"-Most komolyan azt kéri, hogy nyugodjak meg, mikor a párom ott -mutattam az orvos mögötti faajtóra - fekszik amögött a kibaszott ajtó mögött, és én még azt sem tudom, hogy mi a baja?! - keltem ki magamból."
♥︎𝙅𝙄𝙆𝙊𝙊𝙆
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
"..Ezért nagyon koncentráltam arra, hogy minél többet bénázzak, ezáltal veszítsek, de vagy én voltam elképesztően király abban a játékban, vagy szimplán te voltál nagyon béna."
-Nyertem! -kiáltottam fel, ám nem voltam valami boldog. Barátom nyújtózkodni kezdett, mikor felszisszent. -Basszameg.. -káromkodott. -Minden oké? -kérdeztem kétségbeesetten. Mosolyt varázsolt az arcára. -Semmi, csak véletlen ráharaptam a nyelvemre -magyarázta. Nem hittem neked.
"Nem hittem neked, s ezt bárcsak szóvá tettem volna már akkor.
Végül nem adhattam puszit, bármennyire is küzdöttem érte, egyszerűen túl jó játékos vagyok. Sosem hittem a szerelem első látásban, egészen a találkozásunk napjáig.
Már akkor elvarázsoltál a személyiségeddel és külsőddel egyaránt. Attól a naptól kezdve ez az érzés csak erősödött.
A februárnak vége lett, sőt még a március is eltelt. Februárban sokszor találkoztunk, lógtunk együtt, ám márciusban ismét eltűntél hosszú hetekre. Amikor pedig velem voltál, nagyon furcsán viselkedtél. Egy nap eldöntöttük, hogy mi wellnessezni szeretnénk menni. Csodás két napot tölthettem veled. Ha ez lehetséges, én csak mégjobban beléd szerettem az alatt az idő alatt."
-Majd megyünk medencézni, igaz? -kérdeztem gyermeki boldogságtól túlfűtve. -Persze -válaszolta, majd nyelt egy nagyot. Igazán "hosszú" és tartalmas beszélgetésünk után valahogyan sikerült álomba szenderülnöm, már csak akkor keltem fel, mikor megérkeztünk.
-Jimin.. -suttogta mély hangon a fülembe, miközben finoman rázogatta vállaimat. -Itt vagyunk, ébredj -duruzsolta, majd elhajolt és leállította a járművet.
"Bárcsak keltegetnél még ilyen módon."
Mikor lepakoltunk a hotelszobában, egyből a fürdő részt céloztuk meg.
"Nem akartad levenni a pólódat medencézésnél. Aggasztott a viselkedésed."
-Pólóban szeretnél bejönni a vízbe? -húzogattam meg bő pólója alját, miközben én már póló nélkül, fürdőgatyában álltam előtte. -Nem szeretem, ha ennyien látnak -vakarta meg kínosan a tarkóját.
"Te nem akartál sokat csúszdázni, így inkább csak a vízben figyeltél lentről, mikor én csúszni készültem."
-Le akarok azon is csúszni! -mutattam egyik kezemmel az egyik leghatalmasabb csúszdára, miközben másik mancsommal vizes hajamba túrtam. -de nem merek -lombozódtam le. -Itt lent várlak majd, ne félj -bíztatott egy aranyos mosollyal az arcán.
"Abban a pillanatban jöttem rá, hogy benned menedékre leltem. Te voltál a motivációm, a boldogságom.
Végül lecsúsztam a csúszdán. Tényleg ott vártál lent. Annyira boldog voltam. Egy dolgozót megkértünk, hogy csináljon rólunk egy fotót, amit azóta is egy képkeretben tartok az íróasztalomon."
Mióta hazajöttünk a kétnapos kiruccanásunkról, Jeon ismét eltűnt, szó nélkül. A közösen eltöltött hétvége alatt sikerült elkérnem telefonszámát, de sajnos folyton hangpostára tett, mikor hívni próbáltam.
-Akkor kellemes pihenést, és jó utat kívánok önöknek! -mosolyogtam rá az íróasztalom előtt ülő házaspárra, miután sikeresen szerveztem nekik egy külföldi nyaralást. Elköszöntek, majd elhagyták az irodámat, én pedig fáradtan sóhajtottam egyet, végre letelt a munkaidőm.
