távol a vágyaimtól, hogy valaha is kiallhatom a fáradtságomat. Zavart pillantást vettetem az ismeretlen környékre.

Bizonyára rossz irányba fordultam, gondoltam magamban, ahogy hátraléptem. Nem kevesebb mint néhány percig tartott, hogy elfogadjam azt a tényt, hogy eltévedtem. Bosszúsan fújtam ki a levegőt miközben néztem az előttem lévő üres utcát. Mintha valami jelet kaptam volna ami mutatja nekem a biztonságos menedéket.... bárhová is sikerül eljutnom. 

Megláttam egy alakot az út túloldalán aki az ellenkező irányba tartott, amerről én jöttem. Magas test alkatával és széles, görnyedt vállával, könnyen meg lehetett állapítani, hogy férfi. A titokzatos figura arcát azonban nem egészen láttam a távolság és a fekete kapucnis pólója miatt, ami eltakarta a vonásait. Egy hátizsáknak tűnő tárgyat is fogott a kezében, amit nem sokkal később a válla fölé dobott.

Kis gondolkodás után átmentem az egyébként üres úton. Elkiáltottam egy bocsásson meg-et, csak hogy felhívjam a figyelmét. Megállt majd felém fordult. 

Tévesen számítottam ki a magasságát, ahogy fölém tornyosult. Kissé félelmetes volt. Valószínűleg érezte, hogy megrémültem és zihálni kezdtem, ez pedig egy hangos nevetést váltott ki belőle. 

Visszagondolva, hogy miért vagyok itt, rájöttem, hogy valahogyan haza is kéne találnom. 

- Ömm, azt hiszem eltévedtem, és szükségem lenne egy kis útmutatásra. - mondtam, mire megtaláltam a saját hangom.

 Végül lehúzta fejéről a kapucnit, felfedve magát. Kék szeme élénken ragyogott miközben szórakozottan nézett rám ahogy ott álltam és bámultam őt. Rózsaszín ajkán vigyor játszott, melyet egy fekete fém karika díszített. Szőke haja a gravitációval küzdött, olyan tökéletesen volt beállítva. Jóképű volt, ez kétségtelen, de valószínűleg jóval idősebb volt nálam.

Valószínűleg nem tűnök olyan hölgynek aki szeret másokat bámulni az utca közepén, ezért a szemem a földre szegeztem, a modorom pedig kirepült az ablakon. 

A férfi aki előttem állt, nevetett a naiv lányon, és olyan mély hangon beszélt, amit soha életemben nem hallottam még ezelőtt.  - Hello Ava. -

Oké, mi a fasz? A döbbenet átvette a korábbi zavarodott pillantásomat miközben felnéztem rá. Nem félelemmel, hanem inkább tiszta sokkban és  némi terrorban. 

- Honnan tudod a nevem? - dadogtam miközben ideges lettem, hogy vajon ki lehet ő.

Futnom kellett volna. Futnom kellett volna,  úgy mint bármely más normális ember. De a lábaim úgy érezték mintha odabetonozták volna őket a kőkemény járdához. 

- Sokkal többet tudok mint amit te valaha is tudtál! - ez a néhány egyszerű szó elegendő volt ahhoz, hogy túlszárnyaljon engem. Megfélemlített amikor a hátizsákjába nyúlt, és előhúzott egy kis fehér valamit. 

Ez volt a katalizátor ami miatt kiugrottam a bőrömből és futottam. Fogalmam sem volt hova megyek, de abban a pillanatban csak azt tudtam, hogy el kell szöknöm előle. 

Nagy reményeim voltak, ahogy nekilendültem néhány sarok körül, de a szerencse nyilvánvalóan nem az én oldalamon állt, mivel ő tartotta az előnyt. A lábai mérföldekkel hosszabbak voltak mint az enyémek, ezért gyorsan utol ért. 

A karjait a derekam mindkét oldalára fonta majd ádázul magához húzott ügyelve arra, hogy a helyemen maradjak. 

A ruhadarab amit a kezében tartott, rohamosan közeledett az arcom felé. 

Mintha ezzel akart volna gúnyolódni rajtam. 

Harcoltam, hogy megszabadulhassak tőle, de a körmét az egyenruhám vékony anyagába fúrta. 

Sikítani akartam, de olyan volt mintha a lélegzetemet kiszívták volna a testemből. A tüdőm sikoltozott mert gyenge voltam, tudván, hogy csak egy rövid távolságot futottam le. Mégis úgy hangzott mint egy kutya aki a szomjúságtól haldoklik. 

A hátamat olyan erősen nyomta a mellkasához, hogy szintet lehetetlen volt mozogni. 

Ha nem tudnám, hogy ez nagyjából emberrablás volt, meglehetősen romantikus lett volna. 

Végül a fehér ruhát erősen és biztonságosan a számra helyezte. Akaratlanul is kapkodni kezdtem a levegőt a fehér anyagon keresztül. Nem csak a futástól, hanem azért mert annyira féltem, hogy valószínűleg abba a pillanatban is téglákat szartam. 

Az erős vegyszerek szagától elkábultam. A bágyadtság késztetett arra, hogy elájuljak a karjaiban.