"-Most komolyan azt kéri, hogy nyugodjak meg, mikor a párom ott -mutattam az orvos mögötti faajtóra - fekszik amögött a kibaszott ajtó mögött, és én még azt sem tudom, hogy mi a baja?! - keltem ki magamból."
♥︎𝙅𝙄𝙆𝙊𝙊𝙆
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"A korcsolyázás után néhány hétig minden teljesen a rendjén ment. Közös programokat szerveztünk, találkoztuk, ott aludtunk egymásnál. Jungkook sem tűnt el hetekre, csak néha egy-egy napokon nem tudtunk összefutni. Néha észrevettem rajta, hogy nincsen minden teljesen rendben nála, nem érzi jól magát. De persze, az istenért sem mondta volna el, hogy baj van, ha kérdeztem, ha nem.
Már együtt voltunk közel fél éve. Már nagyon le szerettem volna feküdni Jungkookkal, néhányszor közeledtem is felé úgy, de vagy elterelte a témát, vagy csak szimplán figyelmen kívül hagyta a próbálkozásomat.
De a sokadik akcióm után végre beadta a derekát."
-Jimin add vissza végre a telefonomat! -sietett utánam idegesen Jungkook. Mikor a lépcső tetején álltam, visszafordultam, s láttam, hogy ő megállt az aljánál, s onnan nézett rám.
Igen, elvettem a telefonját. Elvettem, miközben a gépén ügyködött valamit, hiszen vágytam a figyelmére, amit a napokban nem igazán kapok meg. Az egyik ingjében, és egy szál boxerben flangáltam a lakásban, abban a hitben, hogy hátha így végre az ágyba csalhatom páromat.
-Drágám, ha elkapom a formás kis feneked, meg leszel büntetve. -kezdett el felfelé jönni, mire én hátrafele lépkedve indultam meg, a telefont továbbra is a levegőben tartva, cukkolásképp. Mikor egyre közelebb ért hozzám, gyorsan megfordultam, majd besprinteltem a hálószobába, majd hanyatt vágódtam az ágyon. Párom is megérkezett a szobába, majd odajött hozzám, s felém mászott.
-Valóban? -kérdeztem halk hangerőn, csábosan mosolyogva. A telefont kiejtettem a kezemből, ami valahova az ágy mellé esett, s kezeimet összekulcsoltam a felettem lévő nyaka körül.
Jungkook nyakamra hajolt, majd azt apró, nedves csókokkal kezdte behinteni, amitől sóhajtozni kezdtem. Egyik kezem felfedező útra indult, s benyúltam barátom pólója alá. Tapogattam, simogattam kockáit, ami csak még jobban feltüzelt. Meghúzogattam pólója alját jelzésképpen, hogy vegye le a zavaró textilt.
-Muszáj? -kérdezte, miközben meleg lehelete cirógatta a bőrömet. Nyakamtól felfele haladt, fülem mögé is apró puszikat kezdett adni, amitől jóleső borzongás futott végig a testemen, immár sokadjára. Végül a pólója rajtamaradt. Ezúttal lejjebb indult el, először a vállamat, majd a kulcscsontomat ostromolta nedves csókjaival. Kigombolta az ingemet -ami tulajdonképpen az övé-, majd mellkasomat is kényeztetni kezdte, miközben ágyékát enyémnek nyomta, s jól érezhettem, hogy ő is ugyan annyira kíván engem, mint én őt.
Fordítottam helyzetünkön, ezúttal én voltam felül.
-Miért nem szeretnéd levenni a pólódat? -kérdeztem kissé elszontyolodva, miközben továbbra is kidolgozott hasát simogattam a textil alatt, a combjain ülve.
-Nem szeretném, hogy megláss valamit. Nem állok még készen arra, hogy megnézd. -mondta, majd derekamra szorított, közelebb húzott magához, ami által közvetlen az ágyékán ültem. Az érzésre mindketten felnyögtünk.
-Na és a nadrágoddal mi a helyzet? -kérdeztem, mire felnevettünk a hülye kérdésemen. Próbáltam minél előbb megszabadítani Jungkookot a melegítőtől, hiszen mindketten türelmetlenek voltunk már.
Mikor mindkettőnkről lekerültek a -most- feleslegessé vált ruhadarabok, -egyedül párom pólója nem- Jungkook ajkaimra hajolt, s lassú csókba invitált.....
"Végre elérkezett akkor az, amire már nagyon vágytam. Lefeküdtünk. Csodás volt. Óvatos voltál velem, vigyáztál rám. "Kis akciónk" minden percét élveztem, és ahogyan emlékszem, te is.
Szeretkezésünk után lefürödtünk, majd te befejezted gyorsan még a megmaradt munkádat. Este egymáshoz bújva aludtunk el.
Azonban az elkövetkezendő napokon egyre jobban kezdtél rosszabbul lenni. Akkor azt hittem, hogy csak egy nátha, vagy valami ilyesmi, ezért is egyeztem bele abba, hogy egyedül menj el az orvoshoz."
-Majd írok, hogy mit mondd az orvos. Szeretlek. -köszönt el tőlem fáradt mosollyal az arcán, majd kilépett az ajtón. Aggódva néztem Jungkook után, hiszen rettenetesen sápadtnak és kimerültnek tűnt.
Nagyjából egy óra telhetett el, mikor én a kanapén ülve néztem a kedvenc műsoromat, mikor üzenetet kaptam szerelmemtől. Sietve oldottam fel a készüléket, hogy megnézhessem, mit írt.
"Néhány óráig bent kell maradnom, lehet, hogy csak holnap megyek haza. Vacsorázz meg, aztán menj el aludni. Ruhám van, kaptam itt az orvosomtól. Sietek hozzád, szeretlek."
Jungkook POV. ________________
[miután Jungkook elindult Jimintől, s beért a kórházba.]
Mikor beléptem a hatalmas, fehér, -a már- jól ismert épületbe, köszöntem a Yeosangnak, a recepciósnak, aki megjegyezte, hogy nagyon sápadt vagyok.
-Minden rendben? -állt fel a fekete kis gurulós székéről, majd az ugyan olyan színű keretes szemüvege mögül nézett rám.
-Nem, nincsen. -közöltem vele, s éreztem, hogy majdnem összeesek. Szemeim le-lecsukódtak. Yeosang mellém sietett, majd a telefont a kezébe véve tárcsázott valakit.
________
Az első jelenetet képtelen voltam tovább írni, egyszerűen nem ment, ezért mindent a ti képzelőerőtökre bízok. (ami biztosan van xdd)
