Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

74.

- Húzd feljebb! - Utasított Taehyung mély hanggal másnap és fejével az ingem felé biccentett.

Felvontam a szemöldököm és lenéztem a mellkasomra, ahol a felső két gomb hiányában kilátszott egy pici részlet a bőrömből. Hirtelen nyúltam a felsőm széléhez és húztam arrébb az anyagot, amikor megpillantottam az egyik lilás foltot, ami kikandikált alóla. Félre néztem és megvontam a vállam.

- Nem kellett volna dalmatává varázsolnod - Motyogtam kelletlenül.

Taehyung felnevetett és átkarolta a vállamat. Elmosolyodtam és még bele is pirultam az emlékekbe az előző éjszakáról. Taehyung adott egy gyors csókot és az orrával megbökte az enyémet.

- Nekem tetszik - Mormogta kettőnk közé. - De más ne lássa!

- Miért? - Kérdeztem vissza. - Félsz, hogy valaki megtudja, hogy képes vagy...

- Senkire nem tartozik a magánéletem - Nézett rám szigorúan, félbeszakítva ezzel engem. - Ha kell, mindenkinek az orra alá dörgölöm, hogy az enyém vagy, de a felszín alá senki ne másszon!

- Értettem - Sóhajtottam mosolyogva. - Jogos.

- Köszönöm - Mosolyodott el megint és egy újabb puszit nyomott a számra.

Nem feküdtünk le tegnap éjszaka, sajnos vagy szerencsére megálltunk. A fürdőszobában elharapództak a dolgok, nagyon elvesztettük a fejünket. Taehyung megérintett, játszott velem, ott csókolt, ahol épp elért és úgy nyomódott hozzám, mintha valami préselte volna hozzám. Én sem voltam rest úgy csókolni, mintha az életem múlna rajta. Simogattam a felsőtestét, tapogattam az izmait, kiélveztem a meztelenségét. Egy kisebb feszültség után megérintettem őt. Élvezet volt hallani a sóhajait, látni a tekintetét. felkorbácsoló volt az ábrázata az összes érintésemre és a kedves határozottsága kettőnk között. Heves volt, mégis figyelt arra, ha nagyon feszengtem. Szavak nélkül is megállt, ha érezte, kényelmetlen nekem valami. 
Később, a hálószobában azt mondta, ne vegyek pizsamát, de egy bugyit felhúztam, mert még mindig furcsa volt a számomra teljesen meztelenül mutatkozni előtte. Kiszáradt a szám, amikor egy alsónadrágban fölém mászott és tovább folytatta a csókolásomat, mintha nem lett volna egy pillanatnyi kihagyás sem. Egyszerűen elvesztettem az agyam, ahogy a nyakamat csócsálta és a nyelvével húzott egy pár nedves csíkot a bőrömön. Kezeivel közben csak a hasamat és az oldalamat simogatta, csupán párszor tért rá a melleimre, de nem ment tovább ezúttal. Így is egy kész káosz voltam, szétestem alatta. Szinte már fájdalmas volt lélegezni is, ahogy nem tudtam elég oxigént vinni a tüdőmbe egy megérdemelt sóhajhoz. 
Ekkor hagyott emlékeztető foltokat rajtam, szinte mindenhol. Csak reggel láttam, a tükörben, amikor felkeltem, hogy készülni tudjak. A kulcscsontomon, a mellkasomon, még a melleimen is, a hasamon, mindenhol árválkodott egy-egy folt, ami azt üvöltötte: Sose felejtsd el ezt az érzést!

Taehyung lakásához mentünk, hogy meg tudjuk sétáltatni Yeontan-t, ha már ilyen galádul elcsaltam a gazdáját este. A kis szőrgombóc boldogan fogadta Taehyung-ot, amikor beléptünk a lakásba, a férfi pedig nevetve kapta fel az állatot és puszilgatta körbe a ficánkoló gombócot. Én csak mosolyogva figyeltem a gondos 'apukát', ahogy gyorsan lepakolt és semmivel sem törődve már vette is elő a kutyahámot és a pórázt, hogy ne húzzuk tovább az időt. 

A parkba mentünk, ahol csak lekapcsolta a kutya pórázát és hagyta, hogy Yeontan a futtatóban játsszon és rosszalkodjon más kutyusokkal. Csendben figyeltem a futkorászó ölebet, közben a fejemet Taehyung vállára hajtottam. Kezével bekebelezte az enyémet és a saját ölébe tette az összekulcsolt gombócot. 

- Gondoltad volna, hogy itt kötünk ki? - Kérdezte halkan. - Mondjuk egy évvel ezelőtt?

Halkan felnevettem és megingattam a fejem, amennyire a válla engedte.

- Ha egy éve megkérdezte volna valaki, hogy hol látnálak szívesen, nem azt válaszoltam volna, hogy az ágyamban - Kuncogtam. - Inkább a temetőben. 

- Igazán kedves - Mordult fel, de halkan felnevetett, jelezve, hogy nem sértődött meg. 

- És te? Eszedbe jutott valaha is, hogy azzal sétáltatod a kutyád, akit a legjobban utáltál? - Kérdeztem vissza.

Taehyung mély levegőt vett és egy pillanatig csendben maradt. Hüvelykujjával megsimogatta a kézfejemet és aprót vont a vállán, hogy ne zavarja a rajta való támaszkodásomat. Fejét az enyémre hajtotta és hümmögött egyet.

- Azt hiszem, igen - Felelt, mire meglepődve kikaptam a fejem a válla és az arca közül, hogy ránézhessek.

Taehyung komótosan felém fordult és halkan elnevette magát. Szabad kezével megsimogatta az arcom és nyomott egy puszit a homlokomra. 

- Ne ijedj meg! - Nevetett. 

- Te komolyan elgondolkodtál azon, hogy az életedben legyek, miközben egymásra se tudtunk nézni anélkül, hogy ne lennénk rosszul a másiktól? - Kérdeztem vissza teljes sokkban.

- Szerintem kedveltelek - Vont vállat. - Nehéz megmondani. De mindig is csinosnak és okosnak gondoltalak. Valószínűleg azért utáltalak, mert tudtam, hogy túl magasra teszem az elvárásaimat, ha veled kezdek. Na meg te is utáltál, nem volt más választásom, mint viszont utálni - Nevetett fel a végén.

Eltátottam a számat, aztán lebiggyesztettem az alsó ajkamat, ahogy eljutott a tudatomig a mondandója. Éreztem, hogy rögtön elérzékenyülök, ha csak így bámulok a mélybarna szemeibe, de nem tudtam mit mondani erre. 

- Megleptelek? - Nevetett Taehyung és azonnal egy csókra hajolt.

- Hát, nem kicsit - Motyogtam tehetetlenül. 

- Örülök - Mormogta az ajkaimra és újabb csókot adott.