our story | ✓

- 6. -

"Baromira egyedül éreztem magam azokban a napokban nélküled. Egyetlen barátomat pedig a munkája lefoglalta, sőt amúgy sem láttuk, látjuk egymást gyakran.

Magányosságom eredményeképp áthívtam magamhoz a szüleimet vacsorára."

Épp a gázt zártam le, mikor csengőm aranyos nótája megszólalt. Egy konyharuhával a kezembe, s azzal a kezeimet törölgetve indultam meg az ajtóhoz, hogy beengedjem a szüleimet.

- Sziasztok. -tártam ki mosolyogva a sötétbarna falapot, majd anyukám karjai közé vetettem magam. Mélyet szippantottam vanília beütésű illatából. Apukámat ugyan így megölelgettem, majd betereltem őket az étkezőbe.

Sokat beszélgettünk, a felnőtteknek szinte be sem állt a szája. Mosolyogva hallgattam a sztorijaikat az idegesítő szomszéd néniről, bácsiról és még azoknak a kutyájáról is.

Nyolc óra környékén mentek el a szüleim. Távozásuk után a magány ismét párra talált bennem.

"Miután a szüleim hazamentek, rajtad kezdtem el gondolkozni. Nem tudtam, miért tűnsz el mindig szó nélkül."

Jungkook POV.
______________

-Mit nem értesz azon, hogy maradj itt, és pihenj? -rivallt rám orvosom. Nyakamat behúzva hallgattam, ahogy ismét, immár a sokadik alkalommal szedi le a fejem, mert nem maradok az ágyban, s nem pihenek eleget.
-Attól még, hogy beteg vagyok, ugyan úgy szeretném élni az életemet! -vágtam vissza végre.
-Én is nagyon szeretném, hogy ugyan úgy tudjad élni az életedet, mint a többi huszonéves, de nem érted meg, hogyha így folytatod, akkor esélyed sem lesz? -emelte fel a végére ismét a hangját, majd kiviharzott a teremből. Fejemet idegesen temettem tenyereim közé.

Jimin egy nagyon fontos személy számomra, túl fontos. Szerelmes vagyok belé. Nem tudok máshogy találkozni vele, ha nem szökök ki, maximum ha ő jönne ide. De elmondani meg végképp nem fogom neki, hogy mi a helyzet, mert akkor biztosan elrontanám a kapcsolatunkat.

Nem bírtam több, mint két óráig dekkolni a fehér falak között, így ismét útra keltem. Fekete, hatalmas pulcsimat magamra húzva settenkedtem ki a kórház épületéből, szerencsémre nem futottam bele Namjoonba, az orvosomba.

Szerencsémre, mikor két napot töltöttünk Jiminnel együtt, kitudakoltam lakcímét, így a telefonomba beírva azt, húsz perc alatt sikeresen eljutottam a kicsi, kertes házához.

Jimin POV.
___________

Éppen rajzoltam, mikor egy gyenge, halk kopogás hallatszott a bejárati ajtó felől. Ceruzámat letéve tipegtem el az ajtóig. Azt feltárva szemeim tányérnagyságúra nőttek, mikor megláttam Jungkookot.

-Jungkook? -vettem apró mancsaim közé arcát. A bejárat feletti kis fény által láthattam, hogy arca fal fehér volt, szemei alatt karikák húzódtak. -Jungkook, te halál sápadt vagy, istenem. -fogtam meg csuklóját, s húztam be lakásomba.
-Jól vagyok, ne aggódj. -mondta.

"Mikor azt hajtogattad, hogy minden rendben van és jól vagy, pedig látszott rajtad, hogy nem, egyáltalán nem vagy jól, akkor kezdtem ideges lenni."

-Szeretném, ha itt aludnál, illetve elmennél vennél egy kellemes, forró fürdőt, ugyanis jéghideg a kezed. -fogtam kezeim közé egyik, hatalmas lapát kezét. -Hát persze, hisz egy szál pulcsiban voltál odakint.  -motyogtam, s megforgattam szemeimet.
-Figyelj, én.. -kezdett volna el tiltakozni.
-Nem. A ruha miatt ne aggódj, csak találok valami olyat, ami jó lesz a cula testedre. -simítottam meg gyorsan az álla alatti részt, miközben felálltam mellőle, s elindultam a szobámba, hogy előtúrjak neki valamit, amiben aludhat. -Nem szeretném, ha tiltakoznál. -közöltem vele, hátra sem fordulva.

