"-Most komolyan azt kéri, hogy nyugodjak meg, mikor a párom ott -mutattam az orvos mögötti faajtóra - fekszik amögött a kibaszott ajtó mögött, és én még azt sem tudom, hogy mi a baja?! - keltem ki magamból."
♥︎𝙅𝙄𝙆𝙊𝙊𝙆
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amint letusoltam, majd felöltöztem, nekiültem a sok megmaradt papírnak, amiket ezúttal remélhetőleg ezúttal jól csináltam meg.
"Egész este azt vártam, hogy keress, ami nem történt meg. A papírhalommal valamikor hajnalban végeztem, s amint vízszintesbe tettem magam, egyből elaludtam.
Másnap egész álló nap nyűgös voltam, hát persze. Örülök, ha aludtam akkor három órát, mielőtt dolgozni mentem. Hisztisségem miatt nem nagyon kommunikáltam a kollégáimmal. Bár annak nagyon örültem, hogy ezúttal sikeresen, jól megcsináltam a rámsózott, tömérdek munkát.
Viszont aznap sem írtál, hívtál. Csak én adtam meg neked a telefonszámomat, így én nem tudtam a tiédet."
A munkaidőm hamarosan lejárt, és Jungkook nem jelentkezett ma sem, ami aggasztott. Hisz ha elkérte a számom, csak azt jelenti, hogy keresni fog, igaz?
"Napok, hetek teltek el nélküled.
Végül egy hónapig nem hallottam felőled."
Február hatodika van, vasárnap, reggel fél tíz.
Már másfél órája bent lehettem az irodámban, mikor megrezzent a telefonom. Ismeretlen szám. Nem hezitáltam a felvétellel, hiszen egyből Jeongguk jutott az eszembe.
-Haló? -szóltam bele izgatottan. -Jimin? -hallotam meg barátom hangját. Hatalmas kő esett le a szívemről, szinte hallottam, ahogyan puffan. -Igen, én vagyok! Hogy vagy, minden oké?! -bombáztam kérdéseimmel. -Tudnánk valahol találkozni? El tudnám mondani telefonon, de szeretnélek látni. -Most dolgozom, de.. -gondolkoztam, hogyan oldhatnám meg. Egyszerű. Lediktáltam neki a munkahelyem címét, majd szóltam neki, hogy mondja meg a portásnak, hozzám jött. Azt mondta, tíz perc, és itt van.
"Aztán hívásod után nagyon boldog lettem, hogy végre láthatlak."
Belemerülten olvastam az e-maileket, amiket az ügyfeleim küldtek, mikor kopogtak irodám ajtaján. Hallattam egy hangos "Gyere"-t, ami után Jungkook dugta be fejét a barna falapon. -Itt vagyok. -mosolygott. Mosolya láttán azonnal elolvadtam. Székemben hátradőltem, s szőke hajamba túrtam. Leült az asztalommal szembe levő székre, kényelembe helyezte magát.
-Sajnálom, hogy nem jelentkeztem az elmúlt, közel egy hónapban. -hajtotta le fejét. -A nővéremnek balesete volt, és vele voltam a kórházban általában. Ha nem voltam mellette, akkor otthon aludtam, de amint felkeltem, indultam be hozzá. A telefonomat pedig sikeresen elrontottam, így szervízbe volt. -vakarta meg kínosan a tarkóját. -Értem. -Mikor végzel itt? -érdeklődött. Kérdése hallattán megörültem, hisz eszembe jutott, hogy nekem egy hét szabadságom van holnaptól. Hatalmas, őszinte mosoly terült ki arcomra. -Háromkor jár le vasárnaponként a munkaidőm. -válaszoltam. -Mi ez a hirtelen nagy öröm? -nézett rám értetlenül. -Jövőhéten szabadságom van végig, végre! -tettem fel mindkét karom a levegőbe. Még egy ideig beszélgettünk mindenféléről, meséltem neki, hogy nekem hogyan telt ez a bizonyos egy hónap.
"Mikor érdeklődött arról, hogy hogy vagyok, nem tettem hozzá válaszomhoz, hogy nagyon aggódtam miatta, s borzasztóan hiányzott, hiába találkoztunk csak egyetlen alkalommal."
Mielőtt elment, megbeszéltük, hogy a héten valamikor ott alszik nálam, vagy esetleg én nála. Semmi komolyra nem kell gondolni, videójátékozni fogunk, meg hülyéskedni, bepótolni ezt az egy hónapot, ami kimaradt.
