"-Most komolyan azt kéri, hogy nyugodjak meg, mikor a párom ott -mutattam az orvos mögötti faajtóra - fekszik amögött a kibaszott ajtó mögött, és én még azt sem tudom, hogy mi a baja?! - keltem ki magamból."
♥︎𝙅𝙄𝙆𝙊𝙊𝙆
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jungkook a csap fölé görnyedve állt, miközben egy halomnyi wc papírt nyomott az orrához. A csap tele volt vérrel, illetve a kezén és az arcán is volt pár folt. Sokkosan figyeltem barátomat, aki ijedten bámult engem.
-Jungkook.. -motyogtam. Odasiettem hozzá, s hátát kezdtem simogatni. Nem tudtam mit kéne csinálnom, sosem voltam még ilyen helyzetben idáig.
-Hívom a mentőket! -szaladtam volna ki a fürdőszobából, hogy megkereshessem a telefonomat, ha Jungkook nem ragadja meg a karom, ezzel maradásra késztetve.
-Ne!
-Jungkook, eszednél vagy? -rivalltam rá -Mégis miért ne hívnám őket? Szinte az egész szoba úszik a vérben! Felfogtad, hogy mi történik? -szidtam le, miközben idegesen a hajamba túrtam.
-Kérlek ne hívd a mentőket, Jimin! -kérlelte -Volt már máskor is ilyen, ura vagyok a helyzetnek! Ne aggódj, nem lesz semmi baj! -nyugtatott, de sikertelenül. Köhögni kezdett, s szájából is vér kezdett csordogálni. Hevesen vettem a levegőt, közel voltam az ájuláshoz, hiszen sosem bírtam nagyon a vért.
"Nem lesz semmi baj."
Egy jó negyed óráig még biztosan szobrozhattunk a fürdőszobában arra várva, hogy eláljon a vérzés. Elküldtem Jungkookot átöltözni, amíg én feltakarítottam az időközben keletkezett káoszt a fürdőmben. Elmentem én is valami normális ruhát keríteni magamnak, majd reggelit kezdtem el csinálni magunknak, miközben az imént történtekről kezdtem a páromat faggatni.
-Nem tudom, nem fogod fel? -kiabált rám, mire összehúztam magam, s csendben csináltam tovább az ételt. Hazudott. Tudom, hogy hazudott. Néhány perc múlva két kar fonódott a derekam közé, majd egy mellkas simult a hátamnak. -Ne haragudj Picim, sajnálom, hogy kiabáltam. -kért bocsánatot, mire én nem válaszoltam. Megelégelte, hogy nem szólaltam meg, ezért inkább visszaült a helyére, s várta a kaját.
-Arra gondoltam, hogy már ideje lenne a haverjaimmal találkoznod. Mit szólsz? -hozta fel az ötletet, mire a szemeim felcsillantak, s tüstént beleegyeztem az ajánlatba. Még beszélgettünk picit, illetve még néhányszor bocsánatot kért a kiabálása miatt, majd elpakoltam az evés után.
"Nagyon jó fejek voltak a barátaid, a találkozó baromi jó hangulatban telt el. Énekeltünk, iszogattunk és baromkodtunk. A fiúkkal egyébként azóta a nap óta is tartom a kapcsolatot, és néhanapján még össze is szoktam futni velük."
-Jungkook~! -kiabálta a vörös hajú, mire a társaság többi tagja is felénk kapta fejét, mikor beléptünk a karaoke szobába. Egy karaoke bárat beszéltünk meg az összejövetel helyszíneként, illetve meg amúgy is elég felkapottak ezek a helyek Dél-Koreában.
-Hogy vagy tesó? Jobban érzed magad? Jársz még a.. -jött oda hozzánk az egyik, akinek szürkés-barna színben pompázott a haja, s bombázta volna meg kérdésekkel a szerelmemet, ha ő nem fogja meg annak a karját, s rángatja el messze tőlem. Beszélgetni kezdtek. Furcsán néztem utánuk, s kicsit kínosan éreztem magam, hogy ott állok egyedül, s semmit sem csinálok.
-Jimin, igaz? -jött oda hozzám egy magas, széles vállú férfi -Kim Seokjin vagyok, de csak Jin. -nyújtotta felém a kezét mosolyogva, amit meg is ráztam.
-Jimin, igen. Park Jimin. -viszonoztam gesztusát.
"Seokjin az első pillanattól fogva szimpatikus alak volt nekem, a kisugárzása egyszerűen csodálatos, maga az ember nagyon barátságos és poénos. A sok hülye viccén mindig nevettem, és nevetek is. Nem tehetek róla, hogy ilyen szar humorérzékkel lettem megáldva. De egy biztos, hogy Jin és a srácok mellett sosem voltam, sosem vagyok rossz kedvű.."
Odainvitált a többiekhez, majd sorra mindenki bemutatkozott. A társaság, -Jungkookkal, az elráncigált sráccalt és velem együtt- hat emberből állt. Egy vörös hajú, hangos és vidám srác, Hoseok, aki érkezésünknél igazán érdekesen "üdvözölt" minket. Az ő személyiségük eléggé hasonló Seokjinével a véleményem szerint. Egy csöndes és visszahúzódóbb fiú, Yoongi, akiről nem tudnék sokat nyilatkozni, hiszen aligha egyszer-kétszer megszólalt az este alatt.
Idő közben a hiányzó kettő is visszaérkezett. A srác gyorsan bemutatkozott nekem, s megtudtam, hogy Taehyungnak hívják. Elég bohókás természete van, de ő is nagyon szimpatikus nekem.
-Ne foglalkozz vele, Szívem. Csak semmiségekről -adott egy csókot, majd beszélgetni kezdett a többi fiúval.
Yoongi és Hoseok kimentek, hogy hozzanak italokat, míg a bent maradtakat megkérték, hogy válasszanak zenét, hogy kezdődhessen a parti. A két fiú hat üveg sojuval és egy tálcányi felessel tértek vissza, amik idő közben lassanként elfogytak, s ezeknek hatására érdekesebbnél érdekesebb módon énekelgettünk az aprócska kis szobában együtt, berúgva egy szombati estén.
