our story | ✓

- 19. -

Jimin POV.
__________

-Jungkook~ -trappoltam be a szobába, majd levettem barátom fejéről a fejhallgatót, miközben játszott.

-Na! -kapott egyből utána, sikertelenül. Lebiggyesztett ajakkal néztem rá, a fejhallgatót pedig a hátam mögé dugtam el.

-Folyton csak játszol a napokban -közöltem vele a problémámat. A vidámparkos nap óta eltelt majdnem egy hét, és azóta folyton játszik, alig beszélget velem.

-Figyelemre vágyik a baba? -gügyögött, én pedig vállon ütöttem, mire heves kacagásba kezdett. Megragadta a derekamat, majd az ölébe húzott, hogy én is láthassam a játékot. -Szeretnél játszani? -kérdezte. Azt feleltem, hogy igen, szeretnék. Elkezdte magyarázni, hogy melyik billentyűvel mit tudok csinálni, és azt kell, hogy mondjam, hogy egy jó fél óra után egészen belejöttem a dolgokba. Idő közben én a saját laptopom elé telepedtem át, így tudtunk közösen is játszani, nem csak külön.

-Jungkook, meg fogok halni!! -kiáltottam, mert elkezdett valaki felém lövöldözni.

-Ne sikíts, itt vagyok melletted! -nevetett, majd fejbe lőtte a zavaró játékost. -Kapta, halt!

Még egy jó néhány óráig játszottunk, meglepően sokszor sikerült nyernem. Mikor mindketten éhesek voltunk már eléggé, eldöntöttük, hogy rendelünk egy pizzát, aztán ismét összebújunk, és elkezdünk nézni valami sorozatot. Izgalmasan telnek a napjaink, mi?

Választásunk a Stranger Things című sorozatra esett, hiszen már mindketten terveztük, hogy megnézzük, de eddig sosem kerítettünk rá alkalmat. A kanapéra vackoltuk be magunkat, két takaró és ugyanannyi nagyobb párna társaságában. A pizza a dohányzóasztalon pihent, kényelmesen el tudtuk érni az ételt.

"Az egész napunk nagyjából sorozatnézésből és videójátékozásból állt, de azt kell, hogy mondjam, hogy egy cseppet sem bántam meg. Mindig is vágytam egy ilyen napra, és végre elkövetkezett."

Jungkook POV.
_____________

Jimin a sorozat első részének körülbelül a felénél már húzta is a lóbőrt. Fogalmam sincsen hogyan csinálja, hiszen még közel sincsen este.

Megvakartam az orromat, és amikor tettem volna vissza az ölembe a kezemet, észrevettem, hogy ismét vérzik az orrom. Megpróbáltam leemelni magamról a kis angyalkámat anélkül, hogy felébreszteném. Nagyon kezd zavarni, hogy egyre gyengébb kezdek lenni. Kibotorkáltam a fürdőszobába, ahol hideg vízzel megmostam az arcomat, majd wc papírral megtörölgettem az orromat. Lassacskán már annyi ideig vérzett az orrom, hogy kezdtem szédülni, de szerencsére éppen elállt, és vissza tudtam menni gond nélkül a nappaliba.