"-Most komolyan azt kéri, hogy nyugodjak meg, mikor a párom ott -mutattam az orvos mögötti faajtóra - fekszik amögött a kibaszott ajtó mögött, és én még azt sem tudom, hogy mi a baja?! - keltem ki magamból."
♥︎𝙅𝙄𝙆𝙊𝙊𝙆
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jungkook, nézz rám! -könyörögtem, majd álla alá nyúltam, hogy magam felé fordíthassam a fejét. Jungkook továbbra sem volt hajlandó a szemembe nézni, hiába volt felém az arca, a szemeivel mindig kerülte a tekintetem.
-Mégis honnan.. -motyogta.
-Tehát igaz, mi? -engedtem el állát hitetlenül, majd kieresztettem egy nagy sóhajt. -Mikor tervezted elmondani? -töröltem le az időközben arcomra száradt könnyeimet. Megvonta a vállát.
-Furcsán viselkedtél az elmúlt napokban, és aggódni kezdtem. Gondoltam, rákeresek a dolgokra. Gyakran vérzik az orrod, vért is köhögtél, lázas is voltál számtalan alkalommal csupán -nyomtam meg a "csupán" szót -az elmúlt néhány hétben. Sokszor panaszkodtál fejfájásra, illetve látszik, hogy fogytál.
"Nehéz volt elhinnem, hogy egy ekkora dolgot titkoltál előlem több hónapon keresztül. Ennek ellenére eszem ágában sem volt egyedül hagyni téged, hiszen tudtam, hogy sok támogatásra van szükséged. Ám itt még közel sem volt vége a hazudozásaidnak. Még egy valamit eltusoltál előlem, ami miatt később teljesen megváltozott az életem."
-Féltem, hogy megváltozik rólam a véleményed, és itt hagysz.. -nyögte ki végre az okot.
-Megőrültél? Ilyennek ismersz, Kook? -hitetlenkedtem - Nem mondtam el ezer meg egy alkalommal, hogy mindennél jobban szeretlek, és itt vagyok neked, bármi is legyen?
-De.. csak..
-Mi "csak"? -nem válaszolt. Még egy ideig ücsörögtünk, néztünk ki a fejünkből.
"Nem tudom, hogy te akkor min gondolkoztál, én viszont csak próbáltam feldolgozni a hallottakat."
-Tudod.. Emlékszel, mikor nem volt jókedvem felkelés után? -fordultam ismét felé, s ő is így tett, ezáltal végre láthattam az arcát, amiről semmit sem tudtam kiolvasni, csupán fáradtságot.
-Igen -bólintott, majd megfogta a kezemet, s összekulcsolta ujjainkat.
-Veled álmodtam. Pontosabban ezzel kapcsolatban. Mintha egy jel lett volna, vagy nem is tudom. Azóta csak arra az álomra tudok gondolni, és részben az is hajtott ebben a keresgélésben, és milyen jó, hogy megtettem. -halkultam el a végére. Kihámoztam kezemet az ujjai fogságából, majd arcát két kezem közé fogtam.
-Itt leszek neked, bármi is történjen. Nem foglak egyedül hagyni, mostmár meg végképp nem. Érted?
-Értem. -suttogta, s bólintott egy aprót.
-Nagyon szeretlek, Jungkook -hajoltam rá ajkaira, majd egy érzelmes csókot kezdeményeztem.
"Azon a napon még rákérdeztem a kezeléseidre. Közölted velem, hogy szoktál járni rájuk, sokszor azért nem vagy elérhető. Megnyugodtam, hogy foglalkozol a betegségeddel, illetve hogy nem játék számodra ez az egész."
-Holnap is be kell mennem a kórházba délután -tájékoztatott, mikor fürdés után beléptem a hálóba. Bólintottam, majd felhúztam magamra egy alsónadrágot és egy nagy pólót, majd behuppantam a párom mellé.
-Elkísérjelek majd? -kérdeztem, hiszen szívesen beszélnék az orvosával, illetve érdekelne, hogy hogyan zajlik egy ilyen kezelés.
-Nem, nem kell. Megoldom egyedül is -cirógatta a combomat a takaró alatt.
-Rendben. Jó éjszakát -adtam egy apró puszit az arcára, majd lekapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő kislámpát, s sötétség telepedett a szobára.
-Jó éjt -viszonozta, majd közelebb húzott magához, s mindketten álomba szenderültünk.
