Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

5.

Sóhajtottam egyet, ahogy megálltam a bejáratnál. Mara kissé előre sietett, hogy egy másik irányból tudjon elszáguldani kecsesen az előttem álló Taehyung előtt. A srác most egy motornak volt nekidőlve, ami miatt egy kicsit elidőzött rajta a tekintetem. Félreértés ne essék, csak csodálkoztam, hogy nem csak autója van, hanem kétkerekű járgányt is tud vezetni, már ha nem valamelyik idióta haverjának a robogóján tesped. Lehunytam a szemem és megvontam a szemöldököm, ahogy kizökkentettem magam az alig három másodperces bambulásomból. Jobbra néztem, ahonnan Mara már elkezdett belibbenni. Néztem, ahogy a lépéseinél a nadrágjára erősített láncok megrebegnek és a kis kabátkájának az anyaga finoman fodrozódva úszik mögötte. Arcán egy apró mosoly jelent meg, de ahogy ránézett Taehyung-ra, szemei élesek lettek és valami vad ábrázatot vett fel, mintha csak azt üzenné: túl jó vagyok neked. Vicces volt, hiszen a viselkedése pedig pont azt sugallta: Vedd észre, hogy létezem.

Figyeltem, ahogy elhalad a csapat előtt és szemeimet szigorúan a kiszemeltjére fókuszáltam, hogy a lehető legtöbb arcrezdülését le tudjam olvasni. Néztem, ahogy a hatból két srác kicsit oldalra pillant, de szinte kizökkenthetetlenül fordultak vissza a társaságba, hogy folytassák a beszélgetést. Taehyung pedig egy arcidegét sem mozdítva nézte azt a haverját, aki éppen hozzájuk beszélt és mesélt valamit. Mély levegőt vettem és megforgattam a szemeimet, ahogy belegondoltam, hogy mekkora paraszt, aztán elhúztam a számat, ahogy eszembe jutott, hogy ha Mara-val beszélgetek, én sem figyelek fel minden körülöttem mozgó egyedre. 
Megindítottam magam és elindultam, hogy beérjem a barátnőmet, mintha csak egy véletlen folytán járnánk arrafelé és összefutnánk. 

- Na? - Vigyorgott rám, amikor szembe találkozott velem. 

Szemei elsiklottak a vállam fölött, hogy visszanézzen az immáron mögöttem lévő csapatra. Megvontam a vállaimat és vágtam egy grimaszt, mielőtt megszólaltam volna. 

- Semmi - Sóhajtottam. 

- He? - Hervadt le az arcáról a vigyor, ahogy visszatévedtek a szemei rám. - Hogy hogy semmi?

- Nem nézett rád, nem mozdult rád, még csak a szemeit sem mozdította meg - Foglalta össze gyorsan a látottakat. - De én se vettem volna észre, ha benne vagyunk egy beszélgetés közepén, ne szívd mellre!

- Ja - Bólintott csalódottan. - Nem baj. Majd legközelebb.

- Ugye nem akarsz járkálni előtte napokig, hogy én meg figyeljem? - Kérdeztem vissza, félve a válaszától.

- Dehogynem - Bólintott magabiztosan.  - Eljön az a pillanat, amikor észre fog venni. Amikor nem beszélgetnek valami komolyról.

- Komolyról - Néztem rá felhúzott szemöldökökkel. - Taehyung.

- Ne legyél már ennyire paraszt vele! - Durcázott be. - Mit ártott ő neked, hogy ennyire utálod? 

- Jelentkezett az egyetemre, azt hiszi, hogy bármit megkaphat, nagyképű, ráadásul ő sem túlságosan kedves velem - Foglaltam össze gyorsan és röviden a dolgokat. - Nem kedvelek sok mindenkit, aki engem is utál.

- Szerintem nem utál - Vont vállat. - Csak azért ilyen veled, mert te is ilyen vagy. 

- Milyen, Mara? - Sóhajtottam. - Egy rossz szót nem szóltam hozzá, mégis lenéz kezdetektől fogva.

- Te sem pislogsz rá csábosan - Figyelmeztetett.

- Nem fogok rámosolyogni, ha erre akarsz kilyukadni.

- Csak legyél kevésbé előítéletes vele, amíg segítesz nekem - Mosolygott rám egy széles vigyorral. - Aztán ha összejövünk, megkedveled. 

- Na ja - Nevettem fel a kijelentésén és az álmodozásán.

- Nem kérem, hogy menj oda hozzá, köszönj neki vagy legyél oda érte...

- Még szép - Bólintottam közbe.

- Csak ne legyél negatív, miközben én szerelmes vagyok - Fejezte be a mondatot.

- Hogy lehetsz szerelmes, ha nem is ismered?

- Ne beszéljünk róla - Zárta le a témát. - Legyél jó kislány és legalább ne vágj undorodó grimaszt, ha ránézel - Simította meg a felkaromat, és úgy beszélt hozzám, mint egy idiótához.

- Nem ígérek semmit - Sóhajtottam mosolyogva.

- Szuper - Elégedett meg egyelőre a válaszommal. - Most pedig gyere és sétálj el velem előttük.

- Én miért kellek? - Kérdeztem ijedten és kelletlenül.

- Mert kicsit feltűnő, ha megint egyedül megyek és megint össze szedsz tíz méter múlva - Forgatta meg a szemeit.

Simán karon ragadott és meghúzta azt az első indító lépés erejéig, aztán már csak unottan lépkedtem mellette.