"-Most komolyan azt kéri, hogy nyugodjak meg, mikor a párom ott -mutattam az orvos mögötti faajtóra - fekszik amögött a kibaszott ajtó mögött, és én még azt sem tudom, hogy mi a baja?! - keltem ki magamból."
♥︎𝙅𝙄𝙆𝙊𝙊𝙆
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
„Azon az estén, a találkozó után fogalmam sincs hogyan, de valahogy hazajutottunk. Nem kis mennyiségű alkoholt fogyasztottunk, és ahogyan hazaértünk mindketten kidőltünk a kanapén, másnap pedig erős fejfájással ébredtünk, én a kanapén, te pedig a földön. Valószínű, hogy én rugdostalak le magam mellől."
-Jó reggelt -nyöszörögtem, mikor felkeltem, s szembesültem azzal, hogy Jungkook a falat bámulta, hanyattfekve. Kikecmeregtem a konyhába, ahol egyből két életmentő pirulát kezdtem el keresni, amelyeket hamarosan meg is találtam, és azok, illetve még két pohár víz társaságában indultam meg vissza a barátomhoz.
„Azt a napot követően néhány hétig igyekeztem megfigyelni téged minél jobban. Furcsábbnál furcsább dolgok történtek azalatt az idő alatt veled.
Kezdtem gyanakodni, hogy valami nincsen rendben. Utána néztem a cselekedeteidnek és észrevételeimnek, és akkor szembesültem valamivel. A rólad elmondható dolgok ijesztően hasonlítottak egy betegség tüneteihez, ezért -mivel biztosra akartam menni a dolgokban- próbáltam keresni egy alkalmat, ahol tudunk beszélni egymással nyugodtan és őszintén néhány dologról."
-Kicsim! -mentem oda hozzá, majd ültem le mellé a kanapéra. Jungkook az utóbbi időkben nálam tölti a napjait, amit a legkevésbé sem bánok.
-Tessék?
-Tudod, arra gondoltam, hogy elmehetnénk a partra sétálni -vetettem fel az ötletet.
-Persze, miért is ne? Mikor szeretnél? -tette el a laptopot az öléből, majd kezével arcomra simított, s közelebb hajolt. Meg akart csókolni, de elfordítottam a fejemet, így ajkai arcomat érintették. -Baj van?
-Ma szeretnék menni -ignoráltam utolsó kérdését.
-Rendben.. -állt fel -Akkor megyek, elkészülök, és felőlem mehetünk is -bólintottam, majd ő elindult öltözködni, míg nekem csak a cipőmet kellett felvennem. Mikor barátom elkészült, az autóba beülve indultunk el a tengerpart felé.
-Szeretnék kérdezni néhány dolgot.. -kezdtem, mikor már a parton sétàltunk, kéz a kézben -Nem bánod, igaz? -kérdeztem szomorkásan.
-Nyugodtan kérdezz. -válaszolt, mikor leültünk egy nagy sziklára a víz szélénél.
-Jungkook, neked valójában nincsen nővéred, igaz? -könnyek mardosták a szemem, mikor ismét realizáltam, hogy lehet, hogy végig a szemembe hazudott egy ilyen dologról. Szinte hallottam, ahogy nyel egyet.
-Jimin, én..
-Jungkook!
-Nincsen -motyogta lehajtott fejjel.
-És.. Valójában egyik alkalommal sem a munkahelyeden, vagy az egyéb általad elmondott helyeken voltál, amikor napokra eltűntél, igazam van? -folytattam.
-Igaz -nem nézett a szemembe.
-Mikor nem akartad levenni a pólódat.. Nem az volt a baj, hogy néznek... ugye?
-Nem az volt -suttogta a lehető leghalkabban.
-Jungkook.. -kezdtek el patakokban folyni a könnyeim -Leukémiás vagy, igaz? -eltört a mécses nálam, s keservesen zokogni kezdtem, miután kiejtettem ezt a két szót a számon.