"Miközben ruhát kerestem , az gondolataim csak körülötted forogtak. Miért lehettél ilyen sápadt, miért tűntél olyan gyengének?"

-Ez jó is lesz. -suttogtam, majd nyelvemmel végigszántottam alsó ajkamon, miközben a megfelelőnek tűnő ruhadarabokban indultam meg a nappali felé. A fürdőszoba ajtaja nyílt, s Jungkook lépett ki azon, felsőteste elé tartott egy törülközőt, egyet pedig az alsófele köré tekert. A fürdőből mintha gőz jött volna ki, így nyugtáztam magamban, hogy szerencséjére hallgatott rám, s forró fürdőt vett. Lassú léptekkel közeledett felém, én pedig éreztem, hogy arcomba fut az összes létező vér a testemben, így pillanatokon belül paradicsomszínűvé változott a fejem.

-Itt vannak a ruhák. -nyújtottam oda neki a textileket, mint egy robot.

"Amikor elsőnek láttalak félmeztelenül, nagyon bambám viselkedtem. Emlékszem, hogy akkor fejben rengeteg módon elküldtem magamat melegebb éghajlatokra. Hogy lehettem annyira gáz? Ez visszagondolva olyan vicces."

-Köszönöm. -fogadta el azokat, s a fürdőszobába visszavonult, gondolom hogy felöltözzön. A konyhámat és a nappalit egy "ablak" választotta el, ami egyben egy pult is.

Magamhoz vettem a félbehagyott rajzomat és az időközben a földre legurult ceruzámat is, majd a pulthoz ülve folytattam a munkámat.
Észre sem vettem azt, hogy Jungkook már előttem ül, teljesen felöltözve.

-Kérsz valamit inni? -érdeklődtem. -Főzzek neked teát? Van most mindenféle! -újságoltam. Miután közölte velem, hogy elfogadja az ajánlatom, felpattantam a helyemről és nekiálltam keresni a filtereket.
-Van.. -nyitottam ki a dobozkát -cseresznyés, dinnyés, áfonyás, citromos és erdei gyümölcsös. -soroltam a lehetőségeket.
-Akkor legyen mondjuk a.. -dugta ki nyelve hegyét, miközben gondolkozott. -Dinnyés. -döntött végül.

"Azon az estén jött el az a pillanat, amire már hosszú hónapok óta vártam."

Mikor a teát beízesítettem, és már a cukrot raktam vissza a helyére, Jungkook mögén lopózott, kivette a dobozt a kezemből, azt pedig az asztalra tette. Gyengéden csuklóim köré fonta kezét, s magához vont. Szívem őrült tempót diktált, hasamban mintha pillangók százai, nem, ezrei repdestek volna.

-Jimin, én.. -fordított helyzetünkön, mikor a pultnak ütközött, így a derekam találkozott az emelvény szélével.
-Te? -nyeltem egy nagyot. Nem válaszolt, csupán derekamnál fogva felemelt, s felültetett a márványpultra. Lábaim közé állt, s óvatosan átölelt, fejét mellkasomba fúrta.

-Annyira szeretlek. -motyogta mellkasomba, és ha az egyáltalán lehetséges, a szívem még gyorsabban kezdett el verni. Lassan felnézett rám, s közelebb hajolt. Orrát összeérintette enyémmel, s össze is dörgölte azokat. Mintha macskák lennénk. A gondolatra felkuncogtam.

Csodálkozva nézett rám.
-Mi olyan vicces? -érdeklődött.
-Olyanok vagyunk, mint a macskák. -kacagtam fel ismét.
-Valóban? -vonta fel egyik szemöldökét, s nyelvét kidugva nyalta meg arcomat. Nevetésem abbamaradt, s arcomra ismét a piros egyik sötétebb árnyalata kúszott. Ismét közel hajolt hozzám. -Megcsókolhatlak? -váltott át egy komolyabb hangnemre. Türelmetlen voltam, hihetetlenül vágytam az érintésére, így tarkóját megfogva vontam közelebb magamhoz, és ezáltal pedig megszűntettem a közöttünk lévő maradék távolságot.