our story | ✓

- 7. -

Ajkaink összhangban mozogtak egymáson. Jungkook nyelvével végigszántott alsó ajkamon, ezzel elérve azt, hogy lejjebb ejtsem államat, ezáltal nyelve bejutást nyert a számba. Nyelveink lassú táncot jártak, míg kezei pólóm alá kalandoztak. Ujjaival derekamat cirógatta, mire beleszusszantottam csókunkba. Apró kezeimmel haját birizgáltam, olykor kissé meghúztam azt, néha gyengébben, néha pedig erősebben.

"Mikor elsőnek csókolóztunk.. hát az.. egy csodálatos, leírhatatlan érzés volt. Hihetetlen boldog voltam akkor, hogy kapcsolatunk végre erre a szintre lépett. Milliószor elképzeltem milyen lehet veled csókolózni. De mikor eljött az ideje, hát az minden képzeletemet felülmúlta."

- Szerinted mi.. -döntötte fejét mellkasomnak, mikor már befejeztük a nyálcserénket -megtudnánk próbálni együtt? -kérdezte. Szívem ismét ki akart törni a mellkasomból. Ajkaimat beharapva próbáltam elfolytani kitörő sikításomat.
-Inkább az a kérdés, hogy szerinted -böktem a kobakja tetejére - megtudnánk-e. -kérdeztem vissza.
-Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk. -emelte fel végre fejét, így szembetalálhattam magam édes, fáradt arcával. -Szerintem igen.
-Szerintem is. -nem tudtam visszatartani kitörő, őszinte mosolyomat.
-Jimin, lennél a szerelmem? -hajolt ismét közel arcomhoz, mint akkor, mielőtt megcsókolt.
-Igen, Jungkook. -kulcsoltam kezeimet össze nyaka körül, s ajkaimat az övére tapasztottam.

"Végre hivatalosan is összejöttünk. Azt gondoltam, hogy semmi sem ronthatja el a kedvem, hisz végre az enyém voltál, én pedig a tiéd. Ennyi nekem elég is volt ahhoz, hogy hihetetlenül boldog legyek."

-Elárulsz nekem valamit? -kérdeztem, mikor már a hálóban feküdtünk, majd a távirányítóért nyújtóztam, hogy megállíthassam a filmet, amit a szobám tévéjén néztünk.
-Hmm? -hümmögött már félálomban a szerelmem.
-Amikor nem keresel, napokig, sőt hetekig.. Hol szoktál lenni? -kérdeztem halk hangerőn, de a szoba csendjében az hangosnak hatott. Nem válaszolt néhány percig, így azt hittem, hogy elaludt. Könyökömre támaszkodva hajoltam felé, de ő nyitott szemmel bámult maga elé.

Jungkook POV.
_____________

Mikor feltette kérdését, szívem egy ütemet kihagyott. Fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek. Eláruljam neki az igazságot, vagy hazudjak ismét a szemébe, hogy aztán majd felemésszen a bűntudat?

- Drágám.. - becéztem a szőkeséget - ígérem, hogy el fogom mondani, de még azt hiszem, hogy nem állok teljesek készen, hogy most eláruljam az okot. - simítottam arcára. Halkan hümmögött egyet, ami által egyből leesett, hogy valószínűleg megsértődött.

- Kérlek ne legyél ilyen. Légy szíves értsd meg, hogy nem szeretném elmondani. Nem lenne jó elrontani ezzel a hangulatot, most olyan jó minden, had élvezzem ki, csak egy kicsit. - mondtam, majd fölémásztam, s alkarjaimon megtámaszkodva néztem le az arcára.
- Megértem, Kookie, csak tudod.. Annyira magányos voltam és vagyok is nélküled, mikor eltűnsz. Legalább szólj, ha ismét be fog következni, az okot nem kell megmondani, csak.. - nem hagytam, hogy kisebb monológját befejezze, elcsitítottam azzal, hogy ajkaimat az övéire tapasztottam.
- Fogok szólni. - ezzel ráereszkedtem teljes testsúlyommal, aminek eredményeképpen Jimin kacagva kezdett kiabálni, hogy szálljak le róla, mert marha nehéz vagyok.

-Mehetsz, szabad a fürdő. -jött be egy törölközővel a derekán Jimin, mikor végzett a tusolással. Megcsodáltam párom felsőtestét, s ajkaimat beharapva kaptam fel a ruhát, amiben aludni fogok, aztán elindultam a fürdőbe, hogy a mai napon már másodjára letusoljak. Az imént történt dolgok rendesen felhevítették a testemet, így jó érzés volt, hogy egy hűvös zuhanyt vehettem.
A helyiségben meleg volt, a tükröket pedig pára fedte, valószínűleg amiatt, mert Jimin meleg vízzel fürdött az imént. Ruháimat gyorsan kapkodtam le magamról, s a szennyestartó kosárba dobáltam azokat. Majd meghálálom a szerelmemnek, ha kimossa a ruhadarabokat.
Beléptem a zuhanykabinba, s mosakodni kezdtem. A hajamra is ráfért már egy mosás, így azt sem hagytam ki. Mikor zártam volna el a vizet, rengeteg tincs volt a kezemen. De tényleg nagyon sok. Pánikolni kezdtem, hisz eljött a betegségem azon szakasza, amitől a legjobban rettegtem.

Sietve zártam el a vizet, majd kiléptem a kabinból, egyenesen a tükör elé. Egy jó nagy adag levegőt eresztettem ki ajkaim közül, mikor nyugtáztam, hogy szerencsére nem látszik annyira, hogy egy maréknyi hajam hullott ki az imént.

Már felöltözve mostam a fogamat, mikor egy halk kopogást hallottam meg.
-Jungkook? -kérdezte a túloldalról ártatlan hangon Jimin, s szinte éreztem, hogy nekidőlt az ajtónak. -Minden oké? Nagyon sok ideje vagy már bent. -kopogott ismét gyengén a fehér falapon.
-Minden rendben van! -válaszoltam neki, miközben a fogkefe a számban volt, a hab pedig folyt le az arcomon. Igazán vicces, de egyben gusztustalan látványt nyújthattam. -Feküdj le aludni, majd letalálok a földszintre. -fejeztem be mondandómat, s tovább sikáltam a fogaimat az újonnan kapott fogkefémmel.
-Valójában.. Szeretném ha velem aludnál, tehát majd a szobámba gyere, ne pedig a kanapéra menj. -kérése megmelengette szívemet, s már a számat öblítettem ki, mikor távolódó lépteket hallottam az ajtó túloldaláról. Megtöröltem az arcomat, s az ajtót szinte feltépve siettem szőkeségem mellé.

-Jó éjt, Kookie. -suttogta, majd egy apró csókot nyomott párnácskáimra, mikor már egymás mellett feküdtünk az ágyában.
-Jó éjt, Drágám. -mosolyodtam el halványan, amit ő nem láthatott a sötétben. Néhány perc múlva már csak a mellettem fekvő szuszogását hallottam. Az éjjeliszekrényen lévő lámpát halkan felkapcsoltam, hogy láthassam párom arcát. Hosszú percekig szemeztem gyönyörű vonásaival. Annyira ártatlan és édes, nem azt érdemli, hogy titkolózzak előtte, vagy esetleg hazudozzak neki.

-Leukémiás vagyok. -nyögtem ki elhaló hangon, remélve, hogy elég mélyen alszik ahhoz, hogy nem hallotta meg ezt a két szót, amiknek hatalmas súlya van. Lekapcsoltam a lámpát, majd átöleltem a nyugodtan alvó szépséget, s lassan, de én is álomba szenderültem.