Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

18. fejezet - Miért nem szórakozunk?

- Gyerünk. - mondta a kezemet fogva, amikor gyakorlatilag kihúzott a fürdőből figyelmen kívül hagyva minden olyan kifogást, amely kicsúszott ajkamon. Behúzott a hálószobába, arra a helyre ahol túl sokszor találtam magam. És biztosra tudtam, hogy mi fog történni. 

Kezei a vállamon voltak és a falhoz támasztottak, majd becsúsztak a vékony pólóm alá, az ajka pedig gyorsan összekapcsolódott enyémmel. Éreztem ahogy keze fel és le simogatják testem kissé szorongatva melleimet, fogai pedig ajkamba haraptak. A pulzusom felgyorsult míg ajkát az enyémen mozgatta megtámadva őket. Keze elhagyta testem, ehelyett leeresztette őket amíg el nem érték combomat, karcsú ujjai pedig elkezdett csúszni a csipkés fehérneműmbe. Hüvelykujja a derékpánt anyaga alá süllyedt és bőrömre csapódott amitől kissé felnyögtem a hirtelen fellépés után. Kissé kuncogott. A szemeim becsukódtak ahogy küzdöttem, hogy nyitva tartsam őket annál az érzésnél amelyet akkor éreztem amikor elkezdte dörzsölni középpontomat. Az érintésébe hajoltam a kezem pedig a karjára ragadt miközben a lábaim zselésnek tűntek. 

Csaknem, hogy suttogtam az érintkezés elvesztésekor, amikor elvette a kezét... onnan, amíg el nem motyogott egy 'ugorj' szót amit meg is tettem míg ő biztonságosan tartotta fenekemet. Kezem a nyaka köré tekertem, amikor ismét megtámadta ajkaimat, majd hátrafelé kezdett sétálni amíg hosszú lábai el nem érték az ágytakarót és a puha matracra zuhant én pedig rá. Átfordultunk, hogy ő legyen felül így megerősítve dominanciáját. A karjain támaszkodott melyek két oldalt helyezkedtek el a vállamnál, megtartva ezzel súlyát. 

- Mondd el. -mondta egyszerűen összezavarva engem.

- Mit mondjak el? -kérdeztem szelíden, közben máshová kezdtem nézelődni, hogy elkerüljem a szemét. Ideges lettem annak ellenére hogy csak ketten voltunk. 

- Mit akarsz, mit tegyek veled? -folytatta, ujjait az államhoz helyezte hogy direkt a szemébe nézzek és hogy csak őt lássam. 

- Bármit amit akarsz apuci. -akaratlanul elmosolyodtam megdöbbenve magamon, hogy mit tettem. Öklömmel megmarkoltam ingét és közelebb húztam magamhoz majd lecsaptam ajkaira. Rám mosolygott hagyva hogy megkérdezzem valódi volt-e vagy az "aláírása" alá tartozik a mosolya amelyet nekem címezett. 

- Meg akarlak kóstolni. - mondta egy kis csend után minden komolysággal, én pedig nem bírtam ki nevetés nélkül. Miután lenyugodtam a szemébe néztem bármilyen humort keresve mögöttük de egyikük sem jelezte, hogy viccel. 

- Mi? Mit jelent, hogy meg akarsz kóstolni? Például apróra vágni vagy ilyesmi? - kérdeztem kellemetlenül és zavarodottan. Nevetett egy sort és azon gondolkodtam miért... 

- Nem úgy. - mondta. - Istenem, olyan kibaszott ártatlan vagy, és ez felizgat. - mondta. Csábító és zavaró módon harapta be ajkát és időről időre rájuk pillantottam. 

- Fel izgatlak? - kicsit zavarban éreztem magam amennyire ártatlan voltam, és kissé szégyeltem, hogy ennek nagy részét lassan elveszítettem. 

- Ez azt jelenti, hogy dugni akarok veled itt és most. - mondta szemét forgatva mintha egy öt éves gyerekkel beszélne egy tizenhét éves szűzzel szemben. 

- Ömm.. - nem tudtam mit mondjak, vagy is gondolkodtam ami azt illeti. 

Nevetett, én pedig úgy éreztem, hogy megint az iskolában vagyok és az osztály előtt állok és be kell mutatnom valamit amit elrontottam és ez váltotta ki a nevetést... Mondanom sem kell, szörnyű amikor egy tömeg előtt kell állni. De hiányzott a régi életem és bármit megadnék, hogy visszatérjek. Volt egy tökéletesen megtervezett ütemtervem, amely biztosan kitartana a következő négy évben. De azt kihajították az ablakon és le gördültek a csatornán hónapokkal ezelőtt. Ha vissza tudnék menni az időbe elkerülném ezt a hibát. Egyetlen szaros hiba indította el ezt a láncot. Gondolj bele, én egy szaros rab vagyok. Életem hátralévő részét Stockholm sindrómában kell leélnem. És ez annyira rossz. Ki kell szabadulnom. És most meg kell csinálnom. De hogyan tudnék? A menekülés nem más, mint sikertelen kísérletek. És ő folyamatosan visszahúz. 

Csak mozgást kellett tartanom amikor a legkevésbé számított rá. Elhessegettem gondolataimat amikor egy bizonyos kézcsapást éreztem a combomon. 

- Au. - kiáltottam és megdörzsöltem a hamarosan megjelenő vörös jelet, amely egyértelműen nyilvánvaló lesz egy ilyen könnyen látható helyen. - Ezt miért kellett? - "lövöldöztem" Lukera felvont szemöldökkel. Hülyén éreztem magam és még ennél is idegesebb voltam. Szellemileg azt mondtam magamnak, hogy jól vagyok. 

- Zónán kívül voltál. - vállat vont, leszállt rólam majd mellém ült velem szemben. 

- Ömm, sajnálom de unalmas voltál. - megforgattam a szemem őt utánozva majd a fejtámlához támaszkodtam. 

- Untatlak? - mondta majd kezét a szívéhez kapta. Gúnyosan fájdalmat színlelt miközben szívére mutogatott. A 'drop dead' stílusból átment a cuki 'arc csipkodós'-ba. 

Nem. Ne gondolkodj így. Belülről sikítoztam, majd kitéptem a hajam. De meg kellett tartanom különben gyanús lenne. És ez volt az utolsó, amire szükségem volt. 

- Miért nem érezzük jól magunkat? - kacsintott. 

- Mire gondoltál? - felé fordultam alacsonyan tartva hangomat, elindítva a mentális tervet. 

- Ez magába foglal téged, engem és azokat a ruhákat a padlón. - mondta majd az ölébe húzott és rámutatott a pólóra amiben éppen voltam. 

- Mmm, merész. - hümmögtem majd megcsókoltam ajkát mely annyira csábítónak tűnt. Teljesen másnak éreztem magam. Mintha egy másik énem lenne aki a két oldal között ragadt és elsüllyedt közöttük. 

- Hadd próbáljak valamit. - mondta, de inkább parancsnak hangzott mint kérdésnek. Egyedül hagyott az ágyán és a  fiókjában kezdett el turkálni amikor a szemem valami felé fordult, én pedig megragadtam a lehetőséget. 

Kúsztam a nyitott ablak felé...