"-Most komolyan azt kéri, hogy nyugodjak meg, mikor a párom ott -mutattam az orvos mögötti faajtóra - fekszik amögött a kibaszott ajtó mögött, és én még azt sem tudom, hogy mi a baja?! - keltem ki magamból."
♥︎𝙅𝙄𝙆𝙊𝙊𝙆
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lassan, nehezen nyitottam ki szemeimet, de azonnal vissza is csuktam azokat az erős fény hatására. Nehezen, de végül sikerült kinyitnom őket, majd felültem az ágyamon, ami által az orvosom igéző tekintetével találtam szemben magam, miközben kaptam a gyógyszereket a katéteren keresztül.
- Szia Namjoon.. -köszöntem -a még mindig engem méregető- orvosomnak. Nem reagált semmit, csupán az orrnyergét masszírozta meg, majd ismét rám emelte a tekintetét.
- Jungkook, ugye tudod, hogy rohadtul az életeddel játszol? -rivallt rám. -Ez nem játék, rendben? A mi időnket pazarolod azzal, hogy nem jössz el a kurva kezelésekre! Próbálunk mindent megtenni azért, hogy végre leküzdjed ezt a betegséget és ne kelljen többet ide járnod, de így nagyon nehéz, tudod? -halkult el a végére, majd idegesen kezdett el járkálni fel-alá a szobában. Kihúzta az ágyam melletti széket, majd leült arra.
- Egyre csak romlik az állapodot, Jungkook. Kérlek, mondd el. Miért nem jössz el a kezelésekre? Nem fontos neked az életed? -bombáz meg kérdéseivel.
- Nos..
- Hallgatlak. -mondta, majd tényleg minden figyelmét rám fordította. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat, majd nekiálltam kitálalni a szerelmi életemet az orvosomnak.
- Van egy fiú- -kezdtem volna neki, mikor közbevágott.
- És miatta nem jársz el?
- Végig mondhatom? -kérdeztem szemetforgatva. Bólintott, majd ismét csöndben maradt. - Egy esős napon találkoztam vele, még januárban, azt hiszem. Nagyon ki volt szegény, sírt. Egy padon ült, vékony ruhákban és esernyő nélkül, ezért odamentem hozzá, hogy megkérdezzem tőle, hogy minden rendben-e vele, még akkor is, hogyha látszott rajta, hogy semmi sem volt okés vele abban a pillanatban. Felajánlottam neki az esernyőmet, de elutasította. Végül leültem, beszélgettem vele, aztán meghívtam egy kakaóra. Ez volt körülbelül fél éve. -kuncogtam fel az emlékek hatására.
- Mit jelent számodra ez a bizonyos fiú? -tett fel ismét egy kérdést.
- Szeretem őt. Együtt vagyunk, és jelenleg ő mindennél fontosabb nekem. -árultam el neki. Válaszomon kissé meglepődött, majd gratulált nekem, hogy végre találtam magam mellé valakit.
- Tudja, hogy beteg vagy?
- Hát.. Mikor aludt, akkor elmondtam neki.. -vakargattam a tarkómat kínosan. Namjoon csak kinevetett.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy el kell majd mondanod neki a dolgokat, ha hosszú távra tervezed vele a kapcsolatodat?
- Persze. De nem akarom még elmondani neki, félek, hogy megromlana a kapcsolatom vele.
- Ha igazán szeret téged, semmi sem fog változni. Viszont ha sokáig húzod, lehet már késő lesz, Jungkook. Tényleg egyre csak romlik az állapotod. Gondold át, illetve a kezeléseket is. -paskolta meg a térdem, majd felállt a székről és távozott a szobából, engem egyedül hagyva a cikázó gondolatokkal a fejemben, illetve a -még- megmaradt gyógyszeres löttyökkel.
